Lélek

Nincs barátság férfi és nő között?

8786

Teljesen normális, hogy vannak ellenkező nemű barátaink, és a legtöbben esküszünk rá, hogy ezek a barátságok szigorúan plátói alapokon nyugszanak, és teljesen lényegtelen, hogy történetesen vegyes párosról van szó. Egy új kutatás azonban bebizonyította, hogy majdnem mindig vonzalom áll a háttérben. Nem véletlen, hogy az aktuális partner sok esetben nehezen fogadja el az ellenkező nemű barátot, és a plátói vonzalom minden bizonygatása ellenére is vetélytársat lát benne.

A Wisconsin Egyetem kutatói eredtek a jelenség nyomába, és alaposan megvizsgáltak négyszáz kísérleti alanyt, majd arra az eredményre jutottak, hogy ha a barátságban felmerül a vonzalom, az az esetek többségében a férfi részéről történik. A kutatás vezetője, April Bleshe-Rechek evolúciós okokkal magyarázható, hogy épp a pasik mozdulnak rá nőnemű barátaikra: „Az ellenkező neműek közötti plátói kapcsolat viszonylag új fejlemény az emberiség evolúciós történetében, és a férfiakat még mindig az ősi, párválasztó ösztöneik befolyásolják.”

Hogy így van-e vagy sem, nem tudni, de az biztos, hogy a megkérdezett férfiak többet foglalkoztak a barátságuk továbbfejlesztésével, mint a nők. Nemcsak azt vallották be nagyobb számban, hogy vonzódnak nőnemű barátaikhoz, hanem túl is értékelték a viszonzás lehetőségét. A nők válaszai is tanulságosak. Rájuk kevésbé jellemző, hogy vonzódnának ellenkező nemű barátaikhoz, viszont érzik, ha barátjuk érzelmei nem teljesen plátóiak, és elfogadják ezt.

Ezek után persze mi is kíváncsiak voltunk a pasik véleményére, és kifaggattuk néhányukat, hogy állnak a lánybarátokkal. Első alanyunk, Levente nem támasztotta alá a kutatás eredményeit. „Sok lánybarátom van, és úgy tűnik, én vagyok a ritka kivétel, ugyanis egyáltalán nem tekintek rájuk nőként, és soha nem merült még fel bennem, hogy összejöhetnék valamelyikükkel. Már az elején eldől, hogy lehetséges partnert látok egy nőben vagy barátot, és ezután már nem változik a hozzáállásom.” –Ugyanezen a véleményen van Zalán is, aki még azt is hozzáteszi, hogy a legtöbb lánybarátját gyerekkora óta ismeri, ezért inkább úgy tekint rájuk, mintha a testvérei lennének.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyerekkori barátságból nem lehet szerelem, sőt házasság. Mi sem példázza ezt jobban, mint Gergő és Zita kapcsolata. „A feleségemmel középiskolás korunkig szomszédok voltunk, együtt nőttünk fel, és nagyon jó barátok voltunk. Aztán mi külföldre költöztünk, és 5-6 évig egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot. Amikor ismét találkoztunk, rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű nő lett belőle, egészen más szemmel néztem rá, és később bevallotta, hogy benne is átfordult akkor valami. Elkezdtünk randizni, aztán hamarosan össze is költöztünk, majd tavaly összeházasodtunk. Szerintem jót tett a kapcsolatunknak, hogy előtte sokáig barátok voltunk, mert sokkal mélyebben ismertük egymást és sokkal jobban bíztunk egymásban, mint azok, akiknek nincs ilyen közös múltjuk.” – meséli Gergő.

Persze, olyan is van, aki a papírforma szerint működik. Norbi például teljesen egyetért a kutatás eredményeivel. „Van néhány nőnemű barátom, és mindegyikükkel úgy ismerkedtem meg, hogy megtetszettek, rájuk mozdultam, de nem volt kölcsönös a vonzalom. Barátként viszont elfogadtak, én pedig úgy voltam vele, hogy miért ne. Hiába vagyunk barátok, megvan a vibrálás közöttünk, és ezt nagyon élvezem, de úgy látom, nekik is tetszik, szívesen játszanak velem. Szóval, egyetértek a kutatókkal, nálam is az a helyzet, mint a többségnél.”

Távol áll tőlünk, hogy kétségbe vonjuk a statisztika hatalmát, de úgy tűnik, a koedukált barátságok kimenetele szinte bármi lehet, épp ezért igencsak izgalmas terep.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások