Mi ez?

A történelem rettegett asszonyai

8634

A történelem sok szempontból a férfiak sztorija, hiszen királyokról, hadvezérekről és államférfiakról szól, nők csak elvétve bukkannak fel a gigantikus időfolyamban, pedig ők is ott voltak, ők is hatással voltak az eseményekre. Nem szeretnék most társadalmi és eszmetörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy miért alakult ez így, és hogy miért nem jól van ez így, hiszen ennek az írásnak egészen más a célja. Nemrégiben ugyanis kezembe akadt egy könyv, mely épp olyan nők portréit gyűjtötte össze, akik így vagy úgy, de hatással voltak a történelemre és fennmaradt a nevük. Bevallom, teljesen lenyűgöztek a rettegett asszonyok élettörténetei, de legfőképpen a különös személyiségek, akik felbukkantak a történelem homályából, és egy pillanatra megmutatták magukat. Volt köztük elmebeteg zsarnok, reménytelenül szabadlelkű reformer, bűnöző és szexualitását szabadon megélő szajha. Közös bennük, hogy valamiért tartottak tőlük, legfőképpen azért, mert többek, mások voltak, mint amit koruk keretei megengedtek (volna) nekik.

A történelem rettegett asszonyai huszonkét nő életét mutatja be az ókortól napjainkig. Természetesen vannak a műfajnak olyan megkerülhetetlen tételei, mint Kleopátra, Nagy Katalin, Véres Mária vagy épp Mata Hari. Ha csak az ő életük tárulna fel a könyv lapjain, már akkor is érdemes volna elolvasni, de a kevésbé kézenfekvő figuráktól válik letehetetlenné. Ott van például Si Hsziangku, a rettegett kalózvezér, aki nyolcszáz hajóból álló flottát irányított és rettegésben tartotta a Dél-kínai-tenger és Hongkong környékén közlekedő hajókat, sőt szárazföldi érdekeltségei is voltak, a markában tartotta például Kanton gazdaságát. Végül olyan hatalomra és befolyásra tett szert, hogy amikor megérezte a kalózélet közelgő végét, megegyezett Paj Linggel, a nagyhatalmú állami hivatalnokkal, és igen kedvező feltételekkel megadta magát. Férje például tiszti kinevezést kapott a kínai haditengerészetnél, a kalózok nagy része pedig kegyelmet kapott és megtarthatta addig szerzett zsákmányait. Ő maga élete hátralévő részét Kuangcsouban töltötte, ám a szolid polgári élet meglehetősen távol állt tőle, ugyanis kaszinót és bordélyt üzemeltetett Madame Csang néven.

Hasonlóan nagy hatású vezér volt Boudica, a kelta királynő, akit elkeserített a bánásmód, melyben a rómaiak részesítették a népét.  Egyesítette a korábban egymással torzsalkodó törzseket, és felkelést vezetett a rómaiak ellen, nem csekély sikerrel. Három nagyobb várost tett a földdel egyenlővé és több mint nyolcvanezer római és velük együttműködő civil vére tapad a kezéhez. „Boudica magas volt, félelmetes megjelenése és erőteljes hangja volt. Fénylő hajzuhataga a vállára omlott; gazdagon díszített arany nyakperecet viselt, többszínű tunikát és azon felül vastag köpenyt, melyet egy kapocs fogott össze. Kezében hosszú lándzsát tartott, mely halálra rémített mindenkit, aki csak ráemelte a tekintetét.” – jegyezte fel róla egy római történetíró. Végül tízezer fős római hadseregre volt szükség a megfékezéséhez. A vesztes csata után úgy döntött, nem vállalja a megaláztatást, ami rá vár, ezért lányaival együtt mérget ivott. Életnagyságú bronzszobra ma Londonban, a Parlamenttel szemben áll.

Claudius császár ifjú felesége, Messalina egészen másról híresült el: páratlan szexuális étvágya és gátlástalan manipulációi váltak a védjegyévé.  Egy alkalommal például bizarr párbajra hívta ki a város egyik közismert prostituáltját, Szküllát. A tét az volt, hogy ki tud egymás után több férfit boldoggá tenni. A szakember huszonöt után feladta, így Messalináé lett a nem feltétlenül megtisztelő győzelem.  Vesztét végül túlzott gátlástalansága okozta, ugyanis szeretőjével azt tervezte, hogy elteszik láb alól a császárt és megszerzik a hatalmát.

Púlan Devi már a modern kor rettegett asszonya volt. Az alacsony kasztba született indiai nő már fiatalon megtapasztalta a kiszolgáltatottság, a fizikai és szexuális bántalmazás, valamint a megaláztatás legrémségesebb válfajait. Nem csoda hát, hogy elszakadt nála a cérna és banditának állt. A történethez hozzátartozik, hogy szerelmes lett a banditavezérbe, Vikramba, az első férfiba, aki tisztelettel bánt vele, és követte őt a dzsungelbe. Fő céljuk a kasztrendszer eltörlése volt, így portyáik során az alacsonyabb kasztok tagjaiért álltak ki, illetve a nőket ért megaláztatásokat bosszulták meg. Miután szerelmét megölte egy ellenséges banda, őt magát pedig megkínozták, saját bandát alapított és még kegyetlenebbül küzdött céljaiért, különösen a szexuális bűncselekményeket torolták meg kíméletlenül. Afféle népi hős vált belőle, és egyre nagyobb fejtörést okozott a kormánynak. Egyezkedni kezdtek vele, és Púlan egy dörzsölt ügyvéd rutinjával tárgyalt a kormány képviselőivel. Végül megúszta tizenegy évnyi börtönnel. Szabadulása után politikusként lépett porondra és tagja lett a parlament alsóházának. Nem meglepő, hogy a nők jogaiért és az alsó kasztok támogatásáért küzdött. Köztiszteletben álló politikussá nőtte ki magát, ám sokan nem nézték jó szemmel tevékenységét, végül saját otthonában lett merénylet áldozata.

Persze, rajtuk kívül még ott van Ranavalona, Madagaszkár kegyetlen, tébolyult uralkodónője, Leila Khaled, a fotómodell terrorista és még sok egyéb rettegett asszony.

Lelőhely ITT

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások