A locsolkodás rossz! Értem?

A húsvét valaha vidám, közösségi ünnep volt. Húsvét hétfőn házról házra jártak a locsolkodók, és a csajok is komoly hímes tojás készletekkel felszerelkezve várták a zöld erdőben járt fiúkat. Presztízskérdés volt, hogy kinél hány locsoló járt, és komoly következtetéseket lehetett levonni abból, hogy ki jelent meg a jeles napon. Az utóbbi években megváltozott a helyzet: egyre több zárt ajtóba botlik a lelkes locsolkodó, ugyanis egyre többen döntenek úgy, hogy alternatív módon, kirándulással vagy zárt ajtók mögött ünnepelnek. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon létezik-e még olyan ember, aki tárt ajtókkal várja a locsolkodókat, és akik bezárkóznak vagy elutaznak, vajon miért döntenek így. Nos, senkit nem találtunk, aki a locsolkodás feltétlen híve lenne, viszont nagyjából egybehangzó véleménye volt minden megkérdezettnek: a locsolkodók tisztességtelen szándékai állnak az elutasítás hátterében. A nyuszi tehát fellélegezhet: népszerűsége mit sem csökkent a lakosság körében, ugyanaz azonban nem mondható el a locsolkodókról.

Nem tudunk és nem is akarunk hozzáfűzni semmit a véleményekhez, vonja le mindenki maga a következtetést.

Anna (58)

„Gyerekkoromban nagyon szerettem a húsvétot, ilyenkor minden rokonunk eljött és jókat beszélgettünk. Felnőttként is sokáig nyitva állt az ajtóm a locsolkodók előtt, ám lassan elkezdett változni a dolog hangulata. Egyre kevesebb rokon, jó barát jött, és egyre több olyan gyerek csengetett be, akit alig ismerek, egyértelműen a pénzért. Elegem lett, azóta zárva tartjuk az ajtót húsvétkor, vagy elmegyünk otthonról.”

József (34)

„Én akkor hagytam abba a locsolkodást, mikor rájöttem, hogy a lányok menekülnek. Így már nem láttam értelmét, hogy útnak induljak, nem járok locsolkodni.”

Edina (30)

„Alapjában véve szeretem a húsvétot. Feldíszíteni a lakást, sütni-főzni, beszélgetni a vendégekkel. Magát a locsolást annyira nem kedvelem, de vele jár. Amit viszont nagyon nem nézek jó szemmel az az, hogy egyre többen pénzt szeretnének piros tojás helyett...”

Julianna (32)

„A húsvét számomra a tavasz kezdetét jelenti, ilyenkor érzem, hogy vége a „téli álomnak”. Lelkesen takarítok, készülődök, van sonka, tojás, mindenféle finomság. Azonban csak néhány nagyon-nagyon közeli ismerősnek nyitok ajtót, akikről tudom, hogy valóban az ünnep miatt érkeznek, és nem potyázási szándékkal. Sajnos divat lett, hogy olyanok is jönnek ilyenkor, akik amúgy alig köszönnek, vagy még rosszabb, idegenek tenyerelnek rá a csengőmre. Ebből köszönöm, nem kérek, előttük zárva az ajtóm.”

Miklós (60)

„A locsolkodásból kinőttem. Már vagy 45 éve. Persze mikor a fiam meg a lányom kicsik voltak, ebben a formátumban is húsvétoztunk, de már ők is kinőttek belőle, jó régen. Így aztán most már inkább kirándulunk a barátainkkal vagy meglátogatjuk a gyerekeinket és sétálunk, fagyizunk.”

Márta (34)

„Szép szokásnak tartom a húsvéti locsolkodást, ennek ellenére gyűlölöm, mert azt gondolom, hogy mára egy kiüresedett, eltorzult szokás lett belőle. Különösen az taszít, hogy sok kisfiú kifejezetten azért járja körbe a rokonokat, ismerősöket, mert ajándékot, pénzt kap. Ráadásul ehhez a szülők még asszisztálnak is, amit különösen szánalmasnak tartok. Emiatt soha nem vagyunk otthon húsvétkor, de ha mégis, nem engedjük be a locsolkodókat.”