Lélek

Mondj nemet!

8300

Nemet mondani sokszor nehéz és kínos ügy, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem fér bele az időnkbe vagy nem tudjuk teljesíteni a vállalt kötelezettséget. Ilyen alkalmakkor rendszerint az lesz a végeredmény, hogy túlvállaljuk magunkat és csak komoly nehézségek árán, gyakran a saját feladataink rovására sikerül teljesíteni a vállalást, már ha egyáltalán sikerül. Esetleg elvégezzük, amit megígértünk, de rossz szájízzel jövünk ki a helyzetből, ami kihat a további kapcsolatra. Egy-egy ilyen epizód mindenki életében adódik, de vannak olyanok is, akik szinte naponta küzdenek ezzel a problémával, és úgy érzik, mindenki az ő vérüket szívja. Ilyenkor érdemes elgondolkodni az okokon, és hatékony megoldást találni.

Több szempontból is problémát jelent, ha mindenre rábólintasz. Ott van mindjárt az időzavar: könnyen úgy érezheted, hogy épp a saját céljaid megvalósítására nincs időd, mert állandóan másoknak teszel szívességeket, és ez komoly frusztrációs tényező. Nemcsak a saját életed menedzselése szenved ugyanis csorbát, hanem elkezdesz negatív érzéseket táplálni azok iránt, akiknek nem tudtál nemet mondani, és gondolom, nem kell mondani, hogy ez nincs kifejezetten építő hatással a kapcsolatra. Fokozza a helyzetet, hogy ha túl sok mindent vállalsz be, egyre többször kell visszalépned, ami könnyen azt eredményezheti, hogy hiába bólintasz rá a legjobb szándékkal bizonyos felkérésekre, egy idő után megbízhatatlannak fognak tartani az ismerőseid és/vagy munkaadóid. Komoly igazságtartalma van tehát annak a mondásnak, mely szerint az igen nem jelent semmit, ha nem vagy képes nemet mondani.

És ha már így áll a helyzet, érdemes magadba tekinteni – lehetőség szerint jó mélyen - és feltenni a kérdést, hogy vajon mi tart vissza attól, hogy határozottan elzárkózz a nyilvánvalóan mission impossible kategóriába sorolható ügyektől. Első körben érdemes megfigyelned, hogy milyen terepen vagy hajlamosabb felelőtlenül rábólintani a dolgokra: a munkahely, a család, a párod vagy épp a barátaid blokkolják-e a tiltakozó központodat. Elképzelhető, hogy nem tudsz különbséget tenni, bárhol is fordulsz meg, mindenkinek jót akarsz tenni. Ha az önvizsgálatod eredménye az, hogy a munkahelyen harcos amazon vagy, de a családod könnyűszerrel kenyérre ken, vagy épp a párod jelenlétében válsz engedelmes pincsikutyává, az igen beszédes jel. Persze ugyanígy lehetséges az is, hogy valódi mátriárkaként irányítod a családot, a munkahelyeden viszont csendesen meghúzod magad. Ez esetben is rendkívül szemléletes a helyzet. Az is előfordulhat, hogy csak egy bizonyos kapcsolatban működsz így. Sokféle variáció lehetséges tehát, de az okok nem ilyen sokfélék.

A második lépésben azt kell tisztáznod, hogy pontosan mitől tartasz, miért érzed úgy, hogy nem szabad nemet mondanod. Az a legcélszerűbb, ha elképzeled, hogy nemet mondasz egy kérésre, és megfigyeled, hogy a fantáziában mi jelenik meg következményként. Magánéletben leggyakrabban egyfajta félreértelmezett altruizmus áll a háttérben. Főleg olyan emberekre – elsősorban nőkre – jellemző ez a viselkedés, akiket kiskoruktól fogva arra szocializáltak, hogy jó kislánynak kell lenni, mindenkivel kedvesnek kell lenni, és úgy általában véve megfelelni az elvárásoknak. Ezek a minták olyan erősen bevésődnek, hogy felnőttkorban komoly bűntudatot okozhat valakinek azt mondani, hogy nem. Egy jó kislány ugyanis nem tesz ilyet.

Munkahelyen elsősorban a létbizonytalanság váltja ki ezt a viselkedést, ami napjainkban egyáltalán nem alaptalan. Sokan úgy érzik – és gyakran a munkaadók is ilyen irányú nyomást gyakorolnak -, hogy mindent el kell vállalniuk, akár erejükön felül is, különben pillanatok alatt az utcára kerülhetnek. Ez sokszor így is van, de azt is figyelembe kell venni, hogy senki sem terhelhető a végtelenségig. Ha olyan szinten túlvállalod magad, hogy nem tudsz minőségi munkát végezni, könnyen lehet az a vége, hogy hibázol vagy nem tudsz valamit elvégezni, így minden igyekezeted ellenére megkaphatod a hanyag és megbízhatatlan címkét, aminek szintén az utca lehet a végeredménye.

Sokszor az áll a viselkedés hátterében, hogy úgy érzed, megbántod a másikat, veszélyezteted a kapcsolatot. Az esetek többségében azonban ez teljesen alaptalan félelem, ugyanis jól működő kapcsolat esetén egy megfelelően tálalt nem semmilyen kárt sem okoz. Ha mégis megsértődik, esetleg felbomlik a kapcsolat emiatt, kár bánkódni, ugyanis eleve az érdek tartotta össze, nem sokat ért tehát.

Sokan tartják hízelgőnek, ha megkérik őket valamire, és úgy érzik, alkalmatlanságukat bizonyítanák, ha nem vállalnák. Ha te is ebbe a csoportba tartozol, mindenképpen kezdj el dolgozni az önbecsüléseden, mert ha ilyen jellegű megerősítésre van szükséged, akkor vannak hiányosságok ilyen téren.

Ha sikerült rábukkanni az okra, már sokkal könnyebb azt mondani éles helyzetben, hogy ’Köszönöm, hogy rám gondoltál, de most nem tudok segíteni.’ De ha mégis bizonytalan lennél, először elméletben barátkozz a gondolattal: képzeld el a helyzetet, esetleg mondd ki hangosan is, hogy könnyebben menjen, amikor szükség lesz rá.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások