Étel+Ital

Vágyfokozó gumók

8714

A vidám retekhalmok már koratavasszal megjelennek a piacok standjain, és ilyenkor még azok is rávetik magukat a ropogós kis gumókra, akik alapjáraton nem annyira lelkesednek értük. Egyszerűen azért, mert a téli hónapokban sanyargatott szervezetünk érzi, hogy a retek nyújtotta extra C-vitaminra van szüksége. Aztán ahogy bővül a zöldség- és gyümölcskínálat, lassan alábbhagy a lelkesedés, leginkább a hagymával rokon illóolajok okozta csípős íz miatt, ám sok asztalon egész nyáron kedves vendég marad, hiszen szendvicsekbe és salátákba elsőrangú alapanyag.

Már az ókorban is ismerték és kedvelték a retket, a legkorábbi ránk maradt feljegyzés egy kínai dokumentum, mely az i.e. 11. századból maradt ránk. A szöveg nem más, mint egy recept leírása, mely szerint a nyers pontyszeleteket retekkel, gyömbérrel és fűszernövényekkel kell pácolni. Hérodotosz is megemlékezik róla, aki szerint az egyiptomi piramisépítők vöröshagymával, póréhagymával és retekkel táplálkoztak. A görögök akkora becsben tartották, hogy egyéb zöldségek társaságában isteneiknek is áldoztak belőle, a retket kifejezetten Apollónnak szánták. A germán törzsek is beépítették vallási rítusaikba az ízletes gumókat, szerintük Thor, a hirtelen haragú isten szent növénye volt. A mennydörgés, a vihar és termékenység istenének kora tavasszal tartották az ünnepét, így feltételezhető, hogy az ekkor termő retek fontos szerepet kapott a szertartásokban. A rómaiak is kedvelték ezt a zöldségfélét, feltételezhetően innen ered a középkori orvosok azon vélekedése, hogy a retek a férfias és harcias Mars növénye, ami serkentően hat a nemi vágyra. Ebben az időben mások fantáziáját is megmozgatta, a növény, a 13. században például a híres alkimista, Nagy Albert kijelentette, hogy a tojásfehérjével és tört psyllium maggal elkevert reteklé érzéketlenné teszi a tűzzel szemben. Érdekes elképzelés, ennek ellenére otthoni kipróbálásra semmiképp sem javasoljuk. Nagy Károly javaslatát viszont érdemes megfontolni, ugyanis ő jogi rendelkezéseiben azt javasolta intendánsainak, hogy földjein bőségesen termesszék a retket. Ekkoriban az orvosi és alkimiai elképzelésektől függetlenül is kedvelt csemege volt, a nyers retket szívesen kínálták fel egy kis ropogtatásra.

A retek nemcsak a tavaszi életérzéshez járul hozzá tevékenyen, hanem az egészségmegőrzéshez is. Ebben a legnagyobb szerepet kiemelkedően magas C-vitamin tartalma játssza, illetve jellegzetes illóolajai, melyeknek csípős ízét is köszönheti. Ezek az illóolajok ugyanis mustárolaj-glikozidot tartalmaznak, ami köhögéssel járó betegségek esetén jótékony hatású, emellett az emésztést is serkenti. Persze, érdemes vele óvatosan bánni, ugyanis ha az arra érzékenyek túlzott mennyiséget vesznek magukhoz, könnyen gyomorfájás lehet a végeredmény. Ugyanilyen okból nem ajánlatos éhgyomorra sem fogyasztani. Tartalmaz ezenkívül olyan anyagokat is, amik bizonyítottan rákellenes hatásúak, így megelőzésképpen is érdemes rendszeresen elrágcsálni egy-egy gumót.  Ásványi anyag összetétele is ideálisnak mondható, ugyanis gazdag káliumban, nátriumban viszont szegény, ami ideális aránynak számít, és segít visszaállítani a szervezet nátrium-kálium egyensúlyát abban az esetben, ha nem sózzuk meg. Abban az esetben is érdemes a retek után nyúlni, ha kicsit durvábbra sikeredett a buli, ugyanis serkenti a májfunkciókat, így támogatja  a máj méregtelenítő funkcióit. Fogyókúra esetén is jó szolgálatot tehet, ugyanis magas a rosttartalma, energiatartalma viszont elenyésző: 100 gramm mindössze 15 kalóriát tartalmaz.

Mindezek után már csak az a kérdés, hogy milyen módon vegyük magunkhoz, hiszen a klasszikus, vajas/zsíros kenyérre karikázott verzió bármilyen ízletes is, hosszú távon unalmas. Nos, leginkább nyersen fogyasztjuk, és legelterjedtebb felhasználása, ha szendvicseket gazdagítunk vele. Önmagában és más zöldségekkel is nagyszerű eredményt érhetünk el vele. Reszelt vagy darált változatával dúsíthatunk szendvicskrémeket, üde, tavaszias végeredményre fogunk jutni. Salátákba is belekomponálhatjuk, jellegzetes csípős íze izgalmasabbá teszi az alapvetően semleges ízű zöldségeket, sőt erőteljesebb ízű példányokkal akár a hagymát is helyettesíthetjük, ha szeretnénk kiküszöbölni a kellemetlen szagokat. Nem kell azonban ragaszkodni a nyers változathoz, a sült retek igazán szokatlan és ínyenc adalék lehet a salátában. Izgalmas ízhatást érhetünk el, ha céklával házasítjuk, és levest készítünk belőle, naranccsal párosítva pedig magasabb gasztrorégiókat célozhatunk meg.

Kevesen tudják, hogy nemcsak a gyökere fogyasztható, hanem a levele is, például remek leves készíthető belőle. Ehhez nem kell mást tenni, mint 15 percen keresztül lobogó vízben fűzni néhány szem burgonyát, majd hozzáadni a retek megmosott levelét, és tovább főzni 3 percig. Ezután tejszínnel, vajjal, sóval és borssal összeturmixolni, és apró pirítóskockákkal tálalni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások