Hirdetés

Lélek

Bosszantó önimádat vagy személyiségzavar?

8345

Történt egyszer, hogy egy Narkisszosz nevű szép ifjú, akibe minden nimfa reménytelenül szerelmes volt, Helikon egyik forrása fölé hajolt, és nyomban beleszeretett saját tükörképébe. Hosszú órákat töltött azzal, hogy próbálta beteljesíteni szerelmét, de nem járt sikerrel. Másnap már csak hűlt helyét találták a patakpartra siető nimfák, illetve néhány sárga szirmú világot, melyet azóta is nárciszként ismerünk. Nem tudni, hogy reménytelen szerelmébe halt-e bele vagy a patakba fulladt, hogy így egyesüljön szerelmével, de az biztos, hogy elemésztette az önimádat. A történet az egyik legismertebb görög mítosz, és mint ilyen, komoly igazságot hordoz magában: azt fogalmazza meg a maga eszközeivel, hogy a túlzott önimádat bizony káros, sőt tragikus dolog. Nem csoda, hogy a lélektan is sokat merített a mítoszból, és Freud ennek nyomán megalkotta a nárcizmus kifejezést a túlzott önszeretet értelmében, majd az általa megvetett alapokon a modern pszichopatológia a narcisztikus személyiségzavar fogalmát.

Hirdetés

Viszonylag ritka személyiségzavarról van szó, a lakosságnak kb. 1 százalékát érinti, és az érintettek háromnegyede férfi. A narcisztikus gondolkodás és viselkedés kamaszkorban általános, és az élet minden szakaszában normálisnak, sőt szükségesnek számít egy egészséges szintű nárcizmus, személyiségzavarról akkor beszélünk, ha ezek a személyiségvonások túlsúlyba kerülnek, és veszélyeztetik a személy kapcsolatait és élete más területeire is negatív hatással vannak. A narcisztikus személyiségek legszembetűnőbb ismérve, hogy kikövetelik maguknak környezetük állandó figyelmét és csodálatát. Állandó elismerésre szomjaznak, miközben tökéletesen semmibe veszik mások szükségleteit, igényeit. Túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját maguknak, eltúlozzák saját teljesítményüket és tehetségüket, másoktól pedig elvárják, hogy felsőbbrendűnek tartsák őket. Épp ezért gyakran arrogánsnak és dölyfösnek tűnnek. Elbűvölő modoruk és jó megjelenésük miatt általában népszerű társasági emberek, de képtelenek tartós és mély kapcsolatok kialakítására, hiszen leginkább a saját társaságukat élvezik, és másokra csak azért van szükségük, hogy csodálják őket és visszatükrözzék nagyszerűségüket.

A narcisztikus személyiségek ritkán veszik tekintetbe mások érzelmeit, az empátia nagyon alacsony szinten van náluk, sok esetben teljesen hiányzik. Épp ezért gyakori, hogy mások kihasználásával érik el a céljaikat. Kifejezetten ambiciózusak, nagyratörő terveik vannak. Sokszor megmaradnak ezek a légvárak szintjén, amikről gyakran beszélnek, miközben elvárják, hogy hallgatóságuk csodálattal hallgassa grandiózus elképzeléseiket. Ha jó képességekkel társul ez a személyiségzavar, akkor nem ritka, hogy meg is valósítják céljaikat, és sokra viszik az életben. A szakmai siker ugyanis újabb eszköz arra, hogy besöpörjék az elismerést és a csodálatot, ezért akár mások rovására is törekednek rá.

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a kritikát és az elutasítást nagyon rosszul tűrik. Többféle reakció lehetséges, de közös bennük, hogy eltúlzott és nem éppen adaptív módon kezelik ezeket a helyzeteket. Vannak, akik dühvel, szégyennel és a megalázottság érzésével reagálnak, mások hűvös közömbösséggel fogadják az elmarasztalást, és olyanok is vannak, akik elkeserednek, eluralkodik rajtuk a feleslegesség érzés és depresszióba süllyednek.

A narcisztikus személyiségzavar iskolapéldája

Kialakulására vonatkozóan két, egymásnak látszólag ellentmondó nézet van, és tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét elgondolás létjogosultsága bizonyítható számos esettel és kutatási eredménnyel. Egyes irányzatok képviselői úgy vélik, hogy a rideg és elutasító szülői magatartás áll a háttérben. A szeretetlenségben felnőtt gyerekek ugyanis egész életükben azt bizonygatják maguknak, hogy nem értéktelenek és elutasítandók, és ez csap át abba, hogy extrém mértékben szükségük van a környezet pozitív visszajelzéseire. Ezt az elgondolást az támasztja alá, hogy a bántalmazott, elhanyagolt gyerekek körében, illetve az elvált szülők gyerekeinél, és azoknál, akikről lemondott egyik vagy mindkét szülőjük sokkal gyakoribb ez a személyiségzavar. A másik nézet ennek épp az ellenkezőjét hangsúlyozza. Képviselői ugyanis úgy vélik, hogy éppen a túlzott, kritika nélküli elfogadás vezet a narcisztikus személyiségzavarhoz. Azok a szülők, akik majomszeretettel csüngenek gyerekükön és minden igényét kielégítik, megerősítik benne az amúgy is természetes módon jelenlévő narcisztikus vonásokat. Erre az elképzelésre is vannak bizonyítékok, ugyanis az elsőszülött és egyke gyerekek körében gyakoribb ez a zavar, illetve azok is nagyobb számban vannak érintve, akiket a fent említett módon neveltek a szüleik. Látszólag ellentmondanak egymásnak ezek a nézetek, de ha alaposan megfigyeljük, nem nehéz meglátni, hogy ugyanannak a dolognak két végletéről van szó: valahol az egészséges önértékelés kialakulásánál csúszik félre a személyiségfejlődés, és alakul ki a túlzott önimádat.

Meg kell említeni még egy nagyon izgalmas irányzatot, amit egyes szociálpszichológiai szemléletű teoretikusok képviselnek. Ők ugyanis nem kizárólag az egyéni személyiségfejlődéshez kötik a nárcizmust, hanem olyan történelmi korszakokról beszélnek, melyek egész generációkat mozdítanak el az önimádat irányába, ezért a társadalmak narcisztikus korszakait feltételezik. Úgy vélik, ezekben a korszakokban a családokban és a társadalom eszméiben is olyan tendenciák válnak dominánssá, melyek énközpontú, anyagias és szociálisan beszűkült nemzedéket termelnek ki.

Szélsőséges személyiségvonásaik ismeretében nem nehéz belátni, hogy a narcisztikus személyiségzavarban szenvedőket nem könnyű kezelni, és nem tudnak fényes eredményeket felmutatni a terapeuták. Rendszerint nem a személyiségzavar miatt kötnek ki egy pszichoterápiás rendelőben az érintettek, hanem kapcsolati gondok vagy a személyiségzavar kapcsán kialakult egyéb pszichés problémák kapcsán. Leggyakrabban depresszió miatt kérnek segítséget, és ennek nyomán derül ki, hogy narcisztikus személyiségzavar áll a háttérben. Szintén gyakori, hogy párjuk vagy családtagjaik unszolására fordulnak szakemberhez, akik számára rendkívül megterhelő a túlzott énközpontúság. Bármilyen terápiát is választanak, jellemző, hogy nehezen működnek együtt, hárítanak, és az is általános, hogy igyekeznek manipulálni a terapeutát, nem túl jók tehát a kilátások.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Oct
14
ismeretlen írta:
,,Viszonylag ritka személyiségzavarról van szó, a lakosságnak kb. 1 százalékát érinti, és az érintettek háromnegyede férfi."

,,A narcisztikus személyiségek legszembetűnőbb ismérve, hogy kikövetelik maguknak környezetük állandó figyelmét és csodálatát. Állandó elismerésre szomjaznak, miközben tökéletesen semmibe veszik mások szükségleteit, igényeit. Túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját maguknak, eltúlozzák saját teljesítményüket és tehetségüket, másoktól pedig elvárják, hogy felsőbbrendűnek tartsák őket."

Vagyis a politikusok...

,,Elbűvölő modoruk és jó megjelenésük miatt általában népszerű társasági emberek,"

Ööö..vagy mégse...

11:58
2
Oct
14
ismeretlen írta:
,,Meg kell említeni még egy nagyon izgalmas irányzatot, amit egyes szociálpszichológiai szemléletű teoretikusok képviselnek. Ők ugyanis nem kizárólag az egyéni személyiségfejlődéshez kötik a nárcizmust, hanem olyan történelmi korszakokról beszélnek, melyek egész generációkat mozdítanak el az önimádat irányába, ezért a társadalmak narcisztikus korszakait feltételezik. Úgy vélik, ezekben a korszakokban a családokban és a társadalom eszméiben is olyan tendenciák válnak dominánssá, melyek énközpontú, anyagias és szociálisan beszűkült nemzedéket termelnek ki."

Mint például most a mi kis Országunkban...
12:00
3
Oct
14
spadri írta:
Hát igen, erről is, mint mindenről a szülők tehetnek.
Egyébként meg hogy lehet valaki elbűvölő, ha lesz.rja más igényeit?
14:40
4
Oct
16
Emu írta:
Nem ugy volt, hogy egy szerelmeben visszautasitott nimfa atkozta meg Narcisszoszt? Egyebkent a narcisz nem egy "vilag", hanem egy virag.
Megerdemeltetek Aristeus minden szidalmat, es egyaltalan nem tanultok a hibaitokbol! Vagy ha egyszeruen csak egyaltalan nem erdekel titeket a dolog, akkor ezt tuntessetek mar fel a honlap szalagcimeben, hogy az ember tudja, mit varjon.
21:07
5
Oct
16
Emu írta:
Megint egy szemelyisegzavarrol szolo cikk. De nem gond, gyogyszerrel mindent meg lehet oldani. "Szoma, ha mondom, segit a gondon!"
21:14
6
Oct
17
ismeretlen válaszaspadri írására:
,,Egyébként meg hogy lehet valaki elbűvölő, ha lesz.rja más igényeit?"

Biztos mestere a ,,csillámleszarás" művészetének.
11:10
7
Oct
17
ismeretlen válaszaEmu írására:
,,Egyebkent a narcisz nem egy "vilag", hanem egy virag."

,,The greatest sci-fi-horror movie in this summer: Egoist monsters from the Planet Narcis!"

,,Megerdemeltetek Aristeus minden szidalmat, es egyaltalan nem tanultok a hibaitokbol!"

Megtanulták, hogy a ,,kritizátorok" eltávolításával eltűnik a negatív kritika. GJ..xD
11:16
8
Oct
17
ismeretlen válaszaEmu írására:
,,De nem gond, gyogyszerrel mindent meg lehet oldani."

Hát még egy-két harmadosztályú sci-fi regénnyel:)
11:17
9
Oct
17
KisFanni írta:
most komolyan Snitzl, nem gondoltál magadra erről a cikkről?? :)
14:22
10
Oct
17
Lunabunny válaszaKisFanni írására:
Pfff... :D
21:17
11
Oct
17
ismeretlen válaszaKisFanni írására:
Ha csak fele annyira utálnálak, mint magamat, te már abba beledöglenél fél perc alatt:..:)

Szóval nem, nem gondoltam magamra:)

Továbbá, ha nekem írsz, legalább legyen már annyi vér a pucádban (tudom, neked olyan nincs) hogy megnyomod a ,,válaszolok erre gombot. Pls:)

Egyébként pedig úgy írják helyesen, hogy ,,nem gondoltál magadra eTTől a cikkTől"...bár ennél elve szalonképesebb mondatszerkezetek is vannak:)
21:56
12
Oct
23
KisFanni írta:
Szerintem helyesen "erről" , nem pedig "ettől". Abban a szerkezetben, hogy "erről jut eszembe" is így írják. De ezen ne vesszünk össze :)
23:30
13
Oct
23
KisFanni válasza írására:
Tényleg annyira utálod magad? Hát az nem jó...
23:37
14
Oct
24
ismeretlen válaszaKisFanni írására:
Talán kicsit túlzásba viszem, de...

,,Senki sem ártatlan, csupán más a bűneink mértéke!"
09:52
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés