Mi ez?

Le kell menni kutyába?

8193

Ha végigtekintünk celebjeink során, többféle karrierépítési stratégiával találkozhatunk. Vannak olyanok, akik nem ragaszkodnak a látványos sikerekhez, a minőséghez viszont annál inkább, és tehetségükre alapozva lassan, de biztosan fejlesztgetik saját brandjüket. Évtizedeken keresztül, stabilan jelen vannak a közéletben, nem vagy csak módjával szerepelnek a bulvársajtóban és hagyományos értelemben nem tekinthetők sztárnak, a művész titulust viszont idővel kivívják maguknak. Az egymást érő tehetségkutatók és valóságshow-k azonban kitermelték azt a réteget is, akik tisztában vannak vele, hogy 15 percnyi hírnév adatott nekik, ebből azonban igyekeznek minél többet profitálni. Néhány botrány és kétes értékű produkció után rendszerint el is tűnnek a süllyesztőben. Talán a legizgalmasabb azonban az a csoport, melynek tagjai a magas kultúrát lettek volna hivatva képviselni, ám felismerve az ezzel járó gazdasági hátrányokat, tudatosan ’lementek kutyába’, és kiszolgálják a közönséget. Nehéz kérdés, hogy esetükben beszélhetünk-e sikertörténetről, hiszen anyagilag mindenképpen jól jártak, az azonban kétséges, hogy szellemileg kielégíti-e őket a celeb státusz.  De lássunk néhány szemléletes példát.

Galambos Lajos, trombitaművész és zenetanár – írhatná a névjegyére Lajcsi, ha a diplomaszerzés után nem döntött volna úgy, hogy nem kér a szimfonikus zene biztosította szerény egzisztenciából, és inkább lakodalmas zenével keresi a kenyerét. Meglepő döntés ez egy olyan fiatalembertől, aki régi zenészcsaládból származik, és maga is egész életét azzal töltötte, hogy tökélyre fejlessze zenei tudását. Ének-zenei általános iskolába járt, majd zeneművészeti szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Miután sikeresen abszolválta az érettségit, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma Zeneművészeti Egyetem) hallgatója lett. Kifejezetten tehetségesnek bizonyult, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 21 évesen a Budapesti Szimfonikus Zenekarral szóló trombitásként részt vett egy nyugat-európai turnén. Végzős hallgatóként pedig ösztöndíjas lett a Magyar Rádió Stúdió 11 nevű tánczenekarában, ahol két igazi trombitás legendától tanulta a könnyűzene fortélyait.

Ígéretes pályafutás állt tehát előtte, ő azonban a diploma megszerzése után, 1984-ben úgy döntött, nem tör komolyzenei babérokra, inkább egy egészen más szegmenst céloz meg muzsikájával. Lagzi Lajcsiként folytatta hát a zenélést, mégpedig modernizált, saját szája íze szerint értelmezett lakodalmas zenével. Szokatlan, ám annál hatékonyabb marketing stratégiához folyamodott: a szép emlékű Sugár Áruház elé települt, és utcazenészként népszerűsítette muzsikáját. A siker nem maradt el: a mulatni vágyó közönség hamar elkapkodta a trombitás saját költségén kiadott kazettáit, és Lajcsi pillanatok alatt közismert figura lett. Innen pedig nem volt megállás: a kezdetektől napjainkig mintegy négymillió hanghordozót adott el, tévéműsoraival, a Dáridóval és a Szuperbulival pedig nézettségi rekordokat döntött, nem beszélve a műsorhoz kapcsolódó turnékhoz, melyek több tízezres közönséget mozgattak meg.

Sikertörténet? Attól függ, honnan nézzük. Lajcsi ma jómódú, közismert ember. Tevékenységét több szakmai díjjal és állami kitüntetéssel is elismerték, és ő maga sem érzi meghasonlásnak, hogy ilyen úton indult el, mert afféle misszióként tekint a szórakoztatásra. Ennek ellenére időről-időre megfogalmazódnak olyan vélemények, hogy aprópénzre váltotta a tehetségét. Persze, ha végigtekintünk a vagyonán, rögtön szembetűnik, hogy nem is olyan apró az a pénz.

Fehér Anettka tisztes hivatást választott: orosz-történelem szakos tanárként távozott a felsőoktatásból. Komolyan is gondolta a pedagógusi életpályát, és elkezdte okítani a tanulóifjúságot, ám hamar rájött, hogy felkopik az álla, ha így folytatja. Gondolt hát egy merészet és szerencsét próbált a médiában, a sikert azonban nem bízta a véletlenre: a Budapest TV-ben tűnt fel műsorvezetőként, mégpedig rendszerint hiányos öltözetben, de olyan is megesett, hogy teljesen pucéran állt a kamerák elé. Provokatív viselkedését nehéz volt nem észrevenni, így pillanatok alatt A-kategóriás botrányhőssé lépett elő – meg kell jegyezni, akkoriban még nem volt annyira telített a szakma, mint manapság.

Néhány évnyi médiaszereplés után úgy érezte, többre vágyik és politikai babérokra tört: 2000 februárjában bejelentette, hogy indul az Európai Parlamenti választásokon. Hogy mennyire gondolta komolyan a politikusi pályát, soha nem derül már ki, ugyanis nem sikerült elegendő szavazatot szereznie. Felröppent még a hír, hogy megalapítja a radikális nézeteket képviselő Anettka Pártot, de végül nem valósult meg a kezdeményezés. Figyelme az űrhajózás felé fordult, végigcsinált egy űrhajós képzést, majd űrutazást tett. Ő legalábbis ezt állítja, mások viszont azt, hogy a kiruccanás nem minősül annak, ugyanis nem lépte át a világűr határát – Anettka azonban legalább nyolc percig volt a súlytalanság állapotában, a címlapokon pedig még annál is tovább.

2008-ban váratlanul elhunyt férje, Forgács Rezső, azóta Anettka keveset szerepel a nyilvánosság előtt, és ha fel is bukkan, lényegesen decensebb, mint korábban. Egyes források szerint komolyan elmélyedt az asztrológiában.

Benkő Dániel pályafutása még ennél is ellentmondásosabb. Sose számított kispolgárnak, de sokáig úgy tűnt, hogy a fent vázolt karrierépítési stratégiák közül egyértelműen az elsőt képviseli, ugyanis komoly megbecsülést vívott ki magának mérsékelten bogaras lantművészként. A hetvenes évek elején diplomázott a Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző intézetében, majd Angliában lant mesterkurzuson vett részt. Néhány évig gitártanárként működött, majd a Zeneakadémia lant professzora lett, illetve több nemzetközi lantkurzus művészeti vezetője. Diplomázása évében megalapította a Bakfark Consortot, mellyel végigkoncertezte a világot, illetve számos lemez fűződik a nevéhez. A magyar kultúra népszerűsítése terén szerzett érdemeit 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el.

Minden adott volt tehát, hogy tisztes és elismert művészként tengesse napjait viszonylagos jólétben, ám úgy tűnik, ez nem elégítette ki ambícióit, ugyanis a 2000-es évek elejétől egyre több és egyre kínosabb botrányba keveredik, illetve olyan tévéműsorokban tűnik fel, melyek nehezen egyeztethetők össze korábbi imidzsével. Szerepelt a Celeb vagyok, ments ki innen című szériában, ahol meztelenkedéssel és maszturbálással borzolta a kedélyeket. Feltűnt a Vacsoracsatában, ahol szintén nem mindennapi élményt szerzett társainak, különösen, ami lakása higiéniai viszonyait illeti. A következő lépés egy önálló, feleségkereső műsor volt, majd szerepelt a Való Világban, legutóbb pedig az Ezek megőrültek! című produkcióban tűnt fel többek között Fekete Pákóval és Kiszel Tündével. Hogy mindezt milyen megfontolásból és milyen gázsiért tette, csak találgatni lehet. Épp ezért megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy mi késztette a művészt ilyen fokú pálfordulásra. Egyesek őrületet sejtenek a háttérben, mások pedig nagyon is tudatos lépésként értékelik, és anyagi érdekekkel magyarázzák a botrányos viselkedést és a magas kultúrától meglehetősen távol eső szerepléseket. Hogy mi az igazság, azt csak maga Benkő tudhatja.

Fotók: RTL Klub/Sajtóklub/Bársony Bence

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások