Mi ez?

(K)öltözz minibe!

9187

New York, és különösen Manhattan régóta túlzsúfolt. A hatalmas kereslet miatt az ingatlan árak és a lakbérek a felhőkarcolók csúcsának magasságában röpködnek. Megoldás? Mini panellakásokat a fiatal szingliknek!

Létezik egyfajta különös vonzalom a mini-dolgok irányába. Minifánk, mini körömlakk, mini minden. Aztán persze jött a kiábrándulás, amikor „mini hot dog” címen egy fél kiflibe belenyomkodott bánatos koktélvirsli jön szembe, 490 forintért. Kicsit ilyenek lehetnek majd az új new yorki minilakások is, bár ki tudja? Az ötlet, a design azonban innovatív.

Michael Bloomberg, New York polgármestere tavaly jelentette be, hogy szeretnék megépíteni a város első mikrolakásait: egy olyan épületet terveztek, amelyben ötven, egyenként 23-34 m2-es lakások találhatók, írta a Salon.

Csak az érdekesség kedvéért, New Yorkban az addigi rendeletek alapján illegális volt ilyen kis lakásokat építeni. Bloomberg pályázatot hozott létre a mini-apartmanok tervezésére, és ezen a héten hirdette ki a nyertest.

A My Micro NY projekt másik 33 jelentkezőt ütött ki a nyeregből. Az építkezések ez év végén kezdődnek majd meg, és a tervek szerint 2015 szeptemberében fognak beköltözni az új lakók. Az épületnek nemcsak az az újítása, hogy ennyire apró lakások lesznek benne, de ez lesz az első olyan épület Manhattanben, ami előre gyártott panelekből áll. (Talán mégsem mindig igaz, hogy a Nyugat húsz évvel előttünk jár…)

De hogy lehet 23 négyzetméteren élhető teret varázsolni? A mozgó falak és átalakítható, összecsukható bútordarabok segítségével minden négyzetcentiméter többfunkcióssá válik, hiszen tervezői úgy álmodták meg, hogy a belső tér reggel, délután, este és éjjel más-más képet mutasson. Amanda Burden, a tervezési munkálatok vezetője szerint ez egy kiváló lehetőség arra, hogy ötvözzük a dizájnt és az új lakás-lehetőségeket. A statisztikák azt mutatják, hogy nincs elég hely annak a rengeteg embernek, akik a városban szeretnének élni, és a tervezők ebben tudnak segíteni.


Bloomberg és a városfejlesztők azt is megemlítik, hogy egy olyan ingatlanpiacon, ahol a bérlők mintegy harmada több mint a fizetése felét az albérletre költi, a mikrolakások a lakhatás megengedhetőbb alternatíváját kínálják. Na igen, megengedhető, de kinek? Egy ilyen apró kis ékszerdobozt már havi 2000$-ért meg lehet kaparintani, és higgyétek el, ez a mintegy félmilliós összeg nemcsak nekünk hajmeresztő. A New York Times egy friss elemzése szerint a new yorki „középosztály” átlagos jövedelme évi 250.000$, amiből vidáman futná ilyen úri huncutságokra. A város statisztikai hivatala szerint azonban a városban élő egyedülállók 81.2 százaléka (nyilvánvaló okokból az új lakások elsődleges célközönsége) 2009-ben évi 75.000$ alatt keresett, a népesség legnagyobb százaléka, 36.6% pedig évi 20.000$-t vagy kevesebbet vitt haza, amiből, ha utánaszámolsz, nem biztos, hogy kijön egy 2000$-os kis kuckó.

Emellett, ahogy a projekt bírálói megjegyezték, nemcsak szingli fiatalok keresnek lakást New Yorkban, és a terv semmit nem segít az alacsony jövedelmű családok helyzetén. Ha valaki hosszabb ideig szeretne a városban maradni, vagy esetleg családot tervez, ezt egy ilyen kis dobozban nem fogja tudni megtenni.

És még valami: a terveket szemlélve felmerül a kérdés, hogy vajon hány olyan, fiatal, egyedülálló nő van, aki valamilyen gyűjtési szenvedélynek hódol? Cipők, táskák, felsők, csizmák, valami mindig akad. Az újrahasznosítható terekben hová rejted a stiletto-kollekciót? Jó lesz mindenből a legapróbbat venni, hogy biztosan elférjen!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások