Lélek

Miért szexelünk?

8821

„Birds do it, bees do it, even educated fleas do it”... de miért?

A válasz nyilvánvalónak tűnik, persze, azért csináljuk, hogy kövér és fogatlan emberkezdemények új generációjával népesítsük be a földet, szaporodjunk és sokasodjunk, ahogyan ez írva vagyon. A tudósok viszont kimutatták, hogy az embereknél átlagosan csak minden kétezredik aktus jár megtermékenyüléssel. Ha komolyan elgondolkozunk, sejthetjük, hogy ekkora bakit még az alapvetően gonosz tréfákra hajlamos evolúciós gépezet sem csinálhatott, így felmerül a kérdés, hogy mi másra jó az egész csipkés fehérneműs, alkalmanként lovaglóostoros és selyemkendős történet az utódnemzésen kívül.

Egyáltalán, miért így csináljuk?

Persze, milyen más alternatíva lehetne? Ott vannak például a hangyák és a méhek, amelyek képesek külső beavatkozás nélkül „klónozni” magukat, és az eredeti példánnyal teljesen megegyező új egyedet létrehozni. Sőt, ezt a trükköt néha a pörölycápák, a pulykák és a komodói sárkányok is meg tudják csinálni. Ezek azonban csak szórványos esetek, a legtöbbször még a pulykáknak is szükségük van egy pulykakakasra, legalábbis fajfenntartási célból. Van azonban egy állatka, a jellemző módon szabad szemmel nem látható bdelloid, amely láthatóan a hímek bármilyen beavatkozása nélkül is képes elég jó faji diverzitást produkálni. Kiderült, hogy amikor lerakják a petéiket, azok egy „félkész” DNS-csomagot tartalmaznak, és a rájuk települő gombák és baktériumok adják hozzá azt a kis pluszt, amitől megtörténik a varázslat.

De tényleg, nem lenne nekünk is sokkal jobb, ha kiszállnánk ebből a genetikai rulett-dologból és megelégedve azzal a hellyel-közzel oké kombinációval, ami nekünk kijutott, újabb, velünk teljesen azonos kisfiúkat, kislányokat képezhetnénk? Persze az evolúcióban kulcsfontosságú az adaptáció és a változatosság, úgyhogy kénytelen-kelletlen és persze fekete combfixektől fűtötten meg kell tennünk tétjeinket az evolúciós totón, és aztán reménykedhetünk, hogy az új generáció apa orrát fogja örökölni, lehetőleg anya szemével, és ha a nagyapa hullámos haja is összejönne, nos, többet már nem is kívánhatunk.

És miért jó ez nekünk?

Valamiért fontos volt az evolúciónak, hogy mind a hím, mind a nőstény homo sapiens példányok élvezzék a közös játszadozást – ilyet rajtunk kívül csak az oroszlánok és a bonobo majmok tudnak. A többiek esetében inkább kínos, pár másodperc alatt letudható kötelezettségről beszélhetünk, aminek élvezeti értéke legfeljebb a sikerélmény. A bonobo majmok viszont egész napokat el tudnak tölteni ezzel a kellemes sporttal, méghozzá elég demokratikusan, mindenki mindenkivel, már csak a közösség összetartása miatt is. Az embereknél ez már egy jó ideje a monogám párkapcsolatok barlangbeli és zárt ajtók mögötti pályájára tartozik, és számos pozitív hatással bír. A közmondásos brit tudósok rájöttek, hogy a rendszeres nemi élet jót tesz a szív- és érrendszernek, és ráadásul levezeti a stresszt és a nap folyamán felhalmozódott agressziót.

Emellett a testiség és az érintés is a maga ősi, nyelv előtti módján erősíti a két ember között létrejött kötődést. Ebből a célból kurkásszák egymást például a csimpánzok is, amivel egyrészt eltávolítják a tetveket pajtásaik bundájából, másrészt pedig a felgyülemlett feszültséget is „kisimogatják” a másikból a dühvel, irigységgel és a társak meglincselésének szándékával együtt, amelyek igazán nem tennének jót a csoportdinamikának – ez valószínűleg közelebbi rokona az emberek szexuális viselkedésének, mint a „túlvagyunk az idei tíz másodpercen” típusú utódnemzés. A szex tehát nyilvánvaló gyönyörfaktorán kívül megerősíti két ember összetartozását, s ekképp hozzájárul a munkamegosztáshoz és az embercsoport életben maradásához és technológiai fejlődéséhez is.

Ezek után már csak két dolgot kell újragondolni. Egyrészt, érdemes tehát egy párról azt mondani, hogy „csak a szex tartja össze őket”? Másrészt, eszembe ötlik jó pár fiú haver, akik bocsánatkérő mosollyal mesélnek félrelépéseikről, mondván, hogy „a férfi evolúciósan is poligám”. Igen ám, de az Úr nemcsak azt mondá, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, lehetőleg minél több asszonyt minél több gyermekkel megajándékozva, de a jelek szerint azt is, hogy dolgozz össze az asszonnyal, és ha már igazán nem tudod tovább elviselni, nos, abban az esetben jön az élvezeti szex, az evolúció titkos csodafegyvere a fásultság és a Barátok közt-tel elütött bánatos hétköznap esték ellen.

 

Forrás és további olvasnivaló: Csányi Vilmos: Ironikus etológia, Nők lapja műhely 2012.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások