Így gondolkodnak a gazdagok

Bizonyára mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy azonos körülmények közül induló emberek közül egyesek meggazdagodnak, mások pedig nem. Vajon csak a szerencsén múlik, esetleg azon, hogy ki mennyit hajlandó dolgozni a sikerért, vagy egészen más áll a háttérben? Nos, Steve Siebold, a How Rich People Think című könyv szerzője azt állítja, hogy a gondolkodásmód a gazdagság kulcsa. Szerinte ugyanis extrém különbségek vannak a gazdagok és a hétköznapi földi halandók gondolkodásmódja között.

Siebold szerint a gazdag emberek önzőn gondolkodnak, ami előnyös tulajdonság a pénzszerzés szempontjából. A kevésbé tehetősek ugyanis úgy érzik, hogy meg kell menteniük a világot, és előszeretettel helyeznek másokat maguk elé, ami véleménye szerint egyenes út a sovány pénztárca felé. Ugyanakkor a gazdagokra jellemző az az attitűd is, hogyha nem segítenek magukon, más sem képes segíteni rajtuk, ezért időt és energiát áldoznak a problémák megoldására. A szerényebb anyagiakkal rendelkezők viszont mindig valami külső segítségben bíznak, azt várják, hogy valaki gazdaggá teszi őket. Ez persze ritkán következik be, így rendszerint marad a szegénység.

A gazdagok előnyben részesítik a speciális ismereteket a formális oktatás során, és általában véve is előnyben részesítik a tanulást a szórakozással szemben. Sok időt töltenek azzal, hogy a jövőbe tekintsenek, célokat tűznek ki, és azok elérésére koncentrálnak. Ezzel szemben a szegények sokszor a múltban élnek, és az állandó visszatekintés már önmagában is elég ahhoz, hogy ne tudják elérni a céljaikat, ráadásul ez az attitűd nem ritkán boldogtalanná és depresszióssá teszi őket. Ellentétben az átlagemberekkel, a gazdagok teljesen racionálisan viszonyulnak a pénzhez, úgy tekintenek rá, mint egy eszközre, ami lehetőségeket testesít meg.

A gazdagok módot találnak arra, hogy olyasmiért kapjanak pénzt, amit valóban szeretnek csinálni, míg a kevésbé tehetősek rendszerint olyasmivel keresik a kenyerüket, amit nem szeretnek csinálni. Ezenkívül úgy hiszik, hogy a siker érdekében valami konkrét dolgot tenniük, ezért a kézzelfogható, azonnali megoldásokat állítják a középpontba, míg a gazdagok inkább azzal foglalkoznak, hogy egyre tökéletesítsék magukat, és tanuljanak a sikerekből és a kudarcokból, a pénz és a siker inkább ennek eredményeként jelenik meg, és nem elsősorban célként. A gazdagok nem csinálnak problémát abból, hogy mások pénzét használják, míg a szerényebb jövedelműek úgy vélik, saját tőkére van szükség ahhoz, hogy pénzt csináljanak. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy a gazdagok inkább a pénzkeresésre fókuszálnak, míg a többiek a takarékoskodásra, és sokszor ezzel a biztonságra törekvő, mértékletes élettel kerülik el a nagy lehetőségeket.

Siebold arra is felfigyelt, hogy a gazdagság rendszerint öröklődik, és ez alatt nem elsősorban az anyagiakat érti, hanem a szemléletmódot. A tehetősek ugyanis megtanítják a gyerekeiknek, hogyan tudnak pénzt csinálni, így átörökítik rájuk a boldogulás eszközeit, míg a szerényebb pénztárcájúak inkább a túlélésre tanítják meg a gyerekeiket.

Úgy tűnik, feloldhatatlan ellentmondás van a két gondolkodásmód között, és nincs átjárhatóság, de Siebold szerint azok, akik meggazdagodtak, nem feltétlenül kapták készen ezt a gondolkodásmódot, hanem elsajátították. Épp ezért bárki képes átértékelni az eddigi szemléletét, és változtatni a gondolkodásán.