Közösség

Szexista közösségi oldal?

9097

Hildur Lilliendahl Viggósdóttir Izlandon jól ismert, női jogokért harcoló aktivista. Tevékenységét jórészt a közösségi médiában végzi, ugyanis a Facebookon nyilvános albumba rendezve teszi közzé azokat a képeket, amelyek a társadalmunkban jelenlévő szexizmust mutatják be. Hildurt már többször részesítette figyelmeztetésben a Facebook, legutóbb pedig harminc napra kitiltották az oldalról.

Talán találkoztatok már a Facebookon azzal a képpel, amelyen egy nő alsóneműre vetkőztetve, megkötözve lóg egy rúdról almával a szájában, és férfiak viszik a vállukon. A képhez pedig a következő aláírás tartozik: Ma feministára bukkantak a városban, de elfogták, és viszik megsütni. Hildur Lilliendahl Viggósdóttir pontosan ilyen és ehhez hasonló képeket gyűjtöget az idén februárban indított és azóta is igen nagy figyelemmel kísért albumában, amely a Men Who Hate Women címet viseli. Sajnos nem okoz gondot a napi utánpótlás biztosítása. A képeket nyilvános oldalakról, fórumokról szedi össze, és olyan mindennapi jelenségeket mutat be rajtuk, amelyek a nőellenességet vagy konkrétan a feminizmus-ellenességet dicsőítik. Nem ő az egyetlen, aki ilyen tevékenységet folytat. Az Everyday Sexism Project is hasonló témában tesz közzé anyagokat, de a Twitteren is találni ilyen gyűjteményt.

A közösségi oldal felhasználói között vannak, akik dicsérik Hildur bátorságát, de vannak olyanok is, akik finoman szólva kevésbé támogató módon állnak a dologhoz. Egy izlandi napilap internetes portálján megjelent cikkhez például érkezett egy olyan komment, melynek írója kifejti, hogy Hildur az egyetlen olyan személy a világon, akit ha elütne a kocsijával, nemhogy visszatolatnak, hanem még le is parkolna rajta behúzott kézifékkel.

A végén még hozzátette, nyilvánvalóan provokatív célzattal, hogy ezt a kommentet is nyugodtan beteheti a gyűjteményébe. Így is történt. A Facebook azonban válaszként 30 napra eltiltotta Hildurt a közösségi oldal használatától - ez az eset az album elkészülte óta már negyedszerre történik meg. „Már sokszor bejelentették az albumot amiatt, hogy magáról az oldalról lementett screenshot került a képek közé” - mondja Hildur. „Pont ezért költöztettem át az oldalt a Tumblrre, hogy ilyen esetekben ott tovább működhessen.”

A Facebook szóvivője szerint a saját szabályzatukban leírt eljárásról van szó, hiszen a más oldaláról készített képmentések közzétételével meg lehet kerülni az adatvédelmi és biztonsági beállítások egy részét, illetve az elkövetőnek alkalma nyílhat az ún. "bullying" (másokat lelki, vagy fizikai terrorizálásnak, zaklatásnak alávetni) tevékenységének gyakorlásához.

A 31 éves édesanyát, aki a Reykjavíki városházán dolgozik adminisztrátorként, illetve különböző blogokba és újságokba ír feminizmussal kapcsolatos cikkeket, aligha lehet ilyesmivel vádolni. „Akkor indítottam útjára az egészet, amikor rádöbbentem, mennyi nőgyűlölet van jelen a médiában, illetve mennyi hasonló kijelentést hallhatunk közszereplők és politikusok szájából” - mondja. Bár a nagy változásoktól még messze van, azt reméli, hogy az emberek apránként felbátorodnak az ő példáján is, és hasonló módon kiállnak jogaikért.

Mint ahogy ilyen estekben rendszerint megtörténik, ő is kapott már fenyegetéseket. „Egy nap felhívott valaki, rejtett számról, és a férjem vette fel a telefont. A hívó fél nem mutatkozott be, csak annyit üzent, hogy ha ő (a férjem) nem mondja meg annak a b***s k***ának, hogy álljon le, egyszer meglátogat bennünket és szétveri az autónkat. Persze kaptam már e-mailben is fenyegetéseket; az egyik ilyen írója eléggé egyértelmű képekkel illusztrálva írta le, hogy szeretné látni azt, hogy elevenen elégek.” Saját bevallása szerint azonban az ilyesmi nem ingatja meg. „Azt hiszem, hogy az eddigiek még nem zavartak eléggé ahhoz, hogy a rendőrséghez forduljak. Ha ez megtörténik, akkor haladéktalanul feljelentést teszek, és hatósági segítséget kérek.”

Ennek ellenére nem érti, hogy miért tartják őt néhányan túl radikálisnak, mikor csak annyit tesz, hogy az interneten előforduló tartalmat ismét - az interneten - közzéteszi. „Nem hinném egyébként, hogy a Facebook szándékosan szexista cenzúrát folytatna, egyszerűen csak arról van szó, hogy a hozzájuk érkezett bejelentéseket nem mindig vizsgálják ki kellő alapossággal. Nemrég én jelentettem be egy oldalt, amelyen pornográfiával határos képek jelentek meg, de válaszként csupán annyit kaptam, hogy megnézték a kérdéses oldalt, és teljesen rendben lévőnek találták. Úgy látszik, számukra erre csak annyi a kritérium, hogy ne látszódjanak mellek és nemi szervek.”

A kényszerszünetnek azonban jó hatása is volt Hildurra. „Eleinte nagyon frusztrált a bannolás, de aztán rájöttem, hogy ha már így történt, akkor egy kis szünetet iktatok be, és más dolgokra összpontosítok egy ideig. A négyhetes letiltásból még két hét hátravan, de kitűnően érzem magam”- mondja. Az album jelenleg a Tumblren érhető el.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások