Mi ez?

Mit keres a Meki a gyerekkórházakban?

8265

Állandó napirendi pont a szülők és az intézmények felelőssége a gyerekek étkeztetésében. A kommunikáció szintjén mindenképpen, de ha másképp nem megy, büntetésekkel – erről szól ugye a chipsadóként elterjedt, a só- és cukorfogyasztást visszaszorítani hivatott bekeményítés. Ehhez képest persze egyre több a rosszul táplált, elhízott, cukorbeteg, vagy attól fenyegetett gyerek, egyre többeket kezelnek kórházban ilyen bajokkal – ezt is nagyon jól tudjuk. Ehhez képest még mindig horrorisztikus történetek keringenek a kórházi koszt ízéről, állagáról és mennyiségéről.

A helyzet egyrészt hasonló, másrészt súlyosabb Amerikában, ahol egyébként aztán tényleg minden képernyőből és hangszóróból az egészséges életmód fontossága ömlik. Ennek ellenére jelenleg ott tartanak, hogy minden harmadik gyerek elhízott és szó szerint pusztít körükben a kettes típusú cukorbetegség. Ezzel együtt felütötte fejét egy aggasztó tendencia: a kórházban fekvő gyerekek nap mint nap a McDonald’sból rendelnek. Nem egyszerűen azért, mert Meki mindenhol van, például a kórházak közelében, hanem azért, mert a gyorséttermek betelepültek magukba a kórházakba. Egyre több, gyerekek kezelésére szakosodott intézménybe költözött be az ijesztő bohóc: nem csak a félreesőkbe, hanem azokba is, amelyek színvonal és „lélekszám” tekintetében a top 10-es listán vannak.

A kórházak természetesen mélyen hallgatnak: vagy közlik, hogy nem nyilatkoznak, vagy egyszerűen csak nem nyilatkoznak. Ehhez képest szinte vicces, ahogy honlapjaikon fogalmaznak: „fontos, hogy a tápláló ételek mellett a gyerekek kedvencei is hozzáférhetőek legyenek az intézményben” – olvasható a jó hírű Rady Children’s Hospotal oldalán. A szintén elismert texasi gyermekközpont még tanácsokat is ad: mondjunk nemet a Super Size-re vonatkozó kérdésre, merjünk sült krumpli helyett salátát kérni és legyünk nyitottak az éttermek újdonságaira, hiszen azok manapság egyre egészségesebbek szeretnének lenni – intik a szülőket.

Jelenleg huszonhét kórház érintett, ezek közül több központi intézmény. A kórházak többségében ráadásul a Meki az egyetlen non-stop élelmiszerforrás, arról nem is beszélve, hogy sok szülőnek egyszerűen nincs szíve megtagadni a beteg gyerektől a finom gyorskaját a kórházi helyett. Legalábbis nyilvánvalóan erre játszik az étteremhálózat is. Amikor Morgan Spurlock, a Super Size Me rendezője meghallotta mindezt, egyenesen az orvosokat vádolta: szerinte azzal, hogy ezt tűrik, megszegik az orvosi esküjüket, hiszen, ha közvetetten is, de egészségügyi kárt okoznak betegeiknek. Spurlockkal persze nem nehéz egyetérteni – ennél azonban sokkal érdekesebb az ügy háttere, amely természetesen a pénzről szól.

A McDonald’s szóvivője elmondta: a kórházakban működő éttermek helyét bérlik, komoly díjakat leszurkolva az intézményeknek. A gyermekgyógyászat pedig egyre inkább vevő az extra bevételre: az emberek egyre olcsóbb biztosítási csomagokat keresnek, az állami támogatás pedig csökken. A McDonald’s jelenléte tehát egy kompromisszum a gyógyítás és a gazdaságosság között. Jellemző egyébként, hogy nem a kórházak keresik a lehetőséget, hanem az étteremlánc: általában egy-egy veszteséges üzlet helyett (tehát azt bezárva) költöznek a kórházakba, ezek az éttermek pedig szinte garantáltan nyereségesek, évente legalább 1-2 millió dollárt hoznak a konyhára. Ezt jól példázza, hogy a fix bérleti díj mellé hajlandóak a bevételük egy bizonyos százalékát a kórháznak „adományozni”.

A helyzetet súlyosbítja, hogy nagyon nehéz megszabadulni a gyorsétteremtől, ha egy kórház meggondolja magát. Amerikában a jog ilyenkor a Meki mellett áll, azaz nem lehet csak úgy, „indokolatlanul” egyoldalúan felbontani a szerződést – az pedig, hogy egészségtelen ételeik (is) vannak, nem elég ok. Kanadában ugyan sikerült kiebrudalni a Burger Kinget egy nagy torontói gyermekkórházból, de ehhez is hatalmas közfelháborodás kellett. „Láttam nap mint nap, hogy az orvosok inkább leveszik a nevüket a köpenyükről, ha beállnak a sorba. Szégyellték magukat” – mesélte Dr. Vishal Avinashi, a kórház munkatársa, a gyorskajaellenes mozgalom kezdeményezője. Sikerrel jártak, ám ennek komoly ára volt: a Burger King a működése alatt két és fél millió dollárral vastagította az intézmény alapítványát.

A folyamatos profit mellett egyéb előnyei is vannak az éttermek számára a kórházi jelenlétnek: javítja az imázsukat – sokan azt gondolják, ha működhetnek ilyen helyeken is, akkor talán mégsem ők a főgonoszok a gyerekkori elhízás ellen vívott harcban. Öt éve egy felmérésből kiderült: a szülők többsége meg volt győződve arról, hogy a McDonald’sszal színvonalasabb, teljesebb lett a kórház. Nem meglepő módon sokkal egészségesebbre értékelték a választékot, miközben az ugyanaz volt, mint bármelyik más étteremben, shake-estül, sültkrumplistul. A vállalat természetesen egyetért mindezzel: szerintük náluk bárki táplálkozhat változatosan, kiegyensúlyozottan, egészségesen. (Ehhez képest a nyolcvanas években még annyit mondtak: „mi oda megyünk, ahol éhes emberek vannak, a kórház pedig ilyen hely”.) Egy philadelphiai gyerekkórház még csoportos utakat is szervezett kis cukorbetegeinek: elvitték őket a Mekibe és megmutatták nekik, hogy ehetnek ott úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártsanak maguknak.

A kórházi McDonald’s éttermeknek egyébként a saját szempontjukból jogos védelmezői is akadnak. A gyerekkórházakban ugyanis nem csak diabéteszes, vagy elhízott betegek fekszenek. Képzeljünk el egy súlyosan rákos, vagy genetikai eredetű szívbetegségben szenvedő kisgyereket, aki nem hajlandó enni. A Meki jelenléte a külvilágot, a normális környezetet idézi, ennek hatására pedig ők is bele-beleharapnak egy hamburgerbe, vagy elmajszolnak egy-két szál sültkrumplit. Morgan Spurlocknak persze erre is van válasza: mindez nem azt jelenti, hogy a gyorsétterem hasznos is lehet, csupán azt, hogy ezek a szegény gyerekek egész életükben szemétkaját ettek, ha tényleg ez jelenti nekik a normálisat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások