Étel+Ital

Egyél pitypangot!

8754

Hajlamosak vagyunk közönyösen elmenni a pitypang mellett és egyszerű gyomnövényként tekinteni rá, hiszen olyannyira elterjedt, hogy úton útfélen belebotlunk élénksárga virágaiba. Érdemes azonban újragondolni a hozzá való viszonyunkat, ugyanis értékes gyógynövényről van szó, ráadásul gasztronómiai célokra is remekül felhasználható. Bevethető például premenstruációs panaszok vagy fogyókúra esetén, leveléből pedig remek saláta készíthető.

A kínai orvosok már az ókorban afféle univerzális csodaszert láttak a pitypangban, vagy ahogy sokan nevezik, a gyermekláncfűben, és alkalmazták is szinte mindenre, egyebek mellett megfázásra, hörghurutra, tüdőgyulladásra, májgyulladásra, fekélyek és viszketés kezelésére. A 10. századi arab orvosok már leszűkítettek az alkalmazás területeit, és felismerték vizelet kiválasztást serkentő hatását. A középkorban újabb fordulat következett be a pitypang életében, ugyanis divatba jött a Külső Jegyek Doktrínája, ami azt jelentette, hogy a növény külső jegyei alapján igyekeztek meghatározni, hogy mire használható: amelyik szervre hasonlított, azt kezelték vele. Az elgondolás szerint minden sárga növény az epével hozható kapcsolatba, ezért a pitypangot is epepanaszokra kezdték alkalmazni, különösen az epekő kezelésében tartották hatékonynak. Mindez nem mond ellent az arab orvosoknak, ugyanis lédús gyökerét, szárát és levelét a vizelet kiválasztással hozták összefüggésbe. Mindezeknek köszönhetően a 17. században már vízhajtóként volt közismert. Szintén a 17. században élt egy Nicholas Culpeper nevű herbalista, aki feltétlen híve volt a pitypangnak, ugyanis a test bármely „gonosz hajlama” ellen ajánlotta, aminek az lett az eredménye, hogy afféle általános csodaszerré lépett elő a növény.

Hamarosan azonban vége szakadt a pitypang diadalának, ugyanis a 19. század közepétől a legtöbb herbalista megvetette, amiért közönséges gyomból lépett elő gyógynövénnyé. Épp ezért a legtöbben egyetértettek abban, hogy a korábbi századokban túlbecsülték a hatását, és valójában csak enyhe vizelethajtó hatás tulajdonítható neki.

Végül a 20. század objektív kutatásai tettek pontot az ügy végére, ugyanis pontosan meghatározták a pitypang gyógyhatásait. Eszerint elsődlegesen vizelethajtóként érdemes alkalmazni, ez a tulajdonsága azonban számos probléma orvoslásakor kiaknázható. A premenstruációs tüneteket sokszor az okozza, hogy a menstruáció előtti napokban fokozódik a vízvisszatartás. Ezt szüntetheti meg a pitypang, így hatékony eszköz lehet a PMS elleni küzdelemben. Szintén felhasználható fogyókúra alkalmával, hiszen vizelethajtóként segíthet a felesleges víztől származó túlsúly leadásában. Szintén hatékony lehet magas vérnyomás esetén, hiszen ez a probléma szintén összefüggésben van a folyadék felhalmozással. Ülőfürdőként a hüvelygomba megelőzésében és kezelésében is hatékony lehet, teája pedig az emésztésre van jó hatással, ugyanis megkönnyíti a zsiradékok emésztését, illetve csökkenti a vércukorszintet, így a diabétesz megelőzésében is fontos szerepe van. Egyes kutatások arra az eredményre jutottak, hogy levelei a rákmegelőzésben tölthetnek be fontos szerepet, ugyanis nagy mennyiségű A-vitamint tartalmaznak, illetve C-vitamin tartalmuk sem elhanyagolható, ezeknek a vitaminoknak pedig antioxidáns hatásuk van, vagyis segítenek megelőzni a sejtkárosodást, ami a rákos megbetegedések hátterében állnak.

Nemcsak gyógyteaként és ülőfürdőként használható azonban, hanem kulináris szempontból is sok lehetőséget rejt. Virága ehető, így feldobhatjuk vele a salátákat vagy készíthetünk belőle szirupot. Virágzás előtti, fiatal leveleiből pedig saláta, főzelék vagy leves készíthető. Megszárított, megpörkölt és durvára őrült gyökereit sokáig pótkávéként használták.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
máj
23
oleandros írta:
hogy most végigsoroljam a hibákat, arra nem vállalkozok.
De!
Mielőtt nagyon ellennénk a ténnyel, hogy az A vitamin tutijó csodaszer a rák ellen, megemlíteném, hogy az A-vitaminnal kezelt dohányzó csoportban a rák megjelenése egyes vizsgálatokban gyakoribb volt. Ok-okozati összefüggések nem tiszták. Ahogy az antioxidáns vegyületek se feltétlenül hasznosak. Ezek a cuccok egy kényes egyensúly részét képezik, ami ugyan a napjaink szokásainak hála oxidatív stressz irányába tolódtak el, ügyes-okos-fittemberek baromijól át tudják billenteni...
01:30
Felhasználónév:
Jelszó: