Étel+Ital

Hogy kerül a virsli a kiflibe?

8185

Kedvenc nyárzáró fesztiválunkon a számos kellemes és szívmelengető élmény mellett egy kisebb gasztrofiaskó elszenvedője is voltam: viszonylag borsos összegért sikerült hozzájutnom egy mérsékelten ehető hot doghoz. Az eset olyannyira megrendített, hogy a helyzettől teljesen idegen módon az ilyen tárgyú receptjeimet kezdtem sorra venni gondolatban, és csak néhány alkoholtartalmú itallal sikerült fesztivál-kompatibilis mederbe terelni az eseményeket. Természetesen csak ideig-óráig sikerült elfojtani az élményt, és a végeredmény néhány jól megtermett magyaros hot dog lett a nemzetközi (gasztro)kapcsolatok jegyében.  Természetesen nem fogom elhallgatni a receptjét, ahogy a gyűjtemény egyéb jeles darabjai is közszemlére kerülnek, de mielőtt belevágnánk, érdemes néhány elméleti pillantást vetni erre a német-amerikai szendvicsféleségre.

Mind a mai napig kétséges, hogy ki készítette az első hot dogot, és van egy olyan érzésem, hogy ez az információ már örökre a múlt homályába vész. Annyi biztos, hogy német bevándorlók vitték magukkal Amerikába a bécsi és frankfurti virslit. Az 1860-as években már kézzel tolt kocsikról árusították a nagyvárosokban, főként New Yorkban, ám ekkor még szó sem volt hot dogról, ugyanis péksüteménnyel és savanyú káposztával párosították. Többféle elgondolás van arra vonatkozóan, hogy kinek jutott eszébe először, hogy szendviccsé rendezze az összetevőket. Vannak, akik egy német hentes, bizonyos Charles Feltman nevéhez kötik az innovációt. A derék hentes New Yorkban tengette napjait, és azzal kereste a kenyerét, hogy saját készítésű pitéit szállította a Coney Island strandjain sorakozó vendéglátó-ipari egységeknek. 1867-ben azzal álltak elő a megrendelők, hogy meleg szendvicseket szeretnének kínálni a vendégeiknek, melyek előállítását és leszállítását Feltmanra bíznák. Nem kis fejtörést okoztak ezzel a pitekészítőnek, ugyanis járműve túl kicsi volt ehhez a vállalkozáshoz, és nem volt alkalmas arra, hogy elkülönítve szállítsa a szendvicseket. Végül arra jutott, hogy olyasmivel áll elő, ami egyszerű, könnyen elkészíthető, mégis ízletes és tápláló. Így született meg a kiflibe helyezett virsli ötlete. Átalakíttatta járművét: beépítettek egy ládát a kiflik frissen tartása miatt, illetve egy kis, faszénnel fűthető tűzhelyet, mely a virslik főzésére szolgált, és a különös meleg szendvics, amit ekkor még nem hívtak hot dognak, elindult hódító útjára. Az első évben közel 3500 darabot adott el belőle, majd egyre nőtt a forgalma, olyannyira, hogy Feltman egy kisebb birodalmat épített fel belőle, melybe számos hotel, söröző, étterem és ételes stand tartozott.

Egy másik elképzelés szerint Antonoine Feuchtwanger feleségében kell tisztelnünk a hot dog feltalálóját, és 1880-ban történt az eset. Freuchtwanger St. Louis utcáin árult frissen főtt, forró virsliket, és mivel előzékeny volt vendégeivel, egy-egy fehér kesztyűt kínált minden adag hentesáruhoz, hogy a fogyasztók ne égessék meg a kezüket. A vásárlók azonban hálátlannak bizonyultak, ugyanis többségük egyszerűen elsétált a kölcsön kapott kézvédővel, így a virsli árus sehogy sem tudott megfelelő nyereségre szert tenni. A problémát végül az asszony oldotta meg, aki azt javasolta, hogy tegye inkább a virsliket egy-egy kettéhasított kiflibe, így mindenki jól jár. A történet azonban nem ért véget ezen a ponton: Freuchtwager sógora pék volt, és állítólag tőle kért segítséget az innovációhoz. Megkérte ugyanis, hogy készítsen olyan kifliket, amik eleve a virslihez vannak szabva. Így született meg a ma is ismert hot dog kifli és vele együtt maga a hot dog is, amit ekkor még red hot néven árusított.

Hasonló rejtély övezi azt a kérdést is, hogy honnan származik a hot dog elnevezés. Az biztos, hogy valamiképp kapcsolatban áll a frankfurti virsli német becenevével, a dachshunddal, ami kiskutyát jelent, de nem tudni, hogy ki csinált belőle hot dogot. Annyi bizonyos, hogy a szókapcsolatot ilyen vonatkozásban 1893-ban említik először a Knoxville Journal egyik cikkében.

Ha eredete homályos is, az biztos, hogy gyorsan a népek kedvencévé vált, és hasonló sorsra jutott, mint a pizza: mindenki a saját szája íze szerint alakítja. Ez azonban egyáltalán nem vált kárára, sőt. Lássunk hát néhány kipróbált receptet!

Mivel már úgyis szóba került, kezdjük a magyaros verzióval. Ehhez darabonként szükség lesz egy hot dog kiflire, egy füstölt virslire, négy-hat vékony szelet csípős kolbászra, kb. négy vékony szelet sajtra (ez lehet trappista, edami, gouda, a füstös ízek elkötelezett hívei pedig próbálkozhatnak valamilyen füstölt verzióval), egy maroknyi csalamádéra, amit sokan vegyes vágottként ismernek, valamint ízlés szerint mustárra és csípős paprikakrémre. Az eljárás pedig rendkívül egyszerű: megfőzzük a virslit, majd fogjuk a kiflit és hosszában mélyedést vágunk bele. A beléből is kiszedünk egy keveset, hogy több hely maradjon a finomságoknak. Ha ezzel megvagyunk, a kolbász szeletekkel megágyazunk a virslinek, majd nyomunk rájuk némi mustárt és paprikakrémet, majd erre az alapra helyezzük a virslit. A megfelelő méretűre szabott sajtdarabkákkal betakarjuk, és mehet a sütőbe vagy a mikróba, ahol ráolvasztjuk a sajtot. Záróakkordként csalamádét halmozunk a kifli nyílásába, majd az egészet meglocsoljuk mustárral.

Ha már nemzetközi vizekre eveztünk, folytassuk a sort a mexikói változattal. Ezt a kompozíciót az a megrázó felismerés ihlette, hogy mégiscsak létezik az a chili con carne mennyiség, amit nem vagyunk képesek elfogyasztani. Eredeti formájában már leküzdhetetlen akadálynak éreztük, hot dogként azonban igencsak kapósnak bizonyult. Ha nem rendelkezünk kimaradt chili con carnéval, első lépésként érdemes készíteni egy adagot például így. Ezután fogunk egy jól megtermett hot dog kiflit, felvágjuk, belehalmozunk a chiliből annyit, amennyi fizikailag lehetséges, ráhelyezünk egy főtt virslit, sajtot reszelünk rá bőséges mennyiségben, ráolvasztjuk, majd kidekoráljuk a tetejét ketchuppel és mustárral (nem elírás, a chili con carne és a mustár mennyei együtt).

A New York dog névre hallgató kulináris élménnyel egy büfében találkoztunk néhány évvel ezelőtt, és pillanatok alatt megkedveltük. Szükség van hozzá darabonként egy hot dog kiflire, egy virslire, egy közepes fej vöröshagymára, kevés olajra, 2-3 krumplira, némi mustárra és ketchupre. Először a hagymát felkarikázzuk és megsütjük az olajon. Ezután meghámozzuk a krumplit és hasábburgonyát készítünk belőle. Ha ezzel megvagyunk, megfőzzük a virslit, felvágjuk a kiflit, a belsejét meglocsoljuk mustárral és ketchuppel, belehelyezzük a virslit, ráhalmozzuk a hagymát, majd a tetejét is meglocsoljuk mustárral és ketchuppel. Ha elkészültünk, egy nagyobb tányér közepére helyezzük az alkotásunkat, körberakjuk hasábburgonyával, amire ketchupöt folyatunk. Belátom, nem ez a legegészségesebb eledel, de bűn lenne, ha időnként nem vállalnánk be.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások