Étel+Ital

A csokoholisták rémálma

8521

Úgy tűnik, hamarosan spórolnunk kell, ha szeretnénk elmajszolni egy tábla csokoládét – legalábbis erre jutott a Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Központ kutatócsoportja, akik a ghánai kakaóültetvények sorsát elemezték. Ezekről az ültetvényekről származik a világ kakaóbab termésének több mint fele, ám a klímaváltozás miatt veszélybe került a létük.

A kakaóbab őshazája Dél-Amerika ugyan, de a gyarmatosítások után a Föld több pontján is meghonosodott, így napjainkra Elefántcsontpart, Ghána, Nigéria és Kamerun számít a legfőbb kakaótermelő országnak, a világ kakaótermésének kétharmada innen származik. A kutatók elsősorban azt vizsgálták, hogy miképpen változik ezeknek a területeknek az éghajlata az elkövetkező évtizedekben, és ez hogyan befolyásolja majd a kakaófák sorsát. Nos, az eredmények igencsak lehangolóak, ugyanis 2050-re 2,3 Celsius-fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet ezeken a területeken, ami azt jelenti, hogy a termőterület a felére csökkenhet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezekben az országokban súlyos belső konfliktusok nehezítik a termelést, ugyanakkor világszerte egyre növekszik az igény a kakaóra. Ennek elsősorban az az oka, hogy Kínában és a hozzá hasonlóan fejlődő országokban rohamosan növekszik a kakaó iránti kereslet. Mindezek ismeretében nem nehéz belátni, hogy hamarosan hiánycikké válik a kakaó, ami ahhoz vezet, hogy minden belőle készült termék ára az egekbe szökik. Ez a tendencia már most érzékelhető, hiszen kevésbé drasztikusan, de világszerte emelkedik a kakaó ára, így a csokiért is egyre borsosabb összegeket kérnek el.


Mindezek után persze kíváncsiak voltunk, hogy mi a csokoholisták véleménye a kialakult helyzetről. Alanyokat nem volt nehéz találni, és véleményekben sem volt hiány. Lacit alaposan lesokkoltuk a hírrel, és szemmel láthatóan a tagadás fázisába került. Ennyivel intézte el ugyanis a kérdést: „Olyan nincs!” Néhány nap múlva felkeressük majd, hogy sikerült-e feldolgozni a traumát, addig pedig maradjunk ennyiben.

Petrát épp egy szelet csoki majszolása közben csíptük el, és kis híján véget is vetettünk földi pályafutásának, ugyanis félrenyelt, amikor ismertettük vele a várható fejleményeket. Ehhez képest meglepően gyorsan összeszedte magát, és a közgazdaságtan ingoványos talajára helyezkedett: „Ha növekszik a kakaó iránti kereslet, nyilván túl nagy üzlet ahhoz, hogy ne keressenek megoldást erre a problémára. A globális felmelegedés az egész bolygót érinti, így biztosan lesznek olyan területek, ahol eddig nem lehetett kakaóbabot termeszteni, az éghajlatváltozás után viszont igen. Ha van egy kis üzleti érzékük, belevágnak. Legalábbis nagyon remélem.” – osztja meg velünk nézeteit, miközben egyre kétségbeesettebb pillantásokat vet a megmaradt csokijára.

Nem is zavarjuk hát tovább a meghitt pillanatokat. Megcélozzuk Bencét, aki leplezetlen érdeklődéssel hallgatja az eszmecserét. „Szerintem nincs igaza Petrának. Ha kevés lesz belőle, és luxuscikké válik a kakaó, biztosan lesznek olyan csoportok, akik magukhoz ragadják a termelés jogát, és nem hagyják, hogy más területeken is termeljék nagy mennyiségben, mert sokkal jobban megéri nekik kis mennyiséget értékesíteni méregdrágán.” Óvatos kérdésünkre, miszerint kakaómaffiára gondol-e, határozottan rábólint. „A drogbárók átállnak majd kakaóra.” – mondja.

Szó szerint lever minket a víz, ezért gyorsan távozunk, és elcsípjük Katát, aki egészen új teóriával áll elő: „Szerintem hamisítani fogják. A szentjánoskenyér őrölt magva például majdnem olyan, mint a kakaópor. A kínai piacokon pedig biztosan lehet majd kapni valami vegyileg előállított cuccot olcsón.” Nem nyugodtunk meg nagyon, folytatjuk hát a kérdezősködést. Borit nem rázza meg különösebben a hír, sőt mintha örülne is neki, ezért gyorsan félrevonjuk, hátha mond valami megnyugtatót. Előrebocsátjuk, nem így történt, sőt kezdtük a pokol tornácán érezni magunkat. „Én nem eszem semmilyen édességet, így nem izgat különösebben a dolog, sőt még örülök is annak, hogy drága lesz a csoki, hiszen így leszoknak róla az emberek és egészségesebbek lesznek.”

Pityu személyében végre megtaláltuk azt a gyakorlati elmét, aki megnyugtatta egyre jobban háborgó lelkünket. Íme a prófécia: „A cigi ára is egyre feljebb megy, mégis megveszi mindenki, aki rá van szokva (sic!). Ez lesz a csokival is. Majd kevesebbet költünk rendes kajára, hogy meg tudjuk venni a csokit. Majd csak cigire meg csokira költünk, mert az élvezeti cikk az kell, nem?” De!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások