Az anyag megtelik lélekkel

Miközben a divat és a fogyasztási cikkek piaca mind minőség, mind stílus és ötletesség terén évek óta lejtmenetben van, akad egy aprócska sziget a tömegcikkek tengerében, mely egyre nő, tagjait pedig igazi lelkesedéssel tölti el, hogy egyedi és személyre szabott használati cikkeket gyárthatnak. A magukat általában inkább művészként, mint termelőként definiáló kézművesek száma szaporodik, alkotási kedvüknek pedig jó esetben csak a vásárlói igény szab határt. Ők azok, akik élvezettel, szívüket és minden fantáziájukat beleadva készítik termékeiket. A piacon még friss, de az alkotás terén már sok tapasztalattal rendelkező

Kiss Kata is közéjük tartozik. Egyedi, saját tervezésű marokbabákat, zokniállatokat és különböző használati tárgyakat készít megrendelésre, melyekben a funkcionalitást klasszikus, újrahasznosított anyagok szolgálják, tartósságot, értékállóságot üzenve, ódivatú bájt kölcsönözve a tárgyaknak.

Sokan próbálják meglovagolni ezt a régi-új hullámot. Vannak, akiknél valóban az önmegvalósítás, kreativitásuk kiélése a cél és egyre többen akadnak olyanok is, akik egy új, eddig még kevésbé lefedett, de nagy lehetőségekkel kecsegtető piacot látnak benne. Te melyikbe tartozol?

Tagadhatatlan, hogy az alkotás örömmel tölt el, de a magam részére, a szekrényemnek nem készítek semmit. A babáim, díszeim, mobil- és kütyütartóim akkor nyernek értelmet, ha játszanak velük, ha használják. Az elégít ki, ha az általam készített dolgok eladhatóak. Ha innen nézzük, akkor igen, én is a pénzért csinálom.

Akkor ennek fényében jogos a kérdés: művészetként, alkotásként vagy munkaként tekintesz a varrásra?

Művész még nem vagyok, de remélem, egyszer eljön az ideje. Munka pedig akkor lenne, ha mondjuk kötényvarró kisiparos lennék és gyártanám a szériakötényeket.  Bár magamat ismerve kötényvarróként is először kutatni kezdenék, hogy minél többet tudjak a kötényekről, minden gondolatom a kötények körül forogna, majd elkezdenék egy kicsit más, nagyon más, merőben új, különleges, extrém, de használható kötényeket készíteni. Onnantól pedig nem lennék kisiparos. Azt gondolom, hogy amit csinálok, közelebb van az alkotáshoz, mint a munkához, erről maga a kész termék is árulkodik. Ha alkotunk, egy ponton az anyag megtelik lélekkel. Ez nem mindig sikerül, de ha rájössz a titokra, egyre többször történik majd meg a csoda.

A szavaidból úgy tűnik, nem ma kezdted az általad definiált alkotást.

Életem nyugalmasabb szakaszaiban mindig jelentkezett az alkotási vágy. Foglalkoztam már sok mindennel: agyagoztam, gyertyát öntöttem, festettem, varrtam, voltam virágkötő, de az elmúlt három évben nem kreatívkodtam. Nekem az alkotáshoz csend, nyugalom kell. El kell mélyülnöm. Ehhez nem tudtam az utóbbi években megfelelő körülményeket teremteni, üres téli estékre viszont tökéletes elfoglaltság a varrás. Emellett pedig biztos vagyok benne, hogy egyszer lesz még dolgom agyaggal és festékkel is.

Beszéljünk akkor egy kicsit a konkrét alkotási folyamatról. Milyen anyagokkal dolgozol szívesen?

Legtöbbször filccel, gyapjúval. Jó lenne kizárólag természetes anyagokkal dolgozni, de nem szívesen fizetik meg a vásárlók, ráadásul nehezebben is kezelhető, kényes a mosásra, vasalásra.

Honnan meríted az ihletet?

Bárhonnan. A környezetemből, anyagokból vagy akár egy gombból. Nem a boltokban a polcokon sorakozó anyagvégek hoznak elsősorban lázba, hanem az újrahasznosítás. Régi csipke, használt ruha, valami, ami nincs tömegében, van már története, fiókban, padláson vár az újjászületésre, valami, ami mesél, megszólít. Aztán az interneten is sokat nézelődök, a világháló kimeríthetetlen forrás. Főként külföldi oldalakat és alkotókat keresek fel, valahogyan előrébb vannak, mint mi. Az ő alkotásaikról eszembe jut valami, átalakul bennem, végül a kész művet látva magam sem tudom már, hogy kerekedett ez ki belőle.

A galériáért katt ide

Tudatosan keresed a potenciális vevőknek tetsző megoldásokat vagy abszolút a megérzéseidre, pillanatnyi hangulatodra bízod az alkotást?

Tudatosan készülök az alkalmakra, ünnepekre, figyelem a trendeket. A hangulatom a kivitelezésben jut szerephez. Például készítek marokbabákat. Mások is. Tudom, hogy van rá igény. Ismerem a divatszíneket, trendi anyagokat. Ez tehát eddig tudatos. Viszont terveztem két egyedi marokbaba típust, amit senkinél nem láttam még. Ez a része már hangulat, ihlet, alkotás.

Hogy látod, meg lehet ebből élni?

Van benne üzlet, de meggazdagodni nem ebből fog az ember. Az elején nagyon nehéz, csak próbálkozol, tapogatózol, igyekszel kipuhatolni, hogy mire van igény. Én is ebben a stádiumban vagyok még. Akik régebb óta csinálják (és igényesek a munkájukra), azoknak - úgy látom - idővel sikerül egy saját, biztos piacot kialakítani, ami éppen arra elég, hogy sok munkával, de tisztességben és nyugalomban tudjanak élni. Én csak pár hónapja léptem be a piacra. Nem nyomulok erőszakosan, épp ezért sikerként élem meg, hogy rám találnak, idegen emberek méltatják a munkám. Sokan bevállalják, de én nem szeretnék piacozni, vásározni, boltoknál kilincselni. Bízom az internet erejében, illetve inkább más vonalon mozognék: kiállításféléket, nyílt napokat, workshopokat tervezek. A végső célom ezeken jó látogatottságot elérni és az alkotásból, az alkotás szeretetének átadásából jól megélni. Szeretném, ha lenne egy jól körülhatárolható, megbízható, visszatérő vevőköröm, akiknek fontos a színvonal, a minőségi kivitelezés, az egyediség, a személyre szabott értékesítés.

Említetted az internetet. Milyen online lehetőségei vannak a kézműveseknek az értékesítésre?

Magyar vonatkozásban a Meska az egyik legkézenfekvőbb megoldás. Itt kifejezetten egyedi dolgokra lelhet az ember, klasszikus kézműves termékek éppúgy megtalálhatók, mint a modern világunkba illeszkedő használati tárgyak, természetesen kézzel készítve. Emellett pedig ott a Facebook, manapság már nem teheti meg egy vállalkozás (legyen az egyéni vagy multi), hogy ne legyen fent a közösségi oldalon. Sokkal könnyebb elérni a potenciális vásárlókat, mint bármilyen egyéb felületen. Saját tapasztalatként azt mondhatom, ha az ember igényes, jó dolgokat készít, a híre szájról szájra terjed majd, önmagát generáló folyamatként. Aki pedig külföldi piacokat is szeretne meghódítani, annak ott az Etsy. Az ilyen jellegű termékeket preferáló közönség már jól ismeri.

Összefoglalva tehát: van benne lehetőség.

Lehetőség abban van, hogy kiszolgáljuk a tömegcikkektől, konfekciótól, plázától és hipermarketektől egyre inkább irtózó embereket. A vásárlók egy része hála istennek nagyon tudatos: minőségi, egyedi dolgot szeretne, megnézi, hogy mire költi a pénzét és kinél vásárol. Aki ezeknek az igényeknek meg tud felelni, annak van lehetőség, hiszen van kereslet is. Főleg a használati tárgyakra, funkcionális és persze alacsony árfekvésű dolgokra. És a személyes törődésre, odafigyelésre.