Mi ez?

Reszkessetek, drogosok!

8594

Kőkemény szigor jöhet a drogpolitikában a nemrég kihirdetett – pontosabban szétküldött – tervezet szerint. Úgy tűnik, a kormány szándéka az, hogy visszaállítsák, sőt szigorítsák a tíz évvel ezelőtti állapotokat: büntetnék a fogyasztást, kevesebben választhatnák az elterelést és a drog átadásáért is börtön járna. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi szabályozás eleve az egyik legszigorúbb Európában.

Elöljáróban: egyelőre csak egy törvénymódosítás-tervezetről van szó, amelyet körbeküldtek a nagyobb társadalmi szervezeteknek, amelyektől várják a kommenteket. A dokumentum azonban egyfajta szándéknyilatkozatként is értelmezhető – az biztos, hogy szigorítás lesz, és nem valószínű, hogy a főbb pontokban komoly kompromisszumokat köt majd a kormány, tekintettel arra, hogy saját kábítószerügyi szervezeteivel sem egyeztettek, mielőtt megfogalmazták volna.

A legfontosabb változás, hogy az úgynevezett átadói magatartás is bűntettnek számít majd. Ez azt jelenti, hogy 2-8 évig terjedő börtönt kaphat, aki átpasszol valakinek egy házibulin egy füves cigit, vagy megfelez egy tablettát. Ezt tehát nagyjából úgy büntetnék, mint a kereskedést. A rendszeres fogyasztókat és a függőket is kriminalizálnák. Ha elfogadják a módosítást, akkor ugyanis csak az választhatná az elterelést, azaz a börtön helyetti leszoktató kezelést, aki nem vett részt ilyesmiben két éven belül és nem folyik ellene drogügyi eljárás – a legtöbb visszaeső és függő esetében márpedig fennáll ilyesmi.

Az is feltétel, hogy akit elkaptak, az „az elkövetés körülményeit feltárja” a hatóságoknak, azaz csak akkor ússzák meg a börtönt, ha felnyomják a dealert, vagy az ismerősüket, barátjukat, akitől a cuccot kapták – ez pedig azokat is érinti, akik csak egyszer-egyszer kóstolnak meg egy füves cigit és tetten érik őket. A hatóságok egyébként szabadon köthetnek alkut azzal, akinél drogot találtak: a büntetés „korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető lehetővé teszi a kábítószert átadó személy kilétének megállapítását”, legyen az dörzsölt dealer vagy a legjobb barát, még akkor is, ha az nem függő, nem kér pénzt és soha nem volt semmilyen ügye. A jogvédők attól félnek, ezzel sok ijedt gyanúsítottat hamis tanúzásra sarkallnak, a vallomások birtokában pedig a rendőrségnek is sokkal könnyebb lesz lecsuknia az átadót, nem feltétlenül kell bizonyítékok sorát begyűjteni ellene.

Büntetendővé válik a kábítószer-fogyasztás népszerűsítése is, azt azonban nem tudni, hogy ez mit jelent pontosan. Valószínűleg nem a reagge-koncertek kerülnek veszélybe, inkább az internetet érintheti ez a pont, különösen a fórumokat, de félő, hogy az újságírók sem merik majd nyíltan leírni az álláspontokat (álláspontjukat) és a sajtóban megvitatni a témát.

Hogy miért jó mindez, nem kérdés: elrettentő erejénél fogva sokakat rávehet, hogy drog közelébe se menjen, holott egyébként megtenné. Az azonban már összetettebb kérdés, milyen hatással lesz a szigorítás a hazai drogkultúrára. „A szigorú büntetések sehol a világon nem eredményezték a drogfogyasztás visszaszorulását, 1999 és 2003 között a fogyasztók aránya éppenséggel gyorsabb arányban nőtt, mint a 2003 után. A szigorítás ráadásul nem csak értelmetlen, de káros is, hiszen fiatalok százezreinek az életét, karrierjét törheti derékba, akiket ezáltal letaszít egy olyan csúszós lejtőn, ahol nehéz a megállás” – fogalmaz Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért szakértője.

Az elterelésbe tízből kilenc esetben már így is alkalmi marihuánafogyasztók kerültek be, nem azok, akiknek valóban kezelésre van szükségük; ez az arány most tovább romlik, a drogfüggőket kezelés helyett börtön várja – hangsúlyozza a szakértő. A helyzetet tovább ronthatja, hogy a megszorítások miatt veszélybe kerültek a függőket ellátó, ápoló intézmények, amelyeket főleg civilek tartottak fönn. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy eközben még mindig nem tisztázott, hogy pontosan mit is tesz az emberrel az állandó példaként felhozott marihuána: milyenek a hosszú távú hatásai, mikor és milyen típusú függőséget okoz, és hogy most végül is károsabb-e, mint az alkohol.

Fotók: Marc St. Gil, 1973.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások