Közösség

Mit akarnak a nők? Házasságot!

9056

Még mindig! – mondhatnánk értetlenül, hiszen elég csak a statisztikákra pillantani, hogy lássuk, a házasság intézményében bizony rogyadoznak a falak. A házasságkötések száma drámaian csökken, a válásoké pedig drámaian nő, ami azt eredményezi, hogy az a kevés tető alá hozott frigy sem bizonyul túl tartósnak. A pasik eleve ódzkodtak tőle a történelem minden szakaszában, de most már az emancipált nők sem arról álmodoznak könnyes szemmel, hogy oltár elé vonulnak habos-babos ruhájukban életük nagy napján. Úgy tűnik tehát, hogy hamarosan ürességtől kongó, pókhálós házasságkötő termek hirdetik egy korszak végét. Vagy mégsem?

A Centre for Social Justice kutatása szerint olyan mértékben csökkent a házasságkötések száma, hogy a becslések szerint 2031-re a családok mindössze 57 százalékában fűzi majd össze házasság a szülőket, 2047-re pedig ez az érték 49,5 százalékra csökken. Hasonló eredményre jutott a Girl Gudies felmérése, melynek során 7-21 éves lányokat kérdeztek a házasságról. A megkérdezettek nem egészen egyharmada gondolja azt, hogy a házasságot kötő párok jobb szülők lesznek, és 46 százalékuk véli úgy, hogy a házasság a társas élet alapja, és mindössze egyötödük értett egyet azzal az állítással, hogy a hivatalos egyesülés egyenlő a sikerrel.

Ennek ellenére nem fenyeget az a veszély, hogy a házasságkötő termek újrahasznosításán kellene gondolkodni, ahogy a menyasszonyiruha-szalonoknak sem kell mérlegelniük a profilváltás lehetőségét. A biológiai óra ugyanis gondoskodik arról, hogy az esküvő mindig vonzó alternatíva legyen: amint szóba kerül ugyanis a családalapítás vagy megszületik a gyerek, azonnal eltűnnek a házassággal kapcsolatos ellenérzések is – legalábbis a nőknél. A leendő vagy újdonsült anyukák arról ábrándoznak, hogy mikor kéri meg a párjuk a kezüket és törvényesítik a kapcsolatukat. „Soha nem gondoltam volna, hogy férjhez akarok menni, de amióta megszületett a kisfiam, azóta nagyon szeretnék” - vallja az egyik megkérdezett hölgy. „Felvetettem javaslatként, de a barátom vagy azt mondja, hogy megőrültem, vagy pedig azt, hogy csak pénzkidobás lenne. Én viszont szeretném a köztünk lévő egységet állandósítani.”

Egy másik eset is azt illusztrálja, hogy a gyerek érkezésével megváltozik a helyzet: „Ott vannak a metrón és a buszon azok a harmincas csajok, akiknek nincs gyűrű az ujjukon, és látszólag semmi különbség nincs a helyzetünk között, pedig van. Szeretnék ilyenkor felugrani és elmondani nekik, hogy én nem olyan vagyok, mint ők, nekem partnerem és gyerekem van!” – osztja meg az érzéseit egy másik megkérdezett. Beszédes annak a negyvenes nőnek is az esete, aki határozottan állította, hogy remekül megvan párjával és kislányával, és köszöni szépen, nem kér a házasságból, majd néhány hét múlva könnyek között telefonálta végig az ismerőseit, hogy elújságolja, párja egy eljegyzési gyűrűvel lepte meg a születésnapján. Olyan pár is volt, akik már tizenegy éve éltek együtt, amikor elhatározták, hogy gyereket szeretnének, ám mielőtt tettekre szánták volna magukat, gyorsan összeházasodtak.

Nem is teljesen szentimentális alapokon nyugszik ez a törekvés, ugyanis – szintén a statisztikákat alapul véve – kétszer valószínűbb, hogy a gyerek ötödik születésnapja előtt elválnak az útjai azoknak a pároknak, akik úgy vállalnak gyereket, hogy nem kötnek házasságot. Házasságban ez az arány 10 százalék, míg együttélés esetén 20.

Természetesen a házasság nem varázsszer és nem garantál örök boldogságot, de úgy tűnik, hogy a boldogító igen kimondása olyan erejű elkötelezettséget hordoz magában, aminek még a 21. században is komoly, erőteljes üzenete van.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások