Étel+Ital

Kovászolj!

8871

Örök nyári klasszikus a kovászos uborka, ami kánikulában az életmentő élelmiszerek közé lép elő, hiszen kellemesen savanykás, könnyű, tápláló és egészséges. Gyakorlott háziasszonyok jól bevált recept alapján készítik, mely az esetek többségében generációról generációra öröklődik, és ennek megfelelően rendkívüli öntudattal kínálgatják művüket. Ez azonban nem kell, hogy elvegye a kezdők önbizalmát, hiszen egyáltalán nem ördöngösség az elkészítése, sőt kifejezetten egyszerű ételről van szó.

Első körben érdemes egy túrát tenni a piacra és beszerezni háromkilónyi, közepes méretű uborkát, egy tisztességes csokornyi friss kaprot és egy szép nagy fej fokhagymát. Ezután jöhet egy látogatás a pékségben némi kovászos kenyér reményében, ami lehetőleg nincs teletömve adalékanyagokkal. Ebből egy vastag szeletre lesz szükség, így nem kell felvásárolni az egész sütödét. Ha ez megvan, következik a projekt legbonyolultabb része: szerezni kell egy ötliteres befőttes üveget. A legjobb módszer, ha kisírunk egy példányt édesanyánk, nagymamánk vagy a szomszéd néni készleteiből, de végszükség esetén akár vásárolhatunk is egyet. Feltételezzük, hogy só, víz, szemes bors és egy kistányér megtalálható a háztartásban, így ennek beszerzésére most nem térünk ki.

Ha minden hozzávaló és eszköz a birtokunkban van, kezdődhet a kovászolás. Első lépésben felmelegítünk 2-3 liter vizet, és ha már gyöngyözik, hozzáadunk literenként 2-3 dkg sót. Amíg a víz szobahőmérsékletűre hűl, alaposan megcsutakoljuk az uborkákat, majd kb. egy centit levágunk mindkét végükből és hosszában három helyen végigvágjuk, hogy jobban átjárja a lé. Ha ezzel megvagyunk, fogjuk a nagy nehézségek árán megszerzett befőttes üvegünket, és kibéleljük az alját a kaporral. Megtisztítjuk a fokhagymát és az így nyer gerezdeket is elhelyezzük az üvegben. A műveletet 10-15 szem borssal fejezzük be. A fűszerezés tekintetében finoman szólva nincs konszenzus, így a fokhagyma-szemes bors kombó pusztán egy alternatíva, amit bátran tovább lehet fejleszteni, de akár a minimál irányba is elmozdulhat bárki, és az uborka természetes ízére is alapozhatja a kompozíciót. Ezen a ponton tehát komoly teret a kap a személyes kreativitás, a folyamat többi lépése azonban szigorúan követendő.

Miután mindenféle ízes portékával kibéleltük az üveget, csinosan elrendezzük benne az uborkákat. Nem érdemes nagyon összezsúfolni őket, mert akkor nem járja át a lé, de az sem szerencsés, ha úszkálnak benne, így az a legjobb, ha maradunk a józan középszernél. Arra azonban ügyeljünk, hogy felül maradjon hely a kenyérszeletnek. Az, hogy mennyi uborkát tudunk elhelyezni az üvegben, függ a méretüktől, a göcsörtösségüktől és a kézügyességünktől, így lehetetlen pontos mennyiséget megadni. Ugyanez a helyzet a sós vízzel is. Ha elrendeztük az uborkákat, fogjuk a kenyérszeletet, a tetejére borítjuk, majd az egészet felöntjük a szobahőmérsékletűre hűtött vízzel úgy, hogy a kenyeret is ellepje. Amint megvagyunk mindezzel, egy kistányért helyezünk az üveg szájára, kirakjuk az udvarra, teraszra, erkélyre vagy az ablakba, és fellélegzünk, mert innentől a természet dolgozik helyettünk. Arra azért érdemes figyelni, hogy ne legyen tartósan tűző napon a művűnk, mert akkor könnyedén megbuggyan. Időjárási viszonyoktól függően 3-4 nap múlva élvezhetjük a végeredményt, a procedúra sikerességéről kóstolással győződhetünk meg.

Ha úgy ítéljük meg, hogy az üvegben leledző zöldségek ízükben és állagukban is hasonlítanak a kovászos uborkához, kiszedjük őket az üvegből, és egy tiszta üvegbe vagy tálba helyezzük, majd átszűrjük a levét, ráöntjük, az egészet hűtőbe tesszük és rájárunk, esetleg határtalan öntudattal körbehordozzuk a szomszédságban és a rokonságban. Érdemes felhasználni a levét is, ugyanis kellemesen hűs és egészséges. Vannak, akik afféle üdítőitalként veszik magukhoz – jól sikerült bulik után egyenesen kötelező, ugyanis remekül enyhíti a macskajajt -, de levesekbe, főzelékekbe is felhasználható víz helyett, ugyanis izgalmasan pikáns ízt ad az ételnek.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások