Mi ez?

Forróvérű férfifaló vagy kiváló politikus?

8743

Kleopátra alig 18 évesen lépett Egyiptom trónjára. Mivel nő nem uralkodhatott egyedül, de egy idegent sem akartak a trónra engedni, gyorsan összeházasították öccsével. Bevett gyakorlat volt ez akkoriban, és nem kell feltétlenül vérfertőzésre gyanakodni – bár az sem volt ritka ekkortájt -, inkább formaságnak tekinthető a frigy. Kleopátrának azonban esze ágában sem volt a háttérben maradni, hiszen feltett szándéka volt, hogy ismét naggyá teszi Egyiptomot, így hamarosan megmérgeztette öccsét, nehogy hatalmi törekvésekkel álljon elő. Végül azonban nem politikusként, hanem gyönyörű, dekadens és forróvérű uralkodóként vonult be a történelembe.

Varázslatos megjelenés

Valószínűleg Liz Taylor a ludas abban, hogy Kleopátrára gyönyörű nőként gondolunk, hiszen a Cleopatra című filmben ő formálta meg az uralkodónőt. Valójában inkább csinos volt, mint szép. A történetírók szerint alacsony, de arányos testű, sportos alkatú nő volt. Arca lágy volt és finom vonalú, amit érzéki száj tett teljessé. Alapvetően előnyös adottságait a korabeli szépségápolási eljárásokkal még inkább kiemelte. Vonásainál azonban sokkal lényegesebb volt erős kisugárzása, szexuális vonzereje, ami alól senki sem tudta kivonni magát, de nem elhanyagolható műveltsége és intelligenciája sem, ami csak még izgalmasabbá tette.

Élt is ezzel rendesen politikai célból és puszta örömszerzés okán is. A római történetírók előszeretettel állították be gátlástalan szajhaként, de ebben jó adag politikai érdek is volt. A valóság minden bizonnyal az volt, hogy Kleopátra szerette a szexet, és nem tagadta meg magától az érzéki örömöket. Megjegyezzük, bőven volt alkalma elsajátítani a technikai tudnivalókat, hiszen apja, XII. Ptolemaiosz előszeretettel rendezett orgiákat a palotában, ahol sok mindent elleshetett és akár meg is tapasztalhatott a cseperedő lány. Ennek köszönhetően híres és kevésbé híres szeretőkből nem volt hiány.

Julius Ceasar

Ceasar jó harminc évvel volt idősebb Kleopátránál, és római diktátorként az akkori világ egyik legbefolyásosabb politikusa. Ellenségei leveréséhez pénzre és gabonára volt szüksége, és azt remélte, hogy mindezekre szert tehet Egyiptomban – végül azonban egészen másra tett szert. Kleopátra egyrészt tartott tőle, hogy a Római Birodalom bekebelezi Egyiptomot, másrészt pedig neki is hódítási tervei voltak, az egész keleti világ meghódítása volt az álma, ám ehhez országa nem volt elég erős. Minden szempontból jól jött volna tehát, ha közeli kapcsolatot épít ki Rómával, és ehhez Ceasaron keresztül vezetett az út. A férfi nagy szoknyapecér hírében állt, Kleopátra bevetett hát minden praktikát, de ahogy előre sejthető volt, nem kellett sok kört futnia. Igen nagy hatással voltak egymásra, és nemcsak szexuálisan, hanem intellektuálisan is, így a forró politikai kalandból tartós kapcsolat lett. Ceasar rövid diplomáciai látogatása olyan hosszúra nyúlt, hogy az már Rómában is szemet szúrt, különösen a feleségének. Persze, az információáramlás már akkor is működött, így mindkét országban köztudott volt, hogy Ceasar és Kleopátra összeszűrte a levet.

Szerelmüknek gyümölcse is lett hamarosan. A kisfiút Cesarionnak nevezték, így senkinek sem volt kétsége afelől, hogy ki az apa. Néhány hónappal fia születése után Ceasarnak vissza kellett térnie Rómába, ám a történet itt nem ért véget. Kleopátra hamarosan Rómába utazott hatalmas kísérettel és látványos keretek között vonult be az örök városba. Ettől kezdve Ceasar meglehetősen sokat időzött a Kleopátra által használt villában, és csak elképzelni lehet, hogy mit műveltek együtt. Olyannyira összemelegedtek, hogy közös terveik a magánéletre és a politikára is kiterjedtek: egyesek szerint Ceasar válni készült a feleségétől, és azt tervezte, hogy elveszi Kleopátrát, Cesariont pedig törvényesen is elismeri fiának. Ennél is nagyszabásúbb terv volt azonban, hogy állítólag egy közös, egyiptomi-római hadsereggel akartak elindulni kelet felé, és meg sem állnak Indiáig. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Ceasar épp a halála napján jelentett volna be egy hatalmas támadást Európa felé. Az idillnek azonban vége szakadt március idusán, amikor Ceasar merénylet áldozata lett, Kleopátra pedig sietősen elhagyta Rómát és visszatért Egyiptomba.

Antonius

Kleopátra következő viszonya még Shakespeare-t is megihlette. Ceasar halála után zűrös idők következtek, Rómában polgárháború dúlt, végül pedig a II. triumvirátus néven elhíresült formáció került hatalomra. Ceasar és Kleopátra fia aggodalmakat keltett Rómában, és a királynő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Cesarion élete és az országa is veszélyben van. Tettekre szánta hát magát. Kiválasztotta a triumvirátus leginkább befolyásolható tagját, Antoniust, és addig intrikált, míg elérték, hogy elküldjék Egyiptomba tárgyalni. Kleopátra ekkor már túl volt a harmadik ikszen, de még mindig vonzó nő volt, de ami ennél is lényegesebb: változatlanul tisztában volt a szerelem művészetével, sőt azóta új tapasztalatokkal gazdagodott. Könnyedén az ujja köré csavarta hát Antoniust, aki nem is nagyon állt ellen, és szinte pontról pontra megismétlődött az, ami Ceasarral történt egy évtizeddel korábban. A különbség mindössze annyi volt, hogy Antonius távolról sem volt olyan formátumú politikus, szerető és személyiség, mint Ceasar. Kleopátrát azonban ez egy pillanatig sem zavarta, hiszen ismét elérte, hogy Róma ne kebelezze be Egyiptomot.

Évekig éltek együtt, és Antonius, ha el is távozott Egyiptomból, mindig visszatért. Időközben Kleopátra egy ikerpárnak, egy kisfiúnak és egy kislánynak adott életet, és ezúttal sem volt kétséges, hogy ki az apa. Antonius azonban elhajózott Rómába még a gyerekek születése előtt, és nem is tért vissza, ugyanis politikai okokból kénytelen volt beleegyezni egy érdekházasságba. Ezután évekig nem találkoztak, ám Kleopátra nem hagyta annyiban a dolgot: Antonius Szíriában vezetett egy hadjáratot, amikor Kleopátra közös gyerekeikkel megjelent a táborban. Antonius elgyengült, és ott helyben bigámiát követett el: feleségül vette Kleopátrát, miközben Rómában volt egy másik felesége. Innentől kezdve hivatalosan is Egyiptom fáraója lett, ugyanis Kleopátra őt nevezte ki társuralkodónak, bár a hatalmat jórészt ő gyakorolta. Boldogan élhettek volna, amíg meg nem halnak, ha nem kerül felszínre ismét az asszony becsvágya.  Újra napirendre került ugyanis a keleti hódítás kérdése, és végül bele is vágtak – ám az eredmény csúfos vereség lett, Antonius visszatért Egyiptomba, és onnantól kezdve nem sok vizet zavart a politikában. A nyugalomnak a Rómával kitört háború vetett véget, aminek vereség lett a vége. A történet végét mindenki ismeri: amikor a római légiók partra szálltak Egyiptomban, Antonius öngyilkosságot követett el, majd hamarosan Kleopátra is követte.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások