Lélek

Ex-akták

8269

"Nem hiszem, hogy van a tönkrement kapcsolatok utáni – a viszony idején elképzelhetetlen, felfoghatatlan – életnek igazán jó receptje.” – mondja László, és ezzel rá is tapint az ex-probléma lényegére. Nehéz ugyanis jól kezelni a múltunkat, ha viszonyokról, szerelmekről van szó; hiába zárjuk le, mégiscsak hordozzuk magunkkal, ha pedig nem zártuk le, még súlyosabb a helyzet. Ilyen szempontból könnyebb dolguk volt szépanyáinknak, hiszen rendszerint hozzámentek az első szerelmükhöz, és legfeljebb hírből ismerték az ex-akták problémáját.

Sokan úgy vélik, hogy a szakítás jellegétől függ a kapcsolat további sorsa. Ha ugyanis közös megegyezéssel, békében válnak el az egykori szerelmesek, különösebb nehézség nélkül lehet folytatni barátként. Ezen a véleményen van Iván is, bár hozzáteszi, hogy viszonylag ritkák az ilyen szakítások, ezért jobb nem bolygatni a múltat: „Szerintem minden kapcsolatot le kell zárni. Van, akivel megmaradt a jó kapcsolat, mert szépen váltunk el, közösen jöttünk rá arra, hogy az utunk nem egyfelé visz. De az a tapasztalatom, hogy egy szakításban az egyik fél mindig sértett, marad benne tüske, és ez veszekedésre, akár gyűlölködésre is okot ad, ezért az a legegyszerűbb, ha tudomásul vesszük, hogy vége és nem tartjuk a kapcsolatot.” Orsolya is hasonlóan vélekedik, bár szerinte nem annyira egyszerű barátként tekinteni egykori párjára: „Volt egy hétéves kapcsolatom, amikor távoztam, rávágtam az ajtót, és azóta sem találkoztunk, de nem is akartam látni. Amikor eljutottam erre a pontra, már annyira torkig voltam az egésszel, és annyira elmúltak az érzéseim iránta, hogy fel sem merült bennem olyasmi, hogy bármilyen formában közünk legyen egymáshoz. A másik két kapcsolatom viszont egészen másképp alakult: bizalmas, mély barátság alakult ki mindkettőjükkel. Igaz, az egyik esetben ez hosszú folyamat volt, évekig küzdöttem az érzéseimmel, de ma már abszolút barátként tekintek rá.”

Nem árt azonban az óvatosság, ha szerelemből lett barátságról van szó, hiszen sokszor nem a józan belátás áll az események alakulása mögött, hanem az, hogy az egyik fél képtelen elengedni a másikat. Nem múltak még el az érzései, és csak olyan módon tudja fenntartani a kapcsolatot, ha belemegy a barátságba. Nem nehéz belátni, hogy rengeteg szenvedésnek teszi ki magát, aki felvállal egy ilyen helyzetet – bár azt is hozzá kell tenni, hogy sokszor nem tudatos ez a döntés, és valóban elhiszi, hogy barátságról van szó. Petra például szappanoperába illő bonyodalmakat élt át: „Ő kezdeményezte a szakítást, és egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy soha többé ne lássam, ezért felvetettem, hogy folytassuk barátként. Beleegyezett, de hamar kiderült, hogy ez alatt afféle nyitott kapcsolatot ért, ami ellen nekem sem volt kifogásom. Furcsa helyzet volt, sok szempontból fájdalmas, de ekkor még valamennyire tudtam kezelni, és örültem, hogy mellettem maradt. Akkor vált elviselhetetlenné, amikor szerelmes lett és új kapcsolatba kezdett. Ez már önmagában is bonyolult helyzet, de mi tetéztük azzal, hogy gyakorlatilag velem csalta a barátnőjét. Ez teljesen felőrölt idegileg, így végül vettem egy nagy levegőt és lezártam az ügyet: megszakítottam vele minden kapcsolatot és szép lassan elengedtem.”

Ha nem is alakulnak ennyire drámaian, az ilyen barátságok esetén a szex gyakran bizonytalan faktor, könnyen megesik, hogy a felek kibillennek a plátóinak hitt egyensúlyból: „Amikor vége lett a kapcsolatnak, úgy gondoltuk, hogy tudjuk folytatni barátként, ezért többször is találkoztunk.  Ezeknek a találkozásuknak rendszerint az lett a vége, hogy az ágyban kötöttünk ki, és nem tudtuk lezárni a dolgot. Végül ő másik városba költözött, azóta sem találkoztam vele. Nem tudom, hogyan alakult volna a kapcsolatunk, ha ez nem történik meg, viszont megtanultam, hogy az exekkel nem lehet barátkozni, mert hiába múlt el a szerelem, az ilyen jellegű kapcsolatokat képtelenség átfordítani barátságba.” - meséli Regina. Olyan is van azonban, aki épp azért tud barátként tekinteni egykori párjára, mert túl vannak már egymáson szexuálisan, a rég volt intimitásra viszont mély barátságot tudtak építeni. Jó példa erre Károly és Melinda. „Négy évig voltunk együtt, három évig együtt is éltünk. A szakítás előtt elég sokat veszekedtünk, martuk egymást, így amikor elváltak az útjaink, hallani sem akartunk egymásról. Majdnem egy évig egyáltalán nem találkoztunk, aztán véletlenül összefutottunk egy házibuliban. Akkor már mindketten túl voltunk a szakítás érzelmi részén, és valószínűleg emiatt nagyon jót beszélgettünk. Ezután elkezdtünk találkozgatni, és nagyon mély barátság alakult ki köztünk. Ma már mindketten új párkapcsolatban élünk, és gyakran négyesben szervezünk programokat.” – mesélik.

Sokféle megoldás létezik tehát, mini közvélemény-kutatásomból mégis az derült ki, hogy a többség úgy véli, a valamikori intim kapcsolatot nem lehet és nem is kell barátságba fordítani, az a legjobb, ha megy mindenki a maga útján. „Egy ismerősöm minden exével kiváló viszonyt ápol, rendszeresen beszélnek, keresik egymást, érdeklődnek egykori felük iránt. A legborzasztóbb, amikor új partnerük oldalán továbbra is összejárnak, közös programokat szerveznek – mozi, kirándulás, születésnap. Egy másik ismerősöm azt vallja, akivel szakított, az megszűnt létezni a számára – egy köszönés, és más semmi. Ami engem illet, leginkább ez az út tűnik járhatónak: bár olykor szívesen gondolok a volt barátnőimre, valahányszor kommunikálunk, újra kicsit belehasad a szívem. S ha már a szívem, hát én is. Egyelőre távol tartanám magam a további hasadásoktól." – mondja László.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások