Gyönyörű, pikáns felvételek készültek a J.Press fotózásán Dukai Regináról, és párjáról, Feczesin Róbertről. A közös kaland apropóján tabuk nélkül meséltek szerelmükről.

Robi, hogy bírtad a tizenhat órás fotózást?

F.R.: Az eleje volt nehezebb, mert feszült voltam a szokatlan helyzet miatt. Életem első fehérneműs fotózásán vettem részt. Szerencsére a stáb profi volt, sikerült oldani a gátlásaimat.

Mi fárasztóbb: focizni vagy a modellt állni egy napon át?

F.R.: Az biztos, hogy fizikailag nehezebb az utóbbi, a tíz-tizenkét órás munka szemben mondjuk egy délelőtti-délutáni edzés összesen öt-hat órájával.

Két éve vagytok együtt, két éve ingáztok Magyarország és Olaszország között, ahol Robi játszik. Hogy bírja ki egy kapcsolat a távolságot? Vagy épp ellenkezőleg: ösztönző a távolság?

D.R.: Van olyan kapcsolat, amelyik nem éli túl a távolságot, de szerencsére a miénk jól működik így. Általában én utazom Robihoz, havonta hét-tíz napot töltök kint nála. Persze hiányzunk egymásnak, ha éppen nem vagyunk együtt, de rengeteget beszélünk telefonon, csetelünk, mennek a szöveges, videós üzenetek oda-vissza. És, amikor végre utazhatok hozzá, mindig olyan, mintha az első randinkra készülnék. Kicsípem magam, szeretném, hogy szépnek lásson.

Mitől olyan fontos ez a kapcsolat nektek, hogy vállaljátok a távolsággal járó kellemetlenséget is?

D.R.: Imádom, hogy őszinte. Gondoskodó. A tenyerén hordoz. Nagyon vonzó benne, hogy családcentrikus. Nekem nagyon fontos a családom, naponta többször beszélek velük, összetartunk. Azt gondolom, jó, ha a párom is hasonló közegből jön. Amikor először hallottam Robit beszélni az édesanyjával, rájöttem, mennyire jó ember, és az értékrendje hasonló az enyémhez.

F.R.: Hasonló erényeket tudnék felsorolni én is Regináról. És értékelem, hogy vállalja kettőnkért az ingázást.

Szerelem volt köztetek első látásra?

D.R.: Nem! Baráti társaságban ismerkedtünk meg. Elsőre nem volt szimpatikus, nagyképűnek gondoltam. De az első telefonbeszélgetésünk alkalmával – amely két vagy három órásra sikeredett - kiderült, tévedtem.

Futballisták gyakran választanak modellbarátnőt…

F.R.: Én nem ez alapján válogattam. Regi megtetszett, aztán egy hosszabb folyamat volt, amíg ismerkedtünk egymással, és mind a kettőnknek világossá vált, mennyire összeillünk.

Úgy hírlik, nem vagytok házasságpártiak.

D.R.: Sokan elváltak a környezetemben, mások viszont papír nélkül boldogok. Elsősorban férfiakon látom, hogy amint megvan az esküvő, sprintelnek ki a kapcsolatból, mert bilincsnek érzik. Nekem nem hiányzik a gyűrű az ujjamról, anélkül is tudom, kihez tartozom. Nem vagyok az a típus, aki azon töri a fejét, hogyan vegyen rá egy férfit, hogy vegye el. Mindez persze nem jelenti azt, hogy sosem megyek férjhez.

A hűtlenséget meg tudnátok bocsátani?

F.R.: Nem!

D.R: - Egyértelműen nem, de részemről kijelenthetem, nyugodtan hajtom álomra a fejemet Budapesten, bízom Robiban, sokkal jobban, mint eddig bárkiben.

A futballistákat szeretik a lányok…

F.R.: Igen, de az ember tud maga köré egy olyan láthatatlan falat húzni, hogy békén hagyják. Párom van, és úgy is viselkedem. Nem nyomulnak rám.

Mondják, az edző beleszólhat a sportolói magánéletébe is, különös tekintettel a szexre, mikor lehet, mikor nem… ez igaz?

F.R.: Nem szól bele, de minden egyes mérkőzés előtti napon, akkor is, ha otthon játszunk, az egész csapat beköltözik egy szállodába, ott is edzünk, tehát akkor nem találkozunk a párunkkal.

Regi, hányszor lógtál be a hotelbe?

D.R.: Soha, ezt komolyan kell venni! (nevet) A csapattársak feleségeivel szoktam ezeken a napon találkozni, ha éppen kint vagyok, vagy mosok, takarítok. A meccset viszont mindenképpen megnézem. És utána együtt ünneplünk.