Közösség

Mindenki rasszista egy kicsit

8415

Egy nemrégiben végzett spanyol kutatás arra az eredményre jutott, hogy bármennyire egyenlőségre és toleranciára törekszünk is, mindannyiunkban megbújik ösztönösen egy kis rasszizmus. Ezenkívül azt is feltárták, hogy a szexizmus és a rasszizmus kéz a kézben jár, ugyanis sajátos személyiség az, akire ezek az attitűdök jellemzők.

A kutatás során 802 személyt vizsgáltak meg alaposan, legalábbis ami a rasszizmust, szexizmust, a kulturális érzékenységet, önbecsülést és különböző személyiségjegyeket illeti, és több izgalmas eredményre is jutottak. Egyrészt megállapították, hogy nincs olyan ember, akiben egyáltalán nem mutatható ki ez a két attitűd; legalább enyhe mértékben mindenki elfogult. Aztán azt is megállapították, hogy akik magas pontszámot értek el a szexizmust mérő skálákon, azok ugyanilyen eredményt produkáltak a rasszizmus esetében is. Ez alapján feltételezték, hogy ezek az attitűdök bizonyos személyiségvonásokkal lehetnek kapcsolatban és igazuk is lett: „A szexizmus kapcsolatban van az autoriter vonásokkal és a szociális dominanciára való hajlammal. Más szóval: a szexista emberek elfogadják a hierarchiát és a társadalmi egyenlőtlenségeket, illetve hisznek abban, hogy a különböző társadalmi csoportok olyan helyzetben vannak, amilyet megérdemelnek, és úgy érzik, az a társadalmi csoport a legjobb, amihez ők tartoznak.” – mondja a kutatás vezetője. Azt is feltételezték, hogy az önbecsülés és ezek az egyenlőtlen attitűdök kapcsolatban állnak egymással. Úgy gondolták ugyanis, hogy az alacsony önbecsülésű emberek agresszívebbek és dominanciára törekednek az értéktelenebbnek vélt csoportokkal szemben. Ezt a hipotézist azonban nem támasztották alá a kutatás eredményei.

A szexizmus kapcsán is számos újdonságot hozott a vizsgálat, ugyanis kimutatták, hogy az énkép hatással van a nemek megítélésére. Negatív és pozitív nemi megkülönböztetésről beszélnek a tudósok; a negatív megkülönböztetés lényegében a nők elutasítását jelenti, a pozitív pedig úgy tekint a nőkre, mint akik gyengék és a férfiak védelmére szorulnak. Azok a férfiak, akik a negatív megkülönböztetést gyakorolták, abszolút férfias tulajdonságokkal jellemezték önmagukat. Úgy tekintettek magukra, mint aki erős, bátor, magabiztos és határozott. Eddig nem is annyira meglepőek az eredmények, az azonban jóval izgalmasabb, hogy azok a nők, akiket szintén ez a fajta elutasító attitűd jellemez, kevésbé nőies tulajdonságokkal írták le önmagukat: kevésbé együttműködő és toleráns, nem túl együttérző, érzékeny és szentimentális. Feltételezhető tehát, hogy ők a bennük elő nőt is elutasítják, amit aztán kivetítenek a többi nőre. Akikre viszont a pozitív megkülönböztetés volt jellemző, nemtől függetlenül olyan nőies vonásokat tulajdonítottak maguknak, mint például melegszívű és barátságos.

Főként azért izgalmasak ezek az eredmények, mert kimutatták, hogy nem pusztán sajátos szemléletről van szó, hanem sokkal bonyolultabb összefüggésekről: az ilyen attitűdök kialakulásában szerepe van az énképnek és a személyiség sajátos működésének.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások