Közösség

Csepegő testnedvek

8968

Ismét végére értünk egy évadnyi True Bloodnak, és mivel így utánagondolva nettó hatvan órát töltöttünk a sorozat eddigi epizódjaival (na jó, bizonyos jelenetek újranézésével felszaladt az hetvenre is), úgy gondoltuk, nem ártana áttekinteni, hogy a kb. Magyarország népességének megfelelő embertömeg miért nézi meg az epizódokat újra és újra és újra és újra.

Miért ne - vágnánk rá rögtön - miért lenne vagy lett volna már rég elég a jó öreg True Bloodból?

- Mert lassan már a vámpírok is megöregszenek, ami igazán nem volna tetszetős.

- Mert néha csak kapkodjuk a fejünket, hogy a készítők milyen bugyuta bonyodalmakat húznak elő a fülük mögül. A bacchanáliákat még valahogy átvészeltük, a gonosz wiccáknál már azért meg-megrebben a szem, a tündérkék egyértelműen kiverték a biztosítékot, és az ötödik évadra már majdnem féltünk, hogy ezúttal mi jöhet még. A Duncan MacLeod-féle halhatatlanokon például meg sem lepődtünk volna.

- Sookie Stackhouse miatt egymagában. A tündérlány aki rájön, hogy minden vámpír őt akarja. És a vérfarkasok meg az alakváltók is. De lehet, hogy a többi tündérke és a sima halandók is, és ettől nyomorultul érzi magát. Ó, és mindenki meg akarja menteni. Fájdalom, de egyre kevésbé váltja ki a nyilvánvaló túlsúlyban lévő hölgyközönségből az azonosulási vágy hullámait. (Ezért is volt jó, hogy idén egészen elhanyagolták ezt a szálat.)

Mindezek ellenére még mindig megbabonázva nézzük a sorozatot és a drogelvonáshoz hasonló tüneteket produkálunk míg várni kell egy-egy újabb részre, mert:

- Zseniális a zene, a dalszövegekkel együtt.

- Igaz, hogy Sookie idegesítő, de szerencsére ezt a sorozat készítői és karakterei is tudják, és néha még maga a főhősnő is ironizál rajta.

- Mindenki vágyik a csodákra, még ha azok rugós bicska-szemfogak formájában jönnek is. És ne feledjük, hogy a True Blood világában a halhatatlansággal a kétezres évek legizzóbb szexjelenetei is járnak.

- A True Blood vámpírjai nem azzal töltik a napjaikat, hogy 18. századi ruháikban ijesztően üldögélnek a kastélyuk mélyén, hanem kihasználják a tömegmédia és az internet által adott lehetőségeket, Jessica Hamby például video-blogot vezet.

-És végül, de elsősorban, meggyőződésem, hogy a főszereplő fiúk úgy lettek kiválogatva, hogy akármi a zsánered, valamelyik biztos, hogy levesz a lábadról. És persze a készítők gondoskodnak róla, hogy legyen módod őket legalább két epizódonként (fél)meztelenül is megszemlélni. Őszintén megmondom, ezzel is simán ki lehetne tölteni a műsoridőt, részemről a nézettség nem apadna.

Íme néhány medönthetetlen érv a True Blood mellett (bárcsak legalább egyiket meg tudnánk dönteni!):

- Eric Northman, ha a vikingek tetszenek. Ezért is nem tettük bele Bill Comptont a válogatásba: Mr. Northman mellett nem láttuk értelmét.

 

- Alcide Herveaux, a vérfarkasok és a nagy, izmos szuperpasik kedvelőinek.

 

- Jason Stackhouse, annak, aki az ausztrál szörfösökre utazik. Nem, tényleg nem az eszéért szeretjük, de próbál kompenzálni!

 

- Sam Merlotte, a tapasztaltabb korcsoportból. Az eddigi öt évad alatt kb. hetven alkalommal tudtuk megszemlélni a hátsóját.

 

- Lafayette Reynolds, ha valami különlegesre vágysz. Különleges, értsd, egy fekete transzvesztita médium.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások