Közösség

57 évesen szült. Megbánta?

8399

Ma már egyre későbbre tolódik a gyerekvállalás időszaka, így senki sem ütközik meg, ha harmincas évei végén vagy épp a negyvenes éveiben járó kismamát lát. Sőt, az orvostudomány is támogatja ezt a tendenciát, hiszen korábban elképzelhetetlen életkorokban is lehetségessé vált a gyerekszülés – rendszerint mesterséges megtermékenyítés útján. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Susan Tollefsen esete, aki 57 éves korában adott életet első gyermekének. Azóta három év telt el, Freya lassan oviskorúvá cseperedik, anyukája pedig beszámolt a tapasztalatairól.

Késői gyerekvállalás ide vagy oda, az 57 év finoman szólva is extrémnek számít ebben a műfajban. Susan kapott hideget és meleget is, amikor híre ment annak, hogy várandós, illetve hogy egészséges kislánynak adott életet. Ő akkoriban nem bánta, egyszerűen csak boldog volt, hogy gyermekkel ajándékozhatta meg 11 évvel fiatalabb párját, Nick Mayert. Mivel a nyugdíjas tanárnő jócskán túl volt már a menopauzán, amikor gyermekvállalásra adta a fejét, párja spermáját és egy donor petesejtet használtak a megtermékenyítéshez. Sokan orvosi csodaként tekintettek az esetre és osztoztak az újdonsült szülők örömében, a többség azonban kritikával illette őket és a felelőtlen volt a legenyhébb jelző, amit rájuk aggattak. Elsősorban Susan kora miatt aggódtak sokan. Azóta eltelt három év, és a most 61 éves anyuka beszámolt tapasztalatairól a Daily Mail riporterének. Legmegdöbbentőbb kijelentése, hogy szerinte törvénnyel kellene szabályozni, hogy 50 év felett senkinél se végezhessenek mesterséges megtermékenyítést. „Freya megszülése vitathatatlanul a legjobb dolog az életemben, amit valaha is tettem, és egyáltalán nem bántam meg. Bár így utólag azt kell mondanom, hogy néhány kritikusomnak igaza volt. Csodálatos érzés tölt el, valahányszor ránézek, ugyanakkor szomorúságot is érzek, hiszen az idő múlik. Ha megváltoztathatnék valamit az életemben, az az lenne, hogy korábban szülnék gyereket, mert akkor örömmel nézhetném, ahogy Freya felnő, férjhez megy és neki is gyereke születik. Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy 50 évnél meg kellene húzni a gyerekvállalás korhatárát. Nagyon igaz, hogy csakis a saját hibáinkból tanulhatunk, és az én ott hibáztam, hogy nem hamarabb szültem meg őt.” – mondja.

A pár útjai időközben elváltak, így Susan egyedül neveli lányát szerény nyugdíjából. Persze, az apa nem távozott teljesen az életükből, tartják a kapcsolatot, és Freya minden második hétvégét vele tölt, de a gyereknevelés tekintélyes része mégis az anyára hárul. Úgy véli, a kései gyerekvállalás akkora terhet jelentett a kapcsolatuknak, hogy azt már nem bírta el: „Soha nem bántam meg, hogy gyereket vállaltam, de súlyos árat kellett fizetnem érte: ráment a kapcsolatom. Szerelmes vagy valakibe, és nem veszed tudomásul, hogy minden megváltozik, ha gyereketek születik.” A másik problémát az jelenti, hogy nehezen tud beilleszkedni a kisgyermekes anyukák közé, hiszen ő életének másik szakaszában jár már, a gyereknevelés miatt azonban mégis részese ennek a közösségnek. „Kedves emberek, de nagyon különbözőek vagyunk, aminek az az oka, hogy két különböző generációhoz tartozunk. Legtöbbjükkel jó a kapcsolatom. Beszélgetnek a szórakozásról, a zenéről és más olyan dolgokról, amik engem nem érintenek. Néha irigylem őket azért, mert fiatalok és rengeteg lehetőség áll még előttük.” – osztja meg tapasztalatait. Ugyanakkor az is aggasztja, hogy esetleg nem tudja felnevelni a lányát, ám úgy véli, hogy egykori párja, aki most 49 éves, gondoskodni fog a neveléséről.

Komoly és távolra mutató kérdéseket vet fel ez az eset. Egyfelől ugyanis vitathatatlan, hogy minden felnőtt embernek joga van gyereket vállalni akkor, amikor akar, még akkor is, ha ennek idősebb korban jön el az ideje. Másfelől azonban felmerül az a kérdés is, hogy milyen mértékben lehet és érdemes beavatkozni a természet működésébe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások