Divat

Múlt és jelen találkozása - Interjú Soós Andreával

8953

A képző-, az ipar-, és a fotóművészet egyaránt közel áll hozzá, de egyre többen a múltat a jelennel ötvöző izgalmas, „soósandis”-ként emelgetett ékszerei révén ismerik a nevét, vagy éppen a Gombold újra! 2012-es döntőjébe bejutott öltözék révén, melyet Fóris Barbarával közösen alkottak meg.

Képzőművészeti egyetemet végeztél mégsem lettél festő. Miért?

Röviden: mivel "művészet művészetből élni" magamnak úgy fogalmaztam ezt meg, hogy mostani tevékenységem pillanatnyilag a legeladhatóbb művészetem. (Legalábbis a lehetőségeimhez mérten most így érzem.)
A gimnázium után a kreatív szakmák vonzottak, elsősorban az alkalmazott ágai, de úgy alakult, hogy érettségi után Németországban babysitterkedtem, s ottlétem alatt felvételiztem egy ottani Képzőművészeti Egyetemre, sikerrel, így ott végeztem.

Németországban éltél és visszajöttél Magyarországra. Ráfoghatjuk a honvágyra?

Idővel átalakulnak az ember életében az értékek, s eljött egy pillanat, amikor a családdal töltött vasárnapi ebéd mindennél többet ér. Az éremnek két oldala van, de itthon szerettem volna tapasztalataimat, tudásomat, tehetségemet megmutatni, kibontakoztatni, igazán semmi és senki nem kötött oda, és nem is bánom ezt a lépésemet. Itthon is és ott is keményen meg kellett és kell mindig dolgoznom minden egyes eredményért...



Mindig is vonzottak az antik tárgyak?

A szépség vonz. A meglévőben meglátni, az új alkotásba belevarázsolni.


Puderdobozok, cigarettatárcák, ezüstkanalak miben látod meg az ékszer lehetőségét?

Tulajdonképpen bármiben. A részletekben. Ezek a több szálon futó alkotói tevékenységeimből adódhatnak. Kísérletezéssel vegyített vizuális érzékenység.

Hol találsz rá ezekre a kincsekre?

A családi forrás kimerítése után antikvitások felfedezése következett. Vannak olyan megrendelőim, akik saját családi hagyatékból szeretnének maradandót a család tagjainak, ezeket is örömmel átvarázsolom.



Mikor kézbe veszed őket, már látod milyen lehetőséget rejtenek magukban?

Természetesen vannak csodás szembetűnő részletek egy-egy darabon, de feldolgozásra kerülnek azok a részek is, melyek idővel válnak – néha számomra is meglepő – alkotássá.

Nem sajnálod őket?

Olyan tárgyakat használok, melyek hosszú évek óta fiókok mélyén hevernek, hiányosak, funkciójukat vesztették..., így inkább örömet jelent, hogy új életet adhatok nekik.



Kik a vásárlóid?

Az érett, kifinomult 30 feletti hölgyek, akik értékelik a múlt és jelen találkozását az általam megfogalmazott formavilágban.

Ismered ezeknek a régi tárgyaknak a történetét is?

Van, melyet igen, van, melyikét nem, de tudatosítja bennem részben az állandóságot, részben az elmúlást.

Miben rejlik ezeknek az ékszereknek a varázsa?

Tradíció és modernitás találkozása. Számomra, legyen az bármilyen alkotás, a látásmódom evidensnek tűnik, a visszajelzéseknek köszönhetően viszont azt érzem, hogy sokszor teljesen új világokat nyitok meg, s bátran használom az egyszerűséget, mely az eredményeket szüli.




Fóris Barbarával együtt neveztetek a Gombold újra! pályázatra. Mióta foglalkozol öltözéktervezéssel?

Már tizenévesen magamnak varrtam ruháim egy részét, és érettségi után divattervezői pályára készültem, de az élet más kreatív területekre sodort.

Mi volt az inspiráció kollekciótokban?

A geometrikus mintákhoz ragaszkodtam, a már részben csodálatosan használt, részben elcsépelt ismert népi minták elhagyásával, így a gyimesi keresztszemes hímzést választottuk inspirációs alapul. Kezdettől fogva álmom volt egy kivágott hátú estélyruha, melynek hátát beige és fekete lecsüngő gyöngyökből álmodtam meg, melyek kiadják a geometrikus mintát, de az egységes hatás érdekében átültettem a ruha tüll anyagából készült apró masnikra, és ezeket fűztem gyöngyként a ruha önálló részévé.

Hogy találtatok egymásra Barbarával?

Fóris Barbara, textiltervező iparművész keresett meg azzal, hogy ezt együtt kellene megcsinálnunk! Ő elsősorban arra gondolt, hogy az ékszervilágomat építsük ruhákba, de ez az elgondolás a tervezés majd a munkafolyamat során gyorsan megváltozott. Mivel még érettségi után a divattervezés irányába készültem, így igazán nem volt számomra sem idegen a tű, cérna, varrógép, a képzőművész vénámból pedig a rajzolás sem okozott gondot. A kollekciót teljes egészében közösen terveztük és kiviteleztük, bár azért kirajzolódtak mindkettőnk speciális és kedvenc területei.

Lesz folytatása?

Projektszerűen még el tudom képzelni, hogy lesz együttműködésünk, de mindkettőnknek megvan a kialakult saját útja, s én most elsősorban az ékszerek irányában dolgozom tovább.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások