Idióta férfiak!

A focimeccseken a szurkolótábor a csapat tizenkettedik játékosa. Ha elér a focistákig a hitük, a bizalmuk a buzdításuk, a játékosok bizonyítottan sokkal többre képesek! A fanatikus szurkoló bármit megtesz a csapatért. Vajon mi történik, ha a szurkoló fanatikus, és szorult helyzetben úgy érzi, a csapat már mindent megtett, így tizenkettedik játékoson áll vagy bukik a győzelem?

Az igazi szurkoló, pont mint az úttörő, ott segít, ahol tud. Azon túl is, hogy beöltözik, kifesti az arcát, színes parókát húz, dobot, kereplőt, megafont ragad és énekel, üvölt, kiteszi szívét lelkét. Ennyit minimum el lehet várni egy tizenkettedik játékostól. De ha ez sem elég? Akkor – valószínűleg a büfé sörkészletének teljes leamortizálása után – elszánt, és a legkevésbé sem sportszerű cselekedetekre vetemedik.

Előszed például egy a bíróéhoz kísértetiesen hasonló sípot a zsebéből és bele-bele fújkál, leginkább akkor ha az ellenfél játékosa már veszélyesen közel kerül a kapuhoz. A támadó játékos ekkor azt hiszi a játékvezető fújta le valamiért az akciót és megáll. Aztán meg káromkodik.

Szabadrúgásnál, pláne tizenegyesnél ennél hatékonyabb módszerre van szükség. A lelkes tizenkettedik játékos ilyenkor nagyteljesítményű lézerlámpát vesz elő és a fénycsóvával igyekszik kirobbantani a rúgó játékos szemét.

A jelenleg zajló Európa Bajnokságon szurkolói sípolás volt már, nem is egy esetben, a lézert azonban, úgy tűnik sikerült mindenkitől még a bejáratnál elkobozni. Ezért a tizenkettedik játékosnak muszáj volt roppant kreatívnak lennie az EB első tizenegyes párbajjal eldőlő mérkőzésén. Na vajon mit villogtat a rettentően lelkes és a végletekig elszánt tizenkettedik játékos, ha nincs neki lézerje? Na mit?