Étel+Ital

Nemcsak mókusoknak

8392

A gesztenye gazdag, telt íze épp úgy hozzátartozik a késő ősz és a tél hangulatához, mint a sült tök, a forralt bor vagy épp a fahéj. A legtöbben gesztenyepüré formájában ismerik, de érdemes kipróbálni a sült gesztenyét is, hiszen igazi természetes csemege, és akkor még nem is beszéltünk konyhai felhasználásának egyéb módozatairól. Nem vitatjuk, hogy a gesztenyepüré és tejszínhab klasszikus kombója mennyei és addiktív, de érdemes elvonatkoztatni ettől, ugyanis sokkal több rejlik ebben az értékes termésben.

A gesztenyefa már önmagában is rendkívül érdekes növény, hiszen az egyik leghosszabb életű fa, több száz évig is elél. Kőszeg környékén például 600-700 éves példányok is fellelhetők. Mivel hosszú életű, a fejlődést sem kapkodja el: öt-tíz évesen virágzik először, de az sem ritka, hogy húszévesen hoz először termést, ami fajtától és időjárási körülményektől függően szeptember-november környékén érik be. Közép- és Dél-Európában ősidők óta él, az itt élő lakosságnak emberemlékezet óta fontos táplálékot jelent. A római légionáriusok például annyira nagy becsben tartották, hogy mindenhova magukkal vitték. Úgy vélekedtek ugyanis, hogy az ember számára azokon a tájakon vannak megfelelő életfeltételek, ahol megél a gesztenye. Épp ezért jelentősen hozzájárultak az elterjedéséhez. Nemcsak a rómaiak körében volt népszerű táplálék, hanem gyakorlatilag minden területen, ahol megtermett, ami főként annak köszönhető, hogy termése tápláló, hosszú ideig eltartható, és sokféleképpen felhasználható. Épp ezért a történelem folyamán sok éhínség idején jelentett táplálékforrást az éhezőknek. Kevésbé ínséges időkben is olcsó és ízletes táplálékul szolgált, ezért számos országban gyakorlat volt, hogy a nincstelenek számára egy-egy gesztenyefát jelöltek ki a közös területen, melynek termése felett rendelkezhettek.

Sokáig úgy vélték, hogy hazánkba Mátyás király idején került be, mégpedig Beatrix királyné jóvoltából, aki Itáliából hozta magával az ott már kedvelt csemegének számító gesztenyét. Mátyás is hamar rákapott, olyannyira, hogy a gesztenyével töltött kappan a kedvenc ételévé vált, majd a királyi párnak köszönhetően az egész palotában elterjedt, főként sütve és mézzel ízesítve fogyasztották. Nem kétséges, hogy a történet jó része igaz, és az is könnyen elképzelhető, hogy ez az epizód hozzájárult a népszerűvé válásához, de a gesztenye már jóval korábban megjelent hazánkban. Hogy pontosan mikor, arról eltérnek a vélemények. Sokan úgy tartják, hogy a rómaiak telepítették be Magyarország területére, ma azonban inkább az a nézet tűnik helytállónak, hogy Dél- és Nyugat-Magyarország erdőinek őshonos fájáról van szó.

Ahogy már említettem, rendkívül tápláló csemegéről van szó. Rengeteg szénhidrátot, zsírt, olajat és fehérjét tartalmaz, ezért fogyókúra idején jobb, ha nem szerepel az étrendben. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a többi hasonló maghoz képest kifejezetten baráti a kalóriatartalma. Vitamin és ásványi anyag tartalma sem elhanyagolható; különösen gazdag B1-, B2-, B6-, C- és E-vitaminban, ezenkívül tekintélyes mennyiségű káliumot, magnéziumot, vasat, rezet és foszfort is magában foglal. Rosttartalma is említést érdemel. Épp ezért egészségvédő hatásáról is gyakran megemlékeznek. Különösen a szív- és érrendszer egészségét védi, így ajánlatos rendszeresen fogyasztani megelőzésképpen. Alkalmas visszértágulatok mérséklésére is, ilyen célból bevethető a belőle készült krém is. Nyersen fogyasztva hasmenés ellen bizonyul hatékony szernek.

Nemcsak egészségügyi szempontból érdemel figyelmet, hanem kulináris megfontolásból is érdemes vele foglalkozni. Többféle formátumban is hozzájuthatunk. Közismert a gesztenyepüré, amit bárhol megvásárolhatunk fagyasztott formában, de az elszántabbak házilag is elkészíthetik. Természetes valójában is hozzájuthatunk piacon vagy nagyobb áruházakban, és az így megvásárolt magokat egészen hosszú ideig tárolhatjuk a hűtőben. Ha bizonytalanok vagyunk a szavatosságot illetően, vízbe dobva könnyedén meggyőződhetünk, hogy fogyasztható-e még: a felszínen úszó magok bizony megadták magukat az enyészetnek. Igaz, meghámozásuk sokak szerint a művészet kategóriába tartozik, mások a pedig a több ezer darabos puzzle-t emlegetik, ha szóba kerül a téma, de néha érdemes nekivágni, hiszen ínycsiklandó csemegét nyerhetünk, ha megszabadítjuk a héjától.  Az itt olvasható tippekkel jelentősen megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha gesztenyehámozásra vetemedünk. Aki úgy dönt, hogy idegrendszere megsínylené ezt a procedúrát, konyhakész állapotban is hozzájuthat, igaz, ebben az esetben tekintélyesebb összeget kell áldozni a nemes célra. Az igazi gesztenye fanatikusoknak (és a különleges csemegék kedvelőinek) semmiképp sem szabad kihagyniuk a gesztenyemézet, ami sötétbarna színű, különleges aromájú ínyencség – bár azt is tudni kell róla, hogy a legtöbb különleges ínyencséghez hasonlóan meglehetősen borsos áron vesztegetik, már ha egyáltalán lehet kapni. Szintén izgalmas alapanyag a gesztenyeliszt, ami kellemes, gesztenyés ízt kölcsönöz a tésztáknak. Érdemes kipróbálni kenyérsütés alkalmával, ugyanis egészen más gasztronómiai régiókba lendíti megszokott pékárunkat. Olaszországban gyakran használják ilyen célra. Persze az emberi lelemény végtelen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Korzikán készülő Pietra sör, melynek szintén ez az alapanyaga, és mindenkinek a képzeletére bízzuk, hogy milyen ízdimenziók jelennek meg ebben az italban a cseppet sem megszokott alapanyagnak köszönhetően.

Ha nem szeretnénk ilyen kulináris tartományokba elmozdulni, akkor jóval egyszerűbben is örömet szerezhetünk az ízlelőbimbóinknak. A gesztenye legalapvetőbb felhasználási módja ugyanis a sütés, illetve a magyar specialitásnak számító gesztenyepüré, ami a mi közvetítésünkkel vált igazi monarchikus csemegévé. Emellett kitűnő köret is készíthető gesztenyéből, mellyel a krumplit helyettesíthetjük. Remekül illik vadhúsokhoz, káposztás ételekhez, jól házasítható sütőtökkel, de birsalmával is izgalmas végeredményre juthatunk. Készülhet belőle pikáns töltelék, leves, sőt még rizottó is. Legjobban azonban a desszertek területén aknázható ki. Aki nem szeret sütéssel bíbelődni, igazán látványos édességeket kreálhat gesztenyepüré felhasználásával; itt van mindjárt egy pofonegyszerű torta. Aki szereti a mívesebb süteményeket, annak nem szabad kihagynia a gesztenyés csigát, de akár pogácsát is süthet belőle.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások