Lélek

Miért jó a csúnya barátnő(nek)?

8489

Gyakori jelenség, hogy viszonylag vonzó csajok csúnyácskább barátnővel felvértezve mutatkoznak, különösen akkor, ha pasizásról van szó. Nem kell humánetológusnak lenni, hogy belássuk, ez a formáció a vizuális tuningról szól, legalábbis ami a vonzóbb felet illeti. A helyzetből magától értetődő módon adódó összehasonlításból ugyanis csak jól jöhet ki, ezzel pedig saját esélyeit növeli. Ha az etikai kérdésektől eltekintünk, azt kell mondanunk, hogy működőképes stratégiáról van szó, szerelemben és háborúban amúgy is mindent szabad, csinálja hát. Az azonban kevésbé érthető, hogy miért vállal be egy ilyen helyzetet a szerényebb adottságokkal rendelkező fél.

A szociálpszichológusok előszeretettel magyarázzák ezt a viselkedést a holdudvarhatással, ami nagyjából azt az általános emberi hajlamot fedi le, hogy szeretünk a nálunk szebbek, gazdagabbak, sikeresebbek és népszerűbbek fényében sütkérezni, mert azt hisszük, ettől ragad ránk valami a másik kiválóságából. Így aztán az járhat a kevésbé dekoratív tag fejében, hogy a bombázó barátnő körül legyeskedő hímneműekből majdcsak jut neki is. Statisztikailag valószínű ugyan, de a gyakorlat azt mutatja, hogy rendszerint ötödik kerékként gubbaszt a bonyolódó románc közepette, a szociálpszichológiai magyarázat tehát több sebből is vérzik.

A koppenhágai egyetem etológusai nemrégiben egészen újszerű magyarázattal álltak elő, miután tanulmányozták egy guppifaj nőstényeinek viselkedését. Náluk ugyanis kísértetiesen hasonló leosztást figyeltek meg: a nőstények előszeretettel csapódnak náluk vonzóbb fajtársakhoz. Teszik mindezt azért, mert így csökkentik a hímek nem kívánatos közeledését. A módszer pedig rendkívül hatásos, hiszen azzal, hogy vonzóbb nőstényekhez csatlakoznak, valóban kevesebb figyelmet kapnak a hímektől, és ezzel együtt kevesebb zaklatásban is részesülnek. Ez pedig egészen más megvilágításba helyezi a kevésbé attraktív fél szerepét.

Szükségük is van ilyen elterelő hadműveletekre, ugyanis ennek a fajnak a hímjei arról ismertek, hogy állandóan zaklatják a nőstényeknek, ami több szempontból is terhet jelent a molesztálásnak kitett példányoknak. Egyrészt az állandó és agresszív közeledés sokszor megakadályozza őket a táplálékszerzésben, illetve abban, hogy elmeneküljenek a ragadozók elől. Másrészt szükségtelen is a kiemelt figyelem, ugyanis a nőstények havonta csak néhány napig termékenyek, a fennmaradó napokon pedig kevésbé fogékonyak a hímek közeledésére. Az éppen terméketlen nőstények ezért a termékeny fajtársak társaságát preferálják, ez utóbbiakat ugyanis vonzóbbnak ítélik a hímek – nem véletlenül. „Azt már tudjuk, hogy a hímek szívesen mutatkoznak náluk kevésbé vonzó hímek társaságában, hogy ezzel növeljék a saját pártalálási esélyeiket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a nőstények esetében jellemző-e, hogy vonzerő alapján választanak azonos nemű társaságot, és kiderült, hogy ebben az esetben éppen az volt a szempont, hogy csökkentsék a rájuk irányuló figyelmet. Az eredményeink valószínűsítik azt az elgondolást, hogy a szociális környezet a relatív vonzerő és a szexuális stratégiák mentén is szerveződik. A kutatásunkban egy bizonyos halfajra koncentráltunk, de könnyen elképzelhető, hogy ugyanezek a stratégiák más fajoknál is működnek, ahol a nőstények a hímek nem kívánatos közeledésével szembesülnek.” – mondta Dr. Safi Darden, a kutatásban résztvevő egyik tudós.

Nyilván merész lépés lenne az emberi viselkedésre is egyből ráhúzni ezeket az eredményeket, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ez a felállás kölcsönös előnyökkel jár; a szerényebb adottságokkal rendelkező fél épp úgy profitál belőle, mint a dögösebb. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy amikor valóban be akar pasizni, nem a bombázó barátnő társaságában mutatkozik, hanem ő is maga mellé vesz egy nálánál kevésbé attraktív példányt, és ezzel be is zárul a kör.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások