Lélek

Tarts el, Drágám!

8227

Az emancipáció előtti időkben egyszerű volt a leosztás: a feleség őrizte a családi tűzhelyet, a férj pedig biztosította mindehhez az anyagiakat. Persze már akkor sem volt hátrány egy csinos hozomány, de alapvetően a leendő férjnek kellett bizonyítania anyagi rátermettségét. Leendő feleségek esetén inkább olyan tulajdonságok segítették a szerencsés frigyet, mint a szépség, a házimunkában való jártasság, a szelídség és a szexuális megbízhatóság. Nagyot fordult azóta a világ, vele együtt pedig a nemi szerepek és úgy általában véve a nők társadalmi szerepe, ami abszolút rendjén is van egy bizonyos pontig, de sokan úgy vélik, túl vagyunk azon a ponton. Egyre több nő nyújt be ugyanis válókeresetet olyan indokkal, hogy férje nem a nőt látja benne, hanem a kimeríthetetlen pénzforrást.

A kitartott nő fogalma csak mérsékelt felhördülést generál, hiszen évezredes hagyományai vannak ennek a formációnak, és az evolúció elveinek sem mond gyökeresen ellent. Az is teljesen rendben van, sőt jelen pillanatban a leginkább elfogadott felállás, hogy adva van két, önálló egzisztenciával rendelkező fél, akik nagyjából egyenlő mértékben viselik a terheket. Azt azonban nehezen dolgozza fel a társadalom és az érintett nő is, ha egy férfi tekint úgy leendő nejére, mint megbízható kenyérkeresőre, és a frigy ilyen megfontolásból köttetik. Márpedig egyre gyakrabban fordul elő ilyesmi. Egy jól kereső mérnök például azért kezdeményezte a válást, mert kifogásolta, hogy férje nem a nőt látja benne, hanem afféle „pénzgyártó gépként tekint rá.” Fokozta a helyzetet, hogy a férj egy pillanatig sem próbálta a romantikus kapcsolat illúzióját kelteni, készséggel elismerte, hogy leendő felesége bankszámlája és biztos jövedelme az első pillanattól kezdve jobban izgatta, mint a kinézete vagy egyéb női erényei.

Az eset nem tekinthető kirívónak, megerősítik ezt a ’párkapcsolati piacon’ otthonosan mozgó szakemberek is. Egy válóperes ügyvéd szerint valóban érezhető ez a tendencia. Szerinte különösen a nagyvárosokban jellemző, hogy a férfiak azokat a nőket preferálják, akik anyagilag függetlenek, saját jövedelemmel és tulajdonnal rendelkeznek, így képesek részt vállalni a közös élet megteremtésében, és még az sem zavarja különösebben az erősebbik nem képviselőit, ha az újdonsült asszonyka tekintélyesebb részt vállal. Egyre fontosabb szempont a biztos és tervezhető egzisztencia, ami garantálja, hogy ne árnyékolják be anyagi gondok a boldogságot.

A párkapcsolati szakértő sem tagadja, hogy létező jelenségről van szó, ám ő arra is figyelmeztet, hogy hiába igyekeznek anyagilag bebiztosítani magukat a házasulandó férfiak, ezek a kapcsolatok rendszerint nem bizonyulnak tartósnak. Emancipáció ide vagy oda, a nők rossz néven veszik, ha kenyérkeresőt lát bennük a párjuk és rájuk támaszkodik anyagilag. Úgy tűnik, bármennyire rugalmasnak bizonyultak is a nemi szerepek, azért vannak határok, és azok a határok valahol a bankbetét táján vannak. Az ambivalens helyzet arra is rávilágít, hogy az erős nő mítosza nem valósítható meg következetesen az élet minden területén, ugyanis hiába törekszik dominanciára, valamiképp mégis egyenrangú és romantikus partnerre vágyik, ami meghasonláshoz és ehhez hasonló ellentmondásos helyzetekhez vezet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások