Hirdetés

Étel+Ital

Terjed a gerilla gasztronómia!

8606

Titkos vagy épp különleges helyszínek, alkalmilag üzemelő vendéglátó-ipari egységek, csak a beavatottaknak szóló vacsorameghívások, és még hosszasan sorolhatnánk a pop-up étterem mozgalom megnyilvánulási formáit. Merthogy az sokféle lehet neki. A szokatlan gasztrojelenség a kétezres évek elején vált népszerűvé az Egyesült Királyságban, majd a válság újabb lökést adott neki, hiszen kevés kivételtől eltekintve meglehetősen költséghatékony megoldásokról van szó. Igaz, azt is hozzá kell tenni, hogy nem a britek kulináris kreativitását dicséri a találmány, ugyanis korábban szórványosan feltűnt már az Egyesült Államokban, és még annál is korábban Kubában, ahol paladar névre hallgatnak az ilyen jellegű egységek.

Hirdetés

Közös jellemzőjük, hogy ideiglenesen üzemelnek, ami nem tévesztendő össze a szezonális működéssel. A helyszín lehet egy magánlakás, egy lebontásra ítélt gyárépület, de a vándorló alkalmatosságok sem ritkák. A megmozdulások célja is legalább ilyen változatos: lehet egy lelkes amatőr szakács önmegvalósítása, egy fiatal séf első szárnypróbálgatása, kulináris extrém sport, esetleg színtiszta marketing. Rendszerint nem verik nagydobra az eseményt, híre a közösségi médiában terjed, de az is teljesen megszokott ebben a műfajban, hogy szájról szájra terjed a hír. De valahogy mégis mindig eljut az érintettekhez, és teltházzal zajlanak az események. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy a teltház ebben az esetben legfeljebb néhány tíz főt jelent. Népszerűségének pedig az a kulcsa, hogy egyszeri, megismételhetetlen, egészséges mértékű titok övezi, a résztvevők valóban kiválasztottnak érzik magukat, ráadásul mindezt egy normál éttermi vacsora áráért vagy még kevesebbért. Nehéz hát mellélőni, ha valaki ilyen vállalkozásra adja a fejét.

A New York-i rométterem

John Fraser gondolt egyet, és 2011 elején kibérelt egy lepusztult, lebontásra váró épületet. A tulajdonos igen méltányos áron rendelkezésére bocsátotta az ingatlant, hiszen nem sok esélyt látott arra, hogy hasznosíthatja a lebontásig, Frazer pedig minimálkoncepciós éttermet kezdett üzemeltetni benne. Mivel ideiglenes üzletről van szó, nem vesződött sokat a dizájnnal, a tartós berendezési tárgyakkal és a személyzettel sem. Vásárolt egy rakat kiszuperált bútort az eBay-en, bár helyett egy ócska zsúrkocsi gondoskodik az ital ellátásról, a terítést és az asztal leszedését pedig megoldják a vendégek önerőből. A What Happens When névre hallgató egység finoman szólva is fapados, de a vendégek jó bulinak tartják és látogatják is szorgalmasan – amíg lehet.

A gerillapavilon

A marketingcélokra minden bizonnyal az Electrolux által üzemeltetett pop-up étterem a leglátványosabb és jelenleg a legsikeresebb példa. A CUBE névre hallgató, 150 négyzetméteres pavilon 2009-ben indult útjára, és időről időre feltűnik Európa nagyvárosaiban. A műintézmény egyszerre 18 vendéget tud kiszolgálni, a kifogástalan gasztronómiai élményről pedig az adott régió egy-egy mesterszakácsa gondoskodik, akit a szervezők felkérnek egy kis vendégszereplésre. Ténykedését az összes vendég figyelemmel kísérheti, ugyanis a menüt egy látványkonyhában állítják elő, mégpedig az Electrolux legújabb konyhai masináival, és itt a csavar, pontosabban a reklám-faktor a történetben.

Persze, a CUBE megálmodói nemcsak az ízlelőbimbók kényeztetéséről gondoskodnak, hanem az emlékezetes helyszínről is: minden városban arra törekednek, hogy a pavilont minél magasabbra fel tudják függeszteni, és a hatalmas üvegfelületnek köszönhetően a vendégek gyönyörködhessenek a gondosan megválasztott panorámában. Jelenleg Milánóban található a különös vendéglátó-ipari egység, mégpedig a Piazza del Duomón, és ennek megfelelően lenyűgöző kilátás nyílik a történelmi városra és az Alpokra, amit egészen április 26-áig élvezhetnek a szerencsés ínyencek.

Kulináris kalandtúra

Ha már Olaszországban járunk, érdemes megemlékezni a pop-up mozgalom egy másik gyöngyszeméről is, ami Ferrara városát volt hivatott népszerűsíteni tavaly nyáron. Az elmés városmarketing lényege az volt, hogy a vállalkozó szellemű gasztrománok befizettek egy 60 eurós élménycsomagra, melynek során a város különböző pontjain vártak rájuk kulináris élmények. Hogy pontosan hol és milyen jellegű élmények, arról SMS-ben kaptak értesítést a résztvevők a túra során. A kapott instrukciók segítségével meg kellett találniuk a welcome drink helyszínét, vagy épp a rájuk váró, terített asztalt.

A londoni gerillaszakács

Arno Maasdorp hetente kétszer étteremmé alakítja lakását, és minden alkalommal vendégül lát 16 jelentkezőt. A menü igazán lenyűgöző, ugyanis öt ínyencfogásból áll, amiket Maasdorp maga készít el. Főként a főzés iránti szenvedélye motiválja, de vendégségei nem tekinthetők jótékonysági akcióknak, ugyanis személyenként 25 fontot zsebel be vendégeitől, mégpedig előre fizetve. A londoni árakat ismerve ez egyáltalán nem számít borsosnak, ráadásul cserébe garantáltan minőségi étkeket kapnak a jelentkezők, mindenki jól jár tehát. A vállalkozás persze nem teljesen legális, ám ez cseppet sem zavarja a gerillaszakácsot, ugyanis ő klubként aposztrofálja az éttermét, a bevételt szigorúan adománynak tekinti, az alkoholt pedig egyébként is a vendégek hozzák, az adóhivatal és egyéb hatóságok tehát nem találnak fogást rajta. Ez a pop-up forma hasonlít leginkább a kubai paladarokra, hiszen azok is leginkább efféle lakásétteremként értelmezhetők. Sőt, erre a formációra hazánkban is több példát találhatnak az újszerű élményekre vadászó ínyencek.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés