Nem is volt akkora macsó Hemingway

Ha Ernest Hemingwayről van szó, szinte mindenki a férfias erényekre, a kalandra és úgy általában a macsóságra asszociál. Kevesekben merül fel, hogy a Nobel-díjas író képes lett volna őszintén megrendülni egy macska elpusztulása miatt. Nemrég nyilvánosságra került leveleiből azonban az derül ki, hogy az egykori haditudósítónak volt egy lágyabb, érzékenyebb oldala is, amit ügyesen titkolt.

Hemingway nem törekedett a békés, kispolgári életre, lételeme volt a kaland: részt vett az első és a második világháborúban, majd a spanyol polgárháborúban is szerepet vállalt mint önkéntes katona és haditudósító. Előszeretettel vadászott Afrikában, de szeretett halászni és amatőr ökölvívóként is megmutatta magát. Műveiben ugyanezek a férfias témák bukkannak fel, amit még inkább kiemel tudatosan vállalt szikár, lecsupaszított stílusa. Mindent megtett hát azért, hogy rettenthetetlen hősként vonuljon be a köztudatba.

A Kennedy Könyvtár alapítványa azonban tavaly novemberben megvásárolt tizenöt levelet, amiket néhány nappal ezelőtt állítottak ki. Az 1953 és 1960 között írt levelek címzettje Gianfranco Ivancich, akivel szoros barátságot ápolt az író annak ellenére, hogy a fiatalember húsz évvel fiatalabb volt nála. Egy velencei hotelben ismerkedtek meg 1949-ben, és az apa-fiú kapcsolatra emlékeztető közeli barátság alakult ki közöttük, ennek dokumentumai a levelek. Érdekességük, hogy Hemingway érzékeny, gondoskodó oldala tárul fel bennük, egy olyan arcát mutatja meg, ami eddig nagyrészt ismeretlen volt az olvasók és az irodalomtörténészek előtt is. Már-már apai gyengédséggel és nagy türelemmel oktatja, terelgeti fiatal barátját.

Ez már önmagában is nehezen illeszthető be a Hemingway-imidzsbe, ám ez mind semmi ahhoz az 1953-ban írt levélhez képest, amiben macskája elvesztése feletti bánatát fejezi ki. A szerencsétlen állatot elütötte egy autó, mindkét lába eltört, ezért el kellett altatni. Az írót nagyon felzaklatta, hogy szenvedni látta kedvenc háziállatát, az pedig komoly traumát okozott neki, hogy véget kellett vetnie a szenvedéseknek. „Korábban kényszerűségből lőttem le embereket, de olyanokat nem, akiket tizenegy éven át ismertem és szerettem. Olyat sem, aki két törött lábbal dorombol mellettem.” – írta barátjának. Hemingway egyébként különleges kapcsolatban volt a macskákkal, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Key West-i birtoka ma múzeumként és macskamenhelyként funkcionál, ahol mintegy hatvan négylábú él.

A levelek eddig Gianfranco Ivancich tulajdonában voltak, az Olaszországban élő idős férfi tavaly adta el a Kennedy Könyvtárnak.