A repülőfaló háromszög

Nem igazán szerettem a föcit gimnáziumban. Ilyen áramlat, olyan éghajlat, és ezernyi vaktérkép… De azon az egy órán, mikor a Bermuda háromszögről beszélt nekünk az amúgy nagyon unalmas földrajztanár, áhítattal ittam minden egyes szavát. A háromszöget Bermuda szigete, Puerto Rico és Miami rajzolja ki, de ez kit érdekel amellett a tengernyi rejtély mellett, amit ez a terület kínál nekünk.

A második világháborúig nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, egészen addig, míg titokzatos módon el nem tűnt pár harci repülőgép, és néhány hajó. Erre persze felfigyelt az amerikai sajtó, a legendakutatók pedig jó pár hasonló esetre bukkantak, egészen Kolombusz Kristóf útjáig (1492).

Az egyik talán legérdekesebb eset az 1945. december 5-i, amikor öt harci repülőgépnek veszett nyoma egy rutinfeladat közben. A floridai repülőtérről indultak útjukra, hogy teljesítsék a „Flight 19” fedőnevű gyakorlatot. A 14 fős legénység Grumann TBM-3R Avenger torpedo bombázót vezetett a Bermuda háromszög felett.

A feladat szerint háromszög alakban kellett volna berepülniük a területet, néhány homokzátonyt bombázva eközben. Akkoriban a pilóták még csak az iránytűjükre, illetve arra hagyatkozhattak, hogy milyen sokáig, és milyen sebességgel repültek egy adott irányba. Ám azon a délutánon az iránytűk felmondták a szolgálatot. A rádióbeszélgetések alapján megtudhatjuk, hogy nem volt órájuk, az óceán közepén pedig nem láthattak domborzati elemeket, maximum korallzátonyokat, de ezek elég egyformán vannak elszórva a háromszög környékén, így nem nyújtanak stabil támpontot.

Nem tehettek mást, az általuk megfelelőnek vélt irányba repültek, egészen addig, míg rájuk nem borult az éjszaka. A vezető pilóta terve szerint addig akartak repülni, amíg valamelyikük gépén ki nem gyullad a vészvillogó, hogy elérte a kritikus üzemanyag szintet. Ekkor mind az 5 gép kényszerleszállást hajtott volna végre a vízen.

Az Avanger egy nagyon nehéz repülőgép volt. Nem hiába hívták vasmadárnak a pilóták. Szerették, mert akár szitává is lőhették őket, de az Avanger még úgy is képes volt hazáig repülni. Több mint 4500 kg-ot nyomtak üresen. Ha ezekkel szálltak volna le az óceánon, biztos, hogy pillanatok alatt elnyelte volna őket a mélység. A fedélzeten tartózkodóknak pedig eleve kevés esélyük lett volna túlélni a landolást, de ha azt meg is úszták volna, jég hideg víz, cápák és az éjszaka várt volna rájuk.

Másnap persze hatalmas mentőakciót szerveztek, de sem a roncsokat, sem a legénységet nem találták meg soha. A baj csőstül jön, a keresésben résztvevő gépek közül is eltűnt egy, a 13 fős személyzettel együtt. Az a repülő PBM Mariner volt, más néven repülő benzintartály, mert rendkívül gyúlékony. Az egyik arra járó hajó látott is egy tűzgömböt pont azon a helyen, és pont akkor, ahol és amikor a Marinernek lennie kellett. A Flight 19 eltűnését emberi mulasztásként könyvelték el.

Sok különös elméletet szőttek arról, hogy hová lett az az öt gép. Szóba kerültek tengeri szörnyek, földönkívüliek, sőt párhuzamos világok is. Főleg az állítólagos, Kolombusz Kristóftól származó feljegyzések alapján, melyekben addig soha nem látott repülő tárgyakról ír, amik hirtelen bukkantak elő a Bermuda háromszögben, a semmiből. De a szkeptikusok szerint van erre sokkal racionálisabb válasz: az időjárási tényezők, az emberi mulasztások és a balszerencse.  Viszont szerencsére tudósok is dolgoznak az ügyön, és a tudomány mai állása szerint számtalan magyarázatot találhatunk a történtekre.

Két ausztrál - Joseph Monaghan és David May – szerint a metángáz a felelős mindenért. Kutatásaik eredményét az American Journal of Physics folyóiratban tették közzé. Itt arról olvashatunk, hogy a sarkköri jégben is megtalálható metán-hidrát olvadása során metánt szabadít fel. Ha ez az anyag kikerül a tenger nyomása alól, olyan erővel tör felszínre, hogy gyakorlatilag bármilyen méretű és tömegű tárgyat képes az óceán fenekére parancsolni. A tudósok szerint a kitörés akár annyira intenzív lehet, hogy még a repülőgépek is belesodródhatnak a csapdába. Az óceán a Bermuda háromszög bizonyos szakaszain 8,2 km mély, így ha valami egyszer ott elsüllyed, azt nem valószínű, hogy valaha is megtalálják.

Ám az oroszok sem tétlenkedtek, ők is kerestek magyarázatot a jelenségre. Vlagyimir Azsazsa oceanográfus szerint a térségben időről-időre megnő az infrahangok teljesítménye, és ez okozza a sok galibát. Az infrahangok emberi fül számára nem hallható, 16 hertz alatti rezgések. Ezek bizonyos esetekben annyira erősek is lehetnek, hogy a közelben lévő élőlényeket is elpusztíthatják. A halált szívmegállás vagy a vérkeringés roncsolódása okozza. Azsazsa felveti, hogy a hatalmas viharok és a speciális helyi körülmények együttese olyan erős rezgéseket produkálhat, hogy hajó-, vagy repülőgép szerencsétlenséget is okozhat.

Persze még rengeteg feltevést említhetnék azzal kapcsolatban, hogy miért történnek az „Ördög-háromszögében” azok, amik történnek. De gondolkozzunk csak el… Az a terület óriási. Több, mint egymillió négyzetkilométer. Akkora, mint Ausztrália egyötöde, ekkora helyen keresni valamit olyan, mint tűt a szénakazalban. Ráadásul hatalmas a forgalom ezen a vidéken, ha figyelembe vesszük, hogy hány hajó és repülő halad keresztül rajta, akkor nem is olyan rossz a balesetek aránya. És hogy tetézzem: az atlanti-óceáni hurrikánok szülőhelye nem messze délre van a Bermuda háromszögtől, a tengeralatti táj változatosságáról már nem is beszélve. Így már minden világos.