Lélek

Segítség, szatír!

8377

Időről időre olvasni olyan híreket, hogy nemi szervét idegeneknek mutogató szatír borzolja a kedélyeket egy-egy településen. Az ügy vége persze rendszerint az lesz, hogy valamelyik akciója a rendőrségi fogdában végződik, és fellélegzik a lakosság, hiszen szeméremsértés vádjával jó eséllyel elítélik. Mégis minden ilyen eset után ott marad a kérdés, hogy mi készteti ezeket a férfiakat, hogy intim testrészeiket mutogassák idegen nőknek, és miért okoz ez nekik örömet – pontosabban miért ez okoz nekik örömet. Ez a viselkedés nemcsak bűncselekménynek számít, hanem betegségnek is: exhibicionizmus néven tartja számon a pszichopatológia, és a szexuális parafíliák közé sorolja.

Nehéz elképzelni, hogy mi játszódik le egy ilyen ember agyában, különösen, ami a szexuális fantáziáit illeti, de azért tegyünk rá kísérletet.  A parafíliák, így az exhibicionizmus lényege is az, hogy az érintett szexuális fejlődése különféle okok miatt sajátos irányt vett, így erotikus fantáziái középpontjában nem az áll, hogy egy ellenkező nemű felnőttel szeretkezik, hanem valami egészen más. A fétisiszta különféle tárgyakra gerjed, a voyer arra, hogy megles másokat, a mazochista arra, hogy jól megkínozzák, a pedofil kisgyerekekre vágyik, az exhibicionista pedig arra, hogy idegen nők előtt felfedje a péniszét – csak hogy néhány példát említsünk. Épp az úgynevezett normális szexualitástól való eltérésük miatt a parafíliákat sokáig perverzióként tartották számon és megbélyegezték. Ma már lényegesen liberálisabb bizonyos típusok megítélése, más parafíliák viszont bőven kimerítik a bűncselekmény fogalmát.

Az exhibicionistákat tehát visszatérő fantáziáik sarkallják arra, hogy felfedjék nemi szervüket. Ez már önmagában is izgalommal tölti el őket, de fokozódik az izgalmuk, ha sikerül döbbenetet, megbotránkozást vagy riadalmat kelteniük. A teljes kielégülés ezután maszturbáció útján következik be, és tevékenységük rendszerint ki is merül ennyiben; általában nem akarnak szexelni az áldozatukkal, ezért nemi erőszakot csak nagyon ritkán követnek el. A betegség kamaszkorban kezdődik, majd fiatal felnőttkorban tetőzik, és az esetek többségében később alábbhagy, de nem múlik el teljesen. Szinte kizárólag férfiakat érint, női szatírokról szinte egyáltalán nem emlékeznek meg a források. Minden exhibicionista ragaszkodik egy jól megszokott környékhez, és rendszerint ott csap le, a napnak ugyanabban a szakában.

Az exhibicionisták általában gátlásos, gyenge önértékelésű emberek, akik állandóan kételkednek saját férfiasságukban. Gyakran rosszak a társas készségeik is, így gondjaik vannak a kapcsolatteremtéssel. Ez azonban nem minden esetben van így, ugyanis szép számmal vannak közöttük olyanok is, akik házasságban élnek, bár feleségükkel való kapcsolatuk konfliktusos.  Önértékelési zavaraik miatt állandó szorongást élnek át, kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat, és ezt kompenzálják szokatlan viselkedésükkel. Akcióikban ugyanis az a kulcsmozzanat, hogy halálra rémítik áldozataikat, akik gyakran traumaként élik át az eseményt, ezért az exhibicionisták úgy érzik, hogy ők uralják a helyzetet, dominánsként élik meg saját magukat, és ezt az érzést nem tapasztalják meg más helyzetekben. Mások úgy vélik, hogy ilyenkor regresszív állapotban van a beteg, hiszen a gyerekekre jellemző, hogy szeretnek meztelenül lenni, szívesen mutogatják magukat, akár intim testrészeiket is, és éppen ez a regresszív állapot csökkenti a feszültségüket, illetve ilyen gyermeki szinten igyekeznek kapcsolatot teremteni. Bármi is áll a viselkedés hátterében, abban megegyeznek az ezzel foglalkozó szakemberek, hogy a legjobban úgy lehet kezelni az ilyen helyzeteket, hogy az áldozat közönyösen továbbsétál ahelyett, hogy sikítva elrohanna, ugyanis ez eltér az exhibicionista forgatókönyvétől. Persze, azért nem árt jelenteni az esetet, hiszen bűncselekményről van szó, ráadásul így fény derülhet a betegségére, és nagyobb esélye van a kezelésre. Pszichoterápiával ugyanis jó eredményeket lehet elérni náluk; az analitikus és a viselkedésterápiás módszerek is hatásosnak bizonyulnak esetükben, sőt olyan beszámolókat is olvashatunk, amik a hipnoterápia eredményességét mutatják be.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások