Közösség

Spontán vs. szervezett: milyen a jó randi?

9249

Lássuk csak, rengetegféle randi van: első randi, második randi, ötödik randi, aztán dupla randi, vakrandi, mozis randi, vacsorameghívás, első találka a szülőkkel, és így tovább. Ami közös bennük, hogy mindegyik előtt nagyon izgulunk, próbáljuk a legjobb formánkat hozni, aztán vagy jól sikerül, vagy nem. A sok-sok randit válasszuk most kétfelé: az egyik kupacba tegyük a spontán találkozókat, a másikba a leszervezett randevúkat. Vajon melyik jobb: előre megtervezni, felkészülni a nagy eseményre, vagy csak gondolni egyet és beleugrani?

Érdekes, hogy az emberek milyenkreatívak tudnak lenni, ha a másik nem elcsábításáról van szó. Az egyik legtöbb kreativitást igénylő terület pedig nem más, mint a randevúzás, a személyes találkozók, ahol csak ketten vagytok valami egészen eszméleten érzelmi kavalkád kellős közepén. Ez az egyetlen esemény, amikor az izgalomra igenis van ok, lehet pánikolni (bár nem ajánlott), de ha az ember lányát elhívják valahová, akkor aztán tényleg megszólalnak az égi harsonák. Így aztán nem csoda, hogy tengernyi praktika, stratégia és szabály van arra, hogy hogyan ne csináljunk hülyét magunkból, illetve hogy hogyan is süljön el a legjobban az a bizonyos randi. Na, de mi csökkenti a rizikófaktort: ha szervezünk vagy ha nem?

„A spontán a jobb. Őszintébb, és nincs idő izgulni” – mondja az egyik barátnőm. Mikor alakulóban van egy kapcsolat, akkor az egész ismerkedés alatt van egy kis bizsergés, izgalom. Ez főleg abban mérhető, hogy hányszor nézzük meg a telefonunkat, hogy hívott-e, vagy hányszor lépünk be fél órán belül az e-mail fiókunkba szerelmes üzenetek után kutatva. Hogyha ehhez még lebeszélünk egy randit jövőhét péntek estére, annak beláthatatlan következményei lehetnek: akkut szívdobogás, gyomorliftezés, pillangónövesztés, kisimult bőr, új frizura, új ruha és manikűr. Lapos pénztárca és lapos has. Van idő megszépülni, van idő átgondolni a dolgokat, ráadásul, ha elegendő információt kapunk a randi helyét és idejét illetően, mindent tökéletesen a randihoz igazíthatunk. Nincs is rosszabb, mint tűsarkúban sétálni a Duna-parton a kavicsok között.

Ha spontán meghívást kapunk, akkor maximum megijedni van időnk, félni nincs. Ilyenkor jól jönnek a krízismegoldások: fésű, rúzs, púder, rágó, deo és egy rég elfelejtett csat a táska aljában. A barátnő is elengedhetetlen, aki visszaállítja a helyes légzésünket: orron be, szájon ki, csak semmi pánik. Jöhetnek a pozitív gondolatok is: szép vagyok, csinos vagyok, legalább látja, hogyan nézek ki normális körülmények között, nem árulok zsákbamacskát. Ez tehát az őszinteség.

Valóban van abban valami, hogy egy-egy leszervezett, főleg első randi, olykor művivé válik a sok maszlagtól. Mindenki a legjobb formáját próbálja adni, és nyilván durva lenne azt mondani, hogy becsapás az egész, azért mégis egy picit úgy tűnik. Persze ez nagyban függ attól, hogy mennyire ismerjük már egymást, illetve hogy mennyire akarjuk megismerni a másikat. De figyeljük csak meg: egy szervezett randin kis idő elteltével már nem lesz lényeg a ruha, vagy az étterem csillagainak száma, ha lenyűgözött a másik személye.

A spontán randi viszont több szempontból is nagyon jó mérőműszer. Lehet, hogy csak én kezdek nihilista lenni, de ha egy férfi fel mer hívni csak úgy, hogy van-e kedvem most beugrani valahova, az már nyerő, hiszen ez lazaságra, önbizalomra és erőre utal. Másrészt én is láthatom őt a hétköznapi szerelésben.Egy férfin úgyis azonnal látszik, hogyha öt percnél többet töltött a fürdőszobában, és készült egy eseményre.

Persze mindig jó érzés, hogyha a partnerünk energiát fektet abba, hogy kitaláljon valamit, vagy vette a fáradságot, hogy törje a fejét, milyen helyen éreznénk jól magunkat. Egy másik barátnőm szerint pontosan ezért, valahol a kettő között van a megoldás. „Engem egyszer úgy vitt randira egy fiú,hogy megjegyezte még a legelső beszélgetésünkből, hogy szeretem a művész mozikat. Ezért kitalálta,hogy nyolctól megy egy nem túl hosszú film, nézzük meg azt,mert utána még mindig sétálhatunk egyet.” Piros pont!

A randevú egy olyan találkozó, amelynek kölcsönös bizalmon és érdeklődésen kell alapulnia. Mindegy, hogy spontán vagy szervezett, nagyot lehet koppanni, hogyha a másik szándékai nem tiszták, vagy ha nem is érdekli az egész. Nem hiszem, hogy taktikáznunk kellene, hiszen fő az őszinteség, de mi, lányok már csak ilyenek vagyunk: nagy feneket kerítünk az egésznek, hogy a mi fenekünk a legkisebbnek látszódjon az első randin. A férfiakról már nem is beszélve. De ha minden ilyen rizikófaktor elszáll, és egyszerűen csak jól érezzük magunkat, ha felenged a nyomás és elfelejtjük, hogy a desszerthez melyik villa kell, vagy hogy  kávéfoltos a pólónk, akkor már olyan mindegy, hiszen valami még izgalmasabb kezdődik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások