Viktória titkai

A britek nemrégiben ünnepelték II. Erzsébet trónra lépésének 60. évfordulóját. Az ilyen hosszan tartó uralkodás szinte példátlan a történelemben, de csak szinte: Viktória pontosan 175 évvel ezelőtt lépett trónra, majd 63 évig és 7 hónapig birtokolta azt. Ezzel a brit történelem leghosszabban trónon lévő uralkodójává vált, illetve az eddigi történelem legtovább uralkodó királynőjévé. Trónját szinte elképzelhetetlen véletlenek sorozatának köszönhette, és amikor 10 éves korában közölték vele, hogy ő a trónörökös, elszántan csak ennyit mondott: „Jó leszek.” Tartotta is a szavát, hiszen az ő személye fémjelezte a 19. századi Angliát, nem meglepő hát, hogy viktoriánus kor néven emlegetik ezt az időszakot, és az Egyesült Királyság fénykoraként tekintenek rá.

Mindent tudunk róla!

Egyik életrajzírója szerint Viktória átlagosan 2500 szót írt le naponta felnőtt élete során, legalábbis erről tanúskodnak naplói, melyek 122 kötetre rúgnak. A királynő ugyanis 13 éves korától haláláig részletes naplót vezetett, és élete minden mozzanatáról megemlékezett feljegyzéseiben. Halála után legkisebb lánya, Beatrix lett az iratok gondozója, aki átírta és összeszerkesztette az írásokat, majd az eredeti példányokat elégette. Ennek ellenére az eredeti szövegek többsége fennmaradt, ugyanis Lord Esler korábban lemásolta az 1832 és 1861 közötti időszakra vonatkozó bejegyzéseket.  Szintén nagyon értékes forrást jelent a királynő kiterjedt levelezése, mely szinte teljes terjedelmében fennmaradt, és 19 kötetben adták ki. Mindennek köszönhetően szinte mindent tudunk Viktória életéről a magánszféra és a hivatalos ügyek tekintetében is.

Alacsony és rosszul öltözött

Viktória erkölcsös mátriárkaként él a köztudatban, aki határozottan irányította népes családját és országát – ez utóbbit természetesen csak annyira, amennyire az alkotmányos monarchia biztosította keretek lehetővé tették, azt a mozgásteret azonban maximálisan kihasználta, és nem kis befolyással volt a politikára. Mindennek némiképp ellentmond, hogy kinézete egyáltalán nem volt királynői. Alig százötben centi magas, törékeny termetű lány volt, amikor 18 évesen trónra lépett, majd kilenc gyermeke világra hozatala után meghízott. Állítólag kevés érzéke volt az öltözködéshez, nem is igazán érdekelte, férje halála után pedig még kevésbé foglalkoztatták ilyen kérdések, élete végéig előnytelen, fekete ruhákat hordott. Mindezek ellenére mégis volt a megjelenésében valami királynői és tekintélyt parancsoló, aminek köszönhetően feltétlen tiszteletnek örvendett. Kortársak beszámolói szerint a magánszemély Viktória érzelmes volt, makacs, őszinte és szerette az egyenes beszédet.

„Az én drága drága drága Albertem…”

„MÉG SOHA, DE SOHA nem volt részem ilyen csodálatos estében!! AZ ÉN DRÁGA DRÁGA DRÁGA Albertem… Az ő túlzó szeretete & gondoskodása hatalmas szeretettel & boldogsággal tölt el. Még csak nem is reméltem korábban, hogy ilyet fogok érezni! A karjaiba ölelt, & megcsókoltuk egymást újra & újra. A szépsége, kedvessége & nagyvonalúsága – hogy lehetek valaha is elég hálás azért, hogy egy ilyen Férjem lehet!… Azt, amit gyengédségnek hívnak, még sohasem éreztem ilyen erővel – ez a boldogság hihetetlen volt! Ó! Ez volt életem legboldogabb napja!” – írta naplójába a 20 éves királynő az esküvője másnapján. Legendás házasság volt az övéké, sokak számára mintául szolgált akkoriban és még manapság is az ideális házasság és családi élet megtestesítőit látják bennük.

1836-ban merült fel először, hogy Viktóriát megházasítsák, és rögtön két jelölt is volt: Albert szász-coburg-gothai herceg és Sándor holland herceg. Az akkor még trónörökös Viktória mindkettőjükkel találkozott, és Albert már akkor nagy hatással volt rá. „Rendkívül jóképű; a haja hasonló színű, mint az enyém; a szemei nagyok és kékek, valamint gyönyörű orra van és vonzó szája, tökéletes fogakkal; de megjelenésének igazi vonzerejét az arckifejezése adja, ami rendkívül bájos.”- írta naplójába a találkozó után, míg Sándorról csak annyit jegyzett meg, hogy rendkívül hétköznapi. Ezzel el is dőlt a kérdés, ám Viktória még csak 17 éves volt ekkor, így esküvőről egyelőre nem lehetett szó. A két fél ezért semmilyen kötelezettséget nem vállalt, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb egybekelnek. Az esküvőre végül 1840-ben került sor.

Albert szorgalmas, poroszos mentalitású ember volt, érdekelte a tudomány és az irodalom. Rendszerető, alapos, de befelé forduló egyéniség volt, nem kereste a kalandokat, házasságában elkötelezett és hűséges volt, nem szeretett inni és vadászni, ezért igencsak kilógott az akkori angol arisztokráciából, a középosztály számára azonban követendő példává vált, mint a viktoriánus családfő mintapéldánya. Házasságukból kilenc gyerek született annak ellenére, hogy Viktória utált terhes lenni és szinte minden szülése után depresszióba esett. Gyermekei és 34 unokája révén Európa szinte össze uralkodói családjával rokonságba került, így gyakran emlegetik félig tréfásan Európa nagyanyjaként.

Rendezett, visszahúzódó családi életet éltek, sokat tartózkodtak vidéki rezidenciáikon, melyek sorra épültek a zajos Londontól idegenkedő Albert kezdeményezésére. Sűrű szülései közepette a királynő hamar elvesztette az uralkodás iránti kezdeti lelkesedését, ezért a gyakorlatban inkább Albert töltötte be ezt a funkciót. „Mi asszonyok nem a kormányzásra vagyunk teremtve.” – jegyezte meg ekkoriban Viktória.

A windsori özvegy

Az idill 1861 decemberéig tartott, amikor Albert hastífuszt kapott és meghalt. A veszteség nagyon megviselte a királynőt, aki teljesen visszavonult a nyilvánosság elől, három évig súlyos depresszióban szenvedett, és élete hátralévő negyven évében nem vette le a gyászruhát. Többnyire a Windsor kastélyban tartózkodott, ennek köszönhetően sokan a windsori özvegyként emlegették. Egyfelől gyászruhás alakja szimbólummá vált és hozzájárult a viktoriánus erkölcsök megszilárdulásához, másfelől viszont alattvalói rossz néven vették, hogy királynőjük amikor csak teheti, kitér uralkodói kötelezettségei elől. 1864 márciusában például egy tiltakozó alattvaló egy cetlit ragasztott a Buckingham-palota kerítésére ezzel a szöveggel: „Ez a nagy értékű ingatlan kiadó vagy eladó a korábbi tulajdonos üzleti kudarca miatt.”

Ahogy fájdalma csökkent, lassan visszatért a közéletbe, de zajos ünnepléseken soha többé nem vett részt. Ekkor uralkodása új, önállóbb szakasza következett, amikor a férjétől tanult módszereket tökéletesítve és saját személyére szabva befolyásos uralkodóvá vált. Viktória alakította ki a „dolgozó” király(nő) mintaképét Nagy-Britanniában, amit leszármazottai közül többen is követtek,egyebek mellett a jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet is. Kötelességtudó államfő volt, szigorú munkarendet vezetett be, minden fontosabb államügyről véleményt formált, és vidéki időzéseikor is állandó, szinte napi kapcsolatban maradt miniszterelnökeivel.

Második férj?

Az 1860-as évek végén Viktória egyre inkább skót inasára, John Brownra támaszkodott. Kapcsolatuk természete már akkor foglalkoztatta a közvéleményt, és azóta is nyitott kérdés a történészek számára. Hiába volt a királynő a viktoriánus erkölcs megtestesülése, már akkor sokan tudni vélték, hogy több van közte és Brown közt puszta munkakapcsolatnál, sőt olyanok is voltak, akik közös gyerekről és titkos házasságról pletykáltak. Ez a szóbeszéd volt az alapja annak, hogy a királynőre ráaggatták a Mrs. Brown gúnynevet. A pletykát az is táplálta, hogy Viktória kiadott egy könyvet Levelek felföldi életünk útjáról címmel, melyben feltűnően sokat dicsérte inasát.

Hogy mi az igazság, az máig nem derült ki. Sir Steven Runciman, a középkori keresztes háborúk szakértője például azt állította, hogy néhány évtizede a Windsor-kastély Királyi Levéltárában kutatott, amikor rábukkant a Viktória és Brown közötti titkos frigyet dokumentáló anyakönyvi kivonatra. Amikor azonban megmutatta az anyakirálynőnek, az se szó, se beszéd elégette a dokumentumot, nehogy folt essék ezzel a monarchia becsületén. Ezen a ponton persze erősen hiteltelenné válik a történet, de nem lehet kizárni, hogy valóban létezett a dokumentum és ezzel együtt a házasság is. A közös gyerek azonban minden bizonnyal kitaláció, hiszen a királynő ekkor már negyvenes évei végén járt, ami valószínűtlenné teszi, hogy teherbe esett és titokban kihordott, majd megszült egy gyereket. Ha viszont Viktória állítólag hatalmas szexuális étvágyából indulunk ki, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy intim kapcsolatba bonyolódott inasával.

Karim, a bizalmas barát

A viktoriánus erkölcs mintaképének nem ez volt az egyetlen szerelmi botránya. Sokkal nagyobb felzúdulást keltett a fiatal, indiai férfival, Abdul Karimmal folytatott viszonya, amiről szintén nem tudjuk pontosan, hogy milyen természetű volt.

A történet 1887-ben kezdődött, amikor Viktória uralkodásának 50. évfordulóját ünnepelték. A királynő ragaszkodott hozzá, hogy az ünnepségre az országba érkező indiai hercegeket indiai pincérek szolgálják ki, így érkezett Londonba a 24 éves, magas, karcsú, elegáns Karim. Viktóriára nagy hatással volt a férfi, aki pincérből hamar a királynő bizalmasává lépett elő, és ezzel számos találgatásra adott okot. Nemcsak a különös kapcsolat borzolta a kedélyeket, hanem az is, hogy Karim indiai volt és mohamedán.

A férfi urdura oktatta a királynőt, és bevezette a királyi szakácsokat a curry készítésének rejtelmeibe. Szinte mindenhova követte Viktóriát, európai körútjain miniszterekkel és királyokkal találkozott, és a gyakori együttlétek ellenére a királynő naponta több levelet küldött neki. „Nagyon kedvelem őt. Annyira jó, kedves és megértő. Igazi vigasz nekem” – mondta 1888. novemberében Viktória a menyének, Connaught hercegnőjének. Sokáig találgatták, hogy bizalmas barátságról vagy kései szerelemről volt-e szó. Az utóbbit erősítette, hogy Viktória halála után fia, VII. Eduard elrendelte, hogy minden levelet, dokumentumot és fényképet meg kell semmisíteni, ami anyja és Karim kapcsolatára utal. A férfinak is át kellett adni minden ilyen jellegű dokumentumot, ami a birtokában volt. Nemrégiben derült azonban ki, hogy a naplóját magánál tartotta, és egyik leszármazottja néhány évvel ezelőtt nyilvánosságra hozta. Karim feljegyzéseiből az derül ki, hogy nem volt köztük intim kapcsolat, de a királynő nagyon ragaszkodott és talán vonzódott is a nálánál 42 évvel fiatalabb férfihoz.