Mi ez?

Nem tetszett a film, perel

8326

A mozitörténet precendensértékű pereként tartják majd számon azt a keresetet, amelyet egy michigani nő nyújtott be a Drive című film forgalmazója és a helyi multiplexhálózat ellen. Reméljük, hogy a jogerős ítélet után mindenki röhög egy jót az egészen, hogy aztán el is felejthessük, de addig is megér pár sort – tanulságos ugyanis a sztori, ráadásul nagyszerű ürügy arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy nagyon jó filmre.

Első hallásra persze tiszta röhej az indok: a felperes, Sarah Deming azért pereli a forgalmazót és a mozit, mert Nicolas Winding Refn filmje nem hasonlított eléggé a Halálos iramban sorozat epizódjaihoz. A nő teljesen felháborodott azon, hogy pörgős, autósüldözésekkel teli egészestés helyett egy kimért, távolságtartó, precízen megkomponált és akciójelenetek helyett feszültséggel nyakon öntött filmet lát. Valószínűleg érezte ő is, hogy ez kevés egy perhez – vagy, ha ő nem is, hát ügyvédje -, így a sajtónak már így fogalmazott: autósüldözés kevés volt benne, szélsőséges, gyalázatos, embertelen antiszemitizmus annál inkább. (A film alfőgonosza Nino, az olasz maffiacsaládba bekerülni képtelen, éppen ezért kisebbségi komplexusos és agresszív zsidó gengszter, akit Ron Pearlman alakít, remekül.) Ajvé.

A nő nem milliókat, csupán pénze visszatérítését követeli, és azt, hogy a megtévesztő bemutatók kerüljenek le a műsorról. Éppen ezért a héten várhatóan úgynevezett class action eljárás lesz az ügyből, azaz külön kérés nélkül felperes lesz mindenki, aki látta a filmet, ha pedig nyernek, a mozinak vissza kell téríteni a jegyük árát. Nem mintha helyesnek tartanánk mindezt, de egyvalamiben biztosan igaza van: az egy kaptafára készülő bemutatók bizony tényleg megtévesztőek tudnak lenni, főleg, ha egy érzékeny, csavaros filmet próbálnak a szokásos sablonokba erőltetni. A Drive-ot például jobb híján autós akciófilmként próbálták eladni, holott nagyon nem az – annak ellenére, hogy autók és akció is van benne.

A Drive egyébként az év egyik nagy meglepetése: stilizált képei, a giccs határán egyensúlyozó romantikája, a hirtelen, rövid rohamokban felbukkanó erőszak és a folyamatos feszültség a nézőket és a kritikusokat is a székbe szögezte – akárcsak Ryan Ghosling és Carey Mulligan.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások