Lélek

Biztosan szeretsz?

8440

Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen gyakorisággal kell verbálisan is kifejezni párunk iránti vonzalmunkat, és ezt pontosan milyen módon kell tenni. Az egyik véglet szerint minden adandó alkalmat meg kell ragadni, hogy az érintett tudomására hozzuk érzéseinket, a másik véglet szerint ez felesleges és legfőképpen nyálas dolog, és az a legjobb, ha a tettek beszélnek helyettünk. Aztán persze van a józan középszer, akik mondogatják is, tettekkel is bizonygatják, de nem viszik túlzásba. Szerencsére nincs norma ebben a kérdésben, mindenki cselekedhet vérmérséklete és érzelmi igényei szerint, főleg, ha megtalálja azt a párt, akivel egy hullámhosszon vannak ilyen téren (is). Az azonban vitán felül áll, hogy rendkívül bosszantó és megterhelő az a partner, aki folyton szerelme bizonygatására szólítja fel kedvesét, és párterapeutának sem kell lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, itt valami súlyos kiegyensúlyozatlanság lappang a háttérben.

Persze, előfordul, hogy a kapcsolat minősége, pontosabban annak hiánya indokolja ezt a követelőzést, és ilyen esetekben jogosnak is tekinthető. De gyakran megjelenik ez a viselkedés akkor is, ha kiegyensúlyozott kapcsolatról és érzelmileg kifogástalan partnerről van szó. Ráadásul ezek az emberek minden kapcsolatukban hajlamosak így viselkedni, így jó eséllyel kizárható, hogy minden alkalommal érzelmileg impotens párt fognak ki, akit folyamatosan noszogatni kell, hogy ugyan fejezze már ki az érzéseit. És persze azt sem nehéz belátni, hogy mennyire kapcsolatromboló az állandó noszogatás. A partner kezdetben lelkesen bizonygatja vonzalmát és elkötelezettségét abban a reményben, hogy újdonsült párja majdcsak elkezdi biztosnak érezni a pozícióját. Egy idő után azonban gépiessé válik a válasz, majd ahogy nő a frusztráció, egyre ingerültebben nyilatkozik, végül pedig elkezd kifelé tekintgetni, és olyan partner után nézni, aki nem igényel állandó megerősítést. Ha ez megtörténik, a követelőző és immáron elhagyott fél bizonyítottnak hiszi kételyeit, és meggyőződésévé válik, hogy valóban nem szerette őt egykori párja, ha képes volt ilyen galád módon kilépni a kapcsolatból egy másik nő/férfi kedvéért. Ezzel pedig le is gyártotta a saját ördögi körét, és némi képzavarral élve fő a saját levében.

De vajon mi áll ennek a klasszikusan önsorsrontó magatartásnak a hátterében? A kulcsszó a belső bizonytalanság és az önértékelés. Az ilyen típusú személyiségek nem partnerükben nem bíznak, hanem saját magukban. Állandóan kételkednek saját magukban és ez a belső bizonytalanság olyan feszültséget kelt bennük, hogy folyton hallaniuk kell a külső megerősítést, hogy minden rendben van. Állandó külső biztonságot igényelnek, ami kompenzálja a belső labilitást és így legalább időlegesen egyensúlyban tartja őket. Az, aki nem így működik, az úgynevezett normális emberek, felépítik magukban a kapcsolatot, belsővé teszik az összetartozást és az elköteleződést, ezért nincs szükségük állandó külső mankókra. Persze, náluk sem ártanak időnként a szép szavak és a kedves gesztusok, de ezeknek egészen más a célja. Nem az összetartozást és a kapcsolat komolyságát vannak hivatva bizonyítani, hanem a kapcsolat minőségét javítják, plusz érzelmi töltetet adnak az alapértelmezetten létező viszonynak.

Ahogy már szó volt róla, az ilyen kapcsolatokból rendszerint kilép a másik fél. Jámborsági faktortól függően viszonylag hamar vagy esetleg hónapok, évek múltán. Sokan ugyanis nem ismerik fel, hogy milyen mértékű belső bizonytalanság van az állandó kérdések mögött, és csak az egyre fokozódó frusztrációt érzik, hogy bármit mondanak vagy tesznek, nem képesek boldoggá tenni párjukat, hiszen az egyre újabb bizonyítékot követel. A leginkább célravezető megoldás ilyenkor, ha a gyökerénél ragadjuk meg a problémát. Első lépésként érdemes szembesíteni azzal, hogy feltehetően önmagában nem bízik, és ezt az alapvető bizonytalanságot vetíti ki a partnerére és a kapcsolatára, ezután pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy honnan ered ez a bizonytalanság. Sok minden állhat a háttérben, a nem megfelelően támogató családtól kezdve a durva elutasításig vagy párkapcsolati kudarcig. Ha megtörténik a belátás, az aktuális problémát is sokkal könnyebb kezelni. Lelki alkattól függően sokféle megoldás bizonyulhat hatékonynak. A szó elszáll, az írás megmarad elvét követve például érdemes szerelmes levelet írni, amit a bizonytalan fél bármikor elővehet és újraolvashat. Ebben nemcsak a szerelem hatalmas és múlhatatlan voltát érdemes bizonygatni, hanem azt is, hogy mit szeretünk benne. Persze, érdemes időről időre újabb, hasonló tartalmú írásművekkel meglepni, ami fenntartja a biztonságot. Ugyanilyen célt szolgálhat valamilyen apró ajándéktárgy, amit szép és biztonságot keltő szavak kíséretében adunk át, esetleg egy emlékezetes randit is kerekítünk köré. Érdemes olyan tárgyat választani, amit mindig magánál tarthat és elővehet, amikor szükségét érzi. A tárgy ugyanis előhívja a hozzá kapcsolt kellemes, biztonságot keltő érzéseket, ami szintén segít csökkenteni a bizonytalanságot. Racionálisabb alkatoknál az is célravezető lehet, ha leülünk és felidézzük a kapcsolat azon mozzanatait, eseményeit, amik az összetartozást, az elköteleződést és a komoly érzéseket bizonyítják. Emellett persze rengeteg más megoldás is működőképes lehet, a lényeg, hogy segítsük belül is felépíteni a kapcsolatot, hogy ne legyen szükség állandó külső megerősítésre.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások