Lélek

Túlvilági kaland

9146

A „90 perc a Mennyországban” című könyv, bár a netes keresők általában a szex-titkok felfedését ígérő írásművek közé sorolják, nem a tantrikus gyönyörökről, hanem szó szerint a Mennyekről, vagyis a jók és igazak halál utáni birodalmáról szól.

A jó megfigyelő képességgel megáldott olvasó már a borítót megpillantva érzi, hogy nem a paráznaság hullámaiban fog lubickolni, legalábbis valószínűtlennek tartja majd, hogy a címlapfotón tovasuhanó mentőautóban, egy végtelenbe vesző aktustól kimerült pacienst szállítanak. Igaza van: a „90 perc”-nek (ellentétben Coelho mester „Tizenegy percével”) semmi köze a szexhez. A történet szerint Don Piper, amerikai lelkész meghal egy autóbalesetben, aztán bár nem szeretne, életre kel, hosszú, kínkeserves szenvedések árán felépül, majd boldogan él, míg egyszer majd újra meg nem hal. Ahogy az emberek világlátását megváltoztatni hivatott alkotások általában: a mű igaz történeten alapszik.

Nehéz elfogulatlanul írni olyan könyvről, amelyikben a szerző saját halálközeli (sőt azon is túli) élményeiről számol be, mert vagy hiszünk neki, vagy nem. Jobb indulatú szkeptikusok azt mondják, az író csak hallucinálta a földön túli élményt, a rosszabb indulatúak szerint meg egyszerűen hazudik. A hívők viszont hinni fognak neki. Egy hitvitát pedig lehetetlen eldönteni ezért nézzük a tényeket.

Don Piper, baptista lelkész egy konferenciáról tartott hazafelé, amikor apró autóján áthajtott egy tizennyolc kerekes kamion. A helyszínre érkező mentősök nem észleltek a lelkésznél semmilyen életjelet, így halottá nyilvánították és várták, hogy a tűzoltók majd kivágják a roncsból a holttestet. Másfél óra múlva Don magához tért. Kiszabadították, de úgy tűnt sérülései miatt biztosan menthetetlen. A kórházban már úgy állt a helyzet, hogy az élete esetleg megmenekül, de a lábait biztosan elveszíti. Ám ő felépült. Szerencsésnek mondhatja magát, akiről lemondtak orvosai, de csodával határos módon életben maradt. Akkor minek nevezze magát Don Piper, akinek felépülése ilyen megmagyarázhatatlan csodák sorozata? A híveknek lenne igaza?

Lehet, de akad néhány nyugtalanító tény is. Először is, hogy Don Piper emlékei szerint a Mennyország pont olyan, mint a mesékben. Felhőkre épült házak, arannyal kövezett utcák, éteri muzsika és csupa olyan dolog, amitől a sztori gyermeteggé válik. Másrészt a könyv a baleset után tizenöt évvel íródott (Magyarországon 2012-ben jelent meg) és bár a szerző próbálja megmagyarázni, nehéz megérteni, miért várt ennyit azzal, hogy papírra vesse gondolatait. Úgy tűnik, minta Don Piper csak későn eszmélt volna rá, hogy a szörnyűségek, amiken keresztül ment, esetleg jövedelmezhetnek neki, és hát mit találjon ki egy lelkész, ha nem egy mennyei kalandot?

Hitvita, lehetetlen eldönteni. Hozzászólni viszont csak az tud, aki beleolvasott a könyvbe, az pedig rá fog jönni, hogy a lényeg nem a halál közeli élményben van, hanem abban, ami utána következik, hogy egy embert hogyan segít át a hite a szenvedésen, számtalan apró megvilágosodással. Más kérdés, hogy a vásárló nem erre fizetett be.

A „90 perc a Mennyországban” mellé, hogy egyensúly keletkezzen a lelkünkben, ajánljuk még Bill Wiese „23 perc a pokolban” című bestsellerét, melynek rövid időre szintén elhunyt szerzője a Sátán birodalmában tett látogatásáról számol be.

Csak aztán okosan döntsük el, milyen sorrendben olvassuk őket.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások