Mi ez?

Lehet pénz nélkül élni?

8988

Napjaink legnagyobb közhelyének számít, hogy fogyasztói társadalomban élünk, ahol az anyagiak a fontossági lista első helyén állnak. Ilyen társadalmi környezetben nehéz elképzelni, hogy valaki önként lemond az anyagi javakról és pénz nélkül és – ráadásul teszi mindezt a nyugati féltekén. Pedig ez történt. Heidemarie Schwermer, egy 69 éves német tanárnő 1996-ban végleg elhagyta a pénz használatát, és boldogabb, mint valaha.

A történet 1990-ben kezdődött, amikor Heidemarie elvált a férjétől, és gyerekeivel Dortmundba költözött, ráadásul rögtön egy olyan környékre, ahol hajléktalanokból finoman szólva nem volt hiány. Állítása szerint a ’felesleges’ emberek látványa annyira sokkolta őt, hogy úgy érezte, tennie kell valamit értük. Mivel meggyőződése volt, hogy a hontalan embereknek elsősorban nem pénzre van szükségük, hanem lehetőségre, az egykori tanárnő nyitott egy különös boltot, melynek az Adok-Kapok nevet adta. A bolt a cserekereskedelem elvei alapján működött: bárki eladhatta, pontosabban becserélhette megunt vagy feleslegessé vált tárgyait úgy, hogy a tranzakcióhoz egyetlen fillérre sincs szükség. A régi ruhaneműket például konyhai felszerelésre cserélhette, akinek erre volt szüksége, vagy a megunt gyerekjátékokat kisbútorokra. Nemcsak tárgakat lehetett azonban csereberélni, hanem képességeket, szolgáltatásokat is: egymásra találhatott például a vízvezeték-szerelő és az autószerelő vagy a takarítónő és a nyelvtanár.

Az üzlet hamar népszerűvé vált, ám furcsamód a célcsoportot szinte teljesen hidegen hagyta: hajléktalanok helyett inkább a környék munkanélkülijei, nyugdíjasai és nagycsaládosai kezdtek lázas cserkereskedelembe, és Heidemarie üzlete nemsokára kultikus hellyé nőtte ki magát. Ez az élmény magát a tulajdonost is arra késztette, hogy átértékelje a saját életét, és 1996-ban elhatározta, hogy végleg leszámol a pénzzel. Eladta az ingóságait, és ma már minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. A boltot ismerősei viszik tovább, ő pedig csereberélésből és alkalmi munkákból tartja fenn magát, bár ez utóbbit rendszerint ételért, ruháért és egyéb szükséges dolgokért cserében végzi. Van egy 200 eurós vésztartaléka, de ami pénz ezen felül befolyik, azt elajándékozza. Már két könyvet írt a tapasztalatairól, és életéről tavaly dokumentumfilmet forgattak. Az ezekből befolyt összegeket sem tartotta azonban meg, hanem egy alapítványnak adományozta. „Eleinte nehéz volt, de miután megízleltem, hogy milyen pénz nélkül élni, már nem akartam abbahagyni. Az életem sokkal érdekesebbé, sokkal csodálatosabbá vált. Mindenem megvan, amire szükségem lehet, és tudom, hogy nem tudnék visszatérni a régi életembe. Már nem kell azt csinálnom, amihez semmi kedvem, és sokkal boldogabb, sőt, sokkal egészségesebb az életem.” – állítja.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások