Mi ez?

Elmosta az eső, elfújta a szél

8664

Lehet, hogy egészen máshogy festenének a térképek, és a kultúra is egészen más irányba fejlődött volna, ha időnként az időjárás nem szól bele a történelem alakulásába. Íme néhány példa, melyek után egészen másképp fogunk tekinteni a szélre, az esőre vagy éppen a napsütésre.

A szél segített

Krisztus előtt 480 szeptemberében egy hajszálon múlt, hogy a görög kultúra marad-e rá a jövő nemzedékeire, avagy a perzsa. Xerxész hadai szárazon és vízen egyaránt felkészültek a szövetséges görög államok elsöprésére, azonban a végkifejlet nem alakult a szájízük szerint. Themisztoklész ugyanis hadicselt eszelt ki, melynek során az öböl olyan részeibe csalta a perzsa hajóhadat, ahol nem tudtak normálisan mozogni a csatahajóik, és így a görög hajókkal könnyedén felboríthatták, kilyuggathatták őket. Egyesek szerint az is sokat nyomott a latba, hogy a perzsa hajók könnyűek voltak, és az erős szélben nagyon inogtak.

A kamikaze megvédte Japánt

A 13. században a Mongol Birodalom rettegett vezére, Kublaj kán a fejébe vette, hogy az uralma alá hajtja Japánt. Azonban két tájfun is az útját állta, így végül a felkelő nap országa megmenekült. A shinto szerzetesek meg voltak róla győződve, hogy imáik meghallgattattak, az istenek küldték a vad szelet – vagy ahogy elnevezték, a kamikazét, azaz az isteni szelet –  az ellenségre.

Feltámadott a protestáns szél

Egy szuperhatalom bukásának a kezdete. 1588-ban II. Fülöp a protestáns Anglia ellen küldte tengeri flottáját. Ám a spanyol armada köszönhetően az angolok flottájának, valamint a La Manche csatornán dúló viharoknak nem tudott partra szállni, sem Angliában, sem az akkor még brit fennhatóság alatt álló Hollandiában. Az uralkodó széljárás miatt vissza se tudott fordulni, kénytelen volt körülhajózni a Brit-szigeteket és Írországot. Csak a hajóhad töredéke ért vissza az anyaországba, mely ezek után már nem volt többé nagyhatalom, viszont Anglia elindult a felemelkedés útján.

Beintett az orosz tél

XII. Károly svéd király 15 évesen ült a trónra, eleinte inkább csak ivott, semmint uralkodott, ám miután kedvenc medvéjét egyszer a kelleténél jobban berúgatta, és az állat kiesett az ablakon absztinenciát fogadott, és elkezdett komolyan foglalkozni az ország ügyeivel. Főként a hódításokkal. Így robbant kis a nagy északi háború, melyben többször is felvonult az oroszok ellen. Sikertelenül. Legsúlyosabb vereségét 1709-ben szenvedte, mikor seregei megismerkedtek az orosz tél vasfogával, és a fagyban, éhezve 1000 kilométeres erőltetett menet után vereséget szenvedtek I. Péter csapataitól a poltavai csatában. Érdekességként megemlítjük, hogy a seregéből megmaradt katonák II. Rákóczi Ferenc zsoldosai lettek, ám a romhányi csatában elvéreztek.

A jégeső volt a végső lökés

Legalábbis az egyike azoknak a tényezőknek, melyek végül a francia forradalom kirobbanásához vezettek. Az állam hatalmas adósságot nyögött, miután támogatták az amerikaiak függetlenedési szándékait a britektől, és mindezt tetézte, hogy szokatlanul száraz tavasz köszöntött be, látszott, borzalmasan rossz lesz a termés. Aztán megeredtek az ég csatornái, de éltető víz helyett a maradék termést is elverő jég esett. Az éhező nép még jobban elkeseredett, és nem sokkal a jégverések után kirobbant a forradalom.  Valószínűleg a jég nélkül is kitört volna a lázadás, csak később, nem 1789 júliusában. Nem tudni.

Elmosott rabszolgalázadás

1800. augusztus 30-a akár hatalmas, dicső fejezet is lehetne a rabszolgafelkelések krónikájában. Ám nem lett az. Szó szerint elmosta az eső, olyan sokáig és olyan hevesen ömlött ugyanis a víz, hogy a virginiai Richmondban a konspirálók egész egyszerűen nem tudtak találkozni, hogy felkeljenek gazdáik ellen. Ráadásul a szervezkedés híre kiszivárgott, és a főkolomposokat, élükön a felszabadított Gabriel Prosserrel elfogták és felakasztották. Miután két évvel később hasonló mozgalmat buktattak le, Virginia megtiltotta a rabszolgák képzését, és a felszabadítottaknak 12 hónapjuk volt, hogy elhagyják az államot, hacsak nem akartak ismét rabszolgává válni.

Az orosz tél Napóleont is elintézte

1812-ben Napóleon addig még soha nem látott haderővel több mint 600 ezres sereggel vonult Oroszország ellen. Egyáltalán nem aggódott a közelgő tél miatt. Holott kellett volna. Igaz eleinte sikeres volt a hadjárat, hiszen sikerül bevennie és kifosztania Moszkvát. Ám jött a tél és a mínusz 40 fokos hidegek. Volt olyan nap, hogy 50 ló fagyott halálra. A katonák is egymás után dőltek ki a sorból, ki a fagyás, ki az éhség vagy éppen a két tényező együttes hatására. A lényeg, hogy annyi lett a további hódításoknak, a sereg visszafordult, de csak az egynegyede, azaz 150 ezer fő ért haza. Ez volt Napóleon bukásának a kezdete.

Hitlernek is beletört a bicskája az orosz fagyba

A Führer minden bizonnyal ott hagyta abba Napóleon életrajzának az olvasását, hogy a francia császár letarolta Moszkvát. Tovább kellett volna olvasnia. Akkor talán a serege téli holmit is vitt volna magával, mikor 1941-ben le akarta teperni az orosz medvét a Tájfun nevű hadművelet keretében. A felkészületlenség a német haderő megroppanásához vezetett, mely ezután már nem sose lett a régi.

Halálos napfény

1945. augusztus 6-án verőfényes napsütésre ébredt Hirosima. Ez lett a veszte. Ugyanis ha aznap felhős felette az ég, akkor máshol robbantják fel a valaha kitalált legborzalmasabb fegyvert, az atombombát. Két nappal később Kokura is ez a sors várt, ám a felhőtakaró miatt megmenekült, sajnos a bombát így is ledobták, Nagaszakira.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások