Hirdetés

Étel+Ital

Kulináris párterápia

8626

Aki igazán szívesen és élvezettel merül el a konyhai teendőkben, az tisztában van vele, hogy egy kellemes sütés-főzés felér egy komplett stresszkezelő tréninggel, az elkészült produktum közös elfogyasztása pedig komoly párterápiás értékkel bír. Érdemes azonban kombinálni a kettőt, ugyanis a közös főzés – bár némi körültekintést igényel – igazán szexis és kapcsolatépítő tevékenység, nem véletlen, hogy akkora népszerűségnek örvendenek a főzős randik.

Hirdetés

A közös konyhai ténykedés legnagyobb előnye, hogy tipikusan olyan tevékenységről van szó, amit csak úgy tudtok sikeresen megoldani, ha csapatként működtök. Meg kell terveznetek a folyamatot, majd végig együtt kell működnötök. Ennek több előnye is van: egyrészt sokkal jobban esik az elkészült étel, bármilyen egyszerű is legyen, hiszen közösen hoztátok létre, másrészt az élet egyéb területein is kamatoztatni tudjátok az itt kidolgozott csapatmunkát. Másik pozitív hozadék, hogy a főzési folyamat kifejezetten szexis tud lenni. Az illatok, aromák és textúrák eleve kényeztetik az érzékeket, így jó alapot teremtenek egy kis pajzánkodáshoz. Aztán ott van a közös kóstolgatás és kavargatás, ami szintén nem a diszkrét kategória, ha ráéreztek az ízére. A bőrre csöppenő különféle krémek, mártások és egyéb, többé-kevésbé folyékony halmazállapotú anyagok pedig szinte provokálják a szakszerű eltávolítást, amin nem a konyharuhás letörlést értjük. És akkor még nem is beszéltünk a folyamat természetéből adódó üresjáratokra, amikor várni kell, hogy megfőjön a rizs, felforrjon a leves vagy megkeljen a tészta. Ha éppen nincs halaszthatatlan szeletelni- vagy kavargatnivaló, ezek a kényszerű szünetek remek alkalmat teremtenek egy kis kéjelgésre. Persze szigorúan csak a rendelkezésre álló időkeretek figyelembevételével, hiszen az senkinek sem jó, ha odakozmál, vagy épp kifut a leendő gasztronómiai remekmű.

Mindez tehát szép és jó, de legfőképpen buja, néhány dologra azonban érdemes odafigyelni, ha azt szeretnétek, hogy semmi se árnyékolja be a közös főzőcskézést. Legfőképpen a csapatmunka megszervezése igényel kellő körültekintést, amiben a legfőbb változó a kulináris kompetencia. Tekintsük át a lehetséges variációkat!

Ha ő a konyha ördöge, te viszont szerényebb jártassággal rendelkezel, állj be hozzá kuktának. Jót fog tenni az önérzetének, és örömmel vezet be a gasztronómia rejtelmeibe (is). Ha te vagy a konyha nagyasszonya, és betolakodóként tekintesz minden halandóra, aki megközelíti a lakás ezen táját, némiképp bonyolultabb a csapatmunka megteremtése. Ebben az esetben nyilván csak a kukta státusz jöhet szóba a párod vonatkozásában, de figyelj arra, hogy ne sértse az önérzetét ez a pozíció. Türelmesen vezesd be a munkafolyamatokba, nézd el a bénázásait, fogd a kezét, ha kell, és jutalmazd meg, ha sikeresen abszolvált egy munkafolyamatot.

Ha mindketten virtuóz szakácsok vagytok, két eset lehetséges: vagy kölcsönös tisztelettel fordultok egymás felé, remekül együttműködtök és Michelin-csillagos végeredmény születik, vagy előáll a két dudás egy csárdában esete. Utóbbi felállás rejt komolyabb veszélyt. Ilyenkor az a legjobb megoldás, ha a kölcsönös tiszteletre és a Michelin-csillagra gyúrtok, de az is működőképes lehet, ha egyikőtök leszámol az egójával és kuktaként vesz részt a projektben. Alternatív megoldásként bevethetitek a konstruktív munkamegosztást is: mindenki azt a részfeladatot vállalja, amiben a legjobb. Ha mindketten kulináris antitalentumok vagytok, vegyétek lazán a dolgot és inkább a kapcsolatépítés/kéjelgés területére fókuszáljatok. A közös bénázás, ha kellő öniróniával párosul, kifejezetten jó móka, és ha végképp ehetetlen a végeredmény, gyorsan rendeljetek egy pizzát.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés