Szépség

Új év, új te

9161

Nincs nass és cigi, kevesebb tévé és alkohol, viszont sokkal több zöldség-gyümölcs, művelődés és mozgás. A szebbé válást, karcsúsodást célzó újévi, életvezetési tervek hajlamosak hamar elvetélni...

A legveszélyesebb pillanat szilveszter este, amikor a szalonspiccesek megvető magabiztosságával pöccintjük a csikket a kövezetre (és esetleg utána is köpünk). Ilyenkor szoktuk úgy érezni, hogy az életmódváltás abszolút nem nehéz, csak az akaratgyenge lárvák hisztiznek miatta. Mi viszont majd megmutatjuk a világnak, hogy egy csettintésre széppé és fitté változunk az újévben. Szent fogadalmat teszünk, ami kötelez, tehát mindenképp véghezvisszük. Majd. Aztán jön a szédelgő, szájszáraz másnap, az első alkalom, hogy holnapra halasszuk a változást. Először is vissza kell még rázódni a mókuskerékbe, aztán meg majd csak kitalálunk valamit, hogy az akaratgyenge lárvaság látszatát elkerülve vegyük semmibe a fogadalmat.

Ám ha mégis győzne az elszántság, íme néhány remek tipp, amivel garantáltan formába hozhatjuk magunkat.

 

Rágó diéta

Nem a cukormentes rágógumi túladagolásával előidézett hasmenésről, hanem egy roppant egyszerű, mégis radikálisnak tűnő módszerről lesz szó. Műveltebb alkoholisták tudják, hogy a borászok, vagy a sört és egyéb szeszeket főző mesterek, akiknek munkaköri leírásában szerepel a folyamatos alkoholkóstolás, köpködni kényszerülnek. Minden egyes ízlelésnyi kortyocska lenyelésével ugyanis rövid úton jutnának el a permanens részegség, és az idült alkoholizmus kezdetben vidám, ám később (ön)pusztítóvá váló világába. A rágó diéta az ő módszerük átültetése az evésre: étkezéskor a falatokat megrágjuk, de aztán nem lenyeljük, hanem kiköpjük őket. A módszer apostola, Horace Fletcher a XX. század elején állt elő téziseivel a rágás fontosságáról. Táplálékfajtákra, sőt ételekre lebontva írta le, hogy mit hányszor kell megrágni ahhoz, hogy ne terheljük túl a gyomrot, megkönnyítve így az emésztést és elősegítve a fogyást. Szerinte minden falat minimum 32 rágást igényel, de a nehezebb fogásokon két-háromszor ennyit illendő kérőzni, sőt akadnak ételek (például a mogyoróhagyma) amit legalább 700 rágásban kell részesíteni. Fletcher később tökéletesítette módszerét, vagyis az evésből nem maradt más, csak a rágás. Elmélete szerint, a szájban forgatott ételből minden szükséges tápanyagot kiold a nyál, ami lefolyik a torkon, az étel lenyelése így teljesen szükségtelen.

Horace Fletcher

Követőinek azt tanácsolta, hogy miután bekaptak egy-egy falatot döntsék hátra fejüket, alaposan rágják meg, majd köpjék ki az ételt. A fogyás garantált, sőt Fletcher szerint egyéb előnyei vannak a tecnikának, például rengeteg időt spórolunk azzal, hogy csak egy-két hetente szükséges csak „nagydolgot” végezni, ráadásul a ritka széklet finom, a meleg süteményéhez hasonló illatot fog árasztani. (Hogy ezt bizonyítsa, az előadásaira állítólag mindig vitt magával egy adagot a saját termékéből.) A nyelésmentes bulimia módszere minden bizonnyal hatásos, mégsem ajánljuk meleg szívvel. Alkalmazásával jó eséllyel lemondhatunk például a társas étkezésről.

 

Jönnek a férgek!

A féreg szavunkat nem véletlenül használjuk alkalmanként kellemetlen embertársaink leírásához: gusztustalan, gerinctelen és parazita. Egykor mégis a diétázók legjobb barátja volt, mert a nők, ha formáikról van szó, olykor hajlandók egyezséget kötni az ördöggel, sőt még a férgekkel is. A a bélféreg diéta az 1920-as években volt népszerűsége csúcsán, de néhányan ma is bevállalják. A módszer lényege, hogy egy pete, vagy lárvakorú férget lenyelünk (a békebeli időkben patikában, kapszula formájában árulták), s miután az szépen kifejlődött a szerveztünkben, elfogyasztja majd az általunk bevitt táplálék egy részét, így fogyásnak indulunk.

Álomszerű, nem? Ehetünk annyit és azt, amit akarunk, mégis fogyunk! De mi van, ha már bomba formában vagyunk, és lassan jó volna megszabadulni hosszúkás jótevőnktől? Jön a féregtelenítés kissé kellemetlen folyamata, melynek során bélférgünket gyógyszer segítségével megmérgezzük, miután több méteres teteme majd a hátsó ajtón távozik testünkből. Nehéz szülés lehet.

 

Celeb-ecet

A fogyókúrát akkor lehet eladni, ha eredményességét szép testek demonstrálják. Az emberek pedig olyan testre vágynak, amilyen a világsztároknak van, azaz pontosan úgy szeretnének diétázni is, ahogyan a bálványaik teszik. Azt hihetnénk, hogy a celeb-fittness a modern kor terméke, de távolról sem. A XVIII.-XIX. század híres angol költője, Lord Byron például nagyon kényes volt az alakjára. Olyannyira, hogy ha ma élne, minden bizonnyal írna egy fogyókúrás könyvet is, és biztosak lehetünk benne, hogy az bestseller lenne. Kínosan ügyelt a táplálkozásra, kedvenc diétás kiegészítője pedig az ecet volt, ami furán hangozhat, de Angliában mégsem az. Tény, hogy a briteknél az ecet olyan hagyományos és hétköznapi fűszer, mint a só és a bors, egy angol étterem vagy pub asztalán, a fűszerek között mindig ott áll az ecetesüveg is. Byron tekintélyes mennyiséget fogyasztott az erjesztett löttyből, néha csak úgy magában, máskor pedig úgy, hogy a sült krumpliját tocsogósra áztatta benne. Úgy gondolta, hogy az ecet serkenti az emésztést és megtisztítja a testet, már csak a mellékhatásként fellépő hányás és hasmenés miatt is. A feljegyzések szerint Byron legalább annyira hajlamos volt a túlzásokra, mint a mai celebek, így gyakran akadtak egészségügyi problémái az állandó önsanyargatás miatt, akár egy rendes anorexiásnak vagy bulimiásnak.

Lord Byron és "kedvenc" ecete

Az ecettel azonban nem is járt olyan messze az igazságtól. Ha nem is a hagyományos, de a biológiai erjesztésű almaecet állítólag csodákra képes. Ha egy evőkanálnyit egy pohár vízzel keverve felhajtunk étkezés előtt, javulni fog az anyagcserénk és az emésztésünk, hatékonyabban égetjük a zsírt, megkötjük a szabadgyököket, regeneráljuk sejtjeinket és pusztítjuk a baktériumokat! Ha valami csoda folytán győzött bennünk az elhatározás, leginkább ennek nézzünk utána, a bélférgeket és köpködést hagyjuk inkább a múlt ködébe veszni!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások