Divatbibliák a világban

Az online érkező információtömegben rengeteg érdekes olvasnivalóra bukkanhatunk, a divatblogoknak, trendmagazinoknak se szeri, se száma és pár evidens, jól bejáratott médiumon kívül egyelőre a jövő zenéje, hogy a divatvilág mely netes médiumai tapadnak majd meg végleg a köztudatban. Mi most azokból a nemzetközi, nyomtatott sajtótermékekből válogattunk párat, melyek szerintünk jelentős befolyással bírnak a divatvilág alakulására. A lista korántsem teljes, szubjektív válogatáson alapul, de kíváncsiak lennénk arra is, ti olvastok-e külföldi magazinokat.

Vogue

A mindenki által ismert és csodált Vogue magazin, a magazinok császárnője 1892-ben jelent meg első alkalommal az újságosstandokon, először heti, majd kétheti, végül a hetvenes években havi rendszerességgel. A lapot a Condé Nast vállalat adja ki, immár huszonegy országban (magyarországi debütálásról továbbra sincs hír). Többféle szemléletváltáson ment már át a magazin, a divat, a társadalmi folyamatok, a művészi igényességű mondanivaló azonban állandó a lap hasábjain, a luxusérzet minden egyes nemzetközi kiadás sajátossága. Az Anna Wintour által főszerkesztett amerikai verzió sokat nyitott az elmúlt években a könnyebben emészthető divatáramlatok felé. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka az volt, amikor tavaly Lady Gagát tették címlapra és a borítón pózoló tinisztárok azóta is töretlen preferáltjai a lapnak. Ezzel a húzással Wintour továbbra is biztosítani tudta a Vogue piacvezető pozícióját. A tengerentúli kiadás mellett nemzetközileg is elismertek a brit, a francia (ami az egykori főhadiszálllása a magazinnak), a japán és a német Vogue-verziók is.

Love

A Love magazin őrülten provokatív, halálosan komoly, de mégsem veszi soha túl szigorúra a figurát sőt, a divatvilág rideg közegében simán bevállalja a humort is. Mi az hogy bevállalja, eltökélt célja a stílus bemutatása, az emberek manipuláció nélküli bemutatása. Itt nincsenek agyonphotoshoppolt celebritások, fölösleges műmosolyok, a Love magazin az élet, a szociális változások manifesztálódása csodaszép fotósorozatokban. 2008-as indulásakor Katie Grand főszerkesztőnek szabad kezet adott a Conde Nast vezetősége, mert szertelen, szexi és vagány magazint akartak készíteni, ami addig igencsak távol állt a lapkiadótól. Grand korábban a konkurens POP magazint szerkesztette, innen csábították el az újonnan induló laphoz. Frappáns felütésből nem volt hiány, rögtön Beth Ditto meztelen címlapképével jelent meg az első szám, azóta minden egyes megjelenés valamilyen újabb merészség, mely kizökkenti az olvasót  komfortos közönyéből. Emlékezetes a nyolc különböző szupermodell meztelen címlapfotójával megjelent szám, valamint a Kate Moss és egy transzszexuális modell, Lea T csókját megörökítő borító.

W Magazine

Ha botrányról van szó, a W magazin sem megy a szomszédba egy kis kavarásért. 1971-ben alapították, de talán mondanunk sem kell, 1999-ben a Condé Nast markába került. Az újság szépen kiszolgálja felső középosztyálbeli olvasóinak igényét, néha-néha viszont felrázza egy kicsit őket az mozdulatlanságból. Szintén társadalmi változásokkal kapcsolatos igényekről árulkodnak a fotósorozatok, s gyakran a hozzájuk készülő interjúk is, így történhetett, hogy Tom Ford teljesen nyíltan beszélt pánszexualitásáról a magazinnak. Karen Elson, Jessica Stam szerepeltek Steven Meisel A sexual revolution című fotósorozatában és a genderelméletre reflektálva készítettek androgün felvételeket. Brad és Angelina Domestic Bliss címmel álltak modellt egy olyan editorialban, melyben a külvárosi amerikai álomcsaládnak állítottak görbe tükröt (más kérdés, hogy mennyire hiteles ez éppen tőlük). Volt még botránya Demi Moore-nak, akinek állítólag az utómunkálatokkal “eltüntették” a csípőjét a címlapfotóról, a színésznő mindvégig tagadott, végül kiderült, hogy Anja Rubik szupermodell testét használták fel a fotó “átértelmezéséhez”. A legutóbbi nagy dobásuk Christina Aguilera fotózása volt, melyben az énekesnő - tőle szokatlan módon- szende szűzként mutatkozik be.

Harper’s Bazaar

Klasszikus divatmagazin, melyet 1867-ben jelentettek meg először. Jelenleg 26-féle kiadása ismert szerte a világban, bár őshazájának az USA számít, ahol az első tematikus divatlap volt. A magazin végigasszisztálta  a XX. század jól ismert társadalmi stációit, óriási szerepe volt a mai divatipar kialakulásában, a nőket érintő felszabadítási mozgalmakban. Carmel Snow egykori főszerkesztő 1933-ban Martin Munkácsival reformálta meg a hagyományos divatfotózást, mikor a stúdióból a tengerparta vitték a modelleket és ott fényképezték őket. A nyolcvanas években kisebb vérfrissíten ment keresztül az újság, bírálói szerint ez hamarosan ismét ráférne. A magyar szupermodell, Mihalik Enikő is számos alkalommal szerepelt a magazin hasábjain.

És a magyarok...

The Room

Sokan az egyetlen, hiteles hazai divatmagazinként emlegetik, amely már nem is csak magazin, sokkal inkább ún. bookzine, azaz könyv formátumú magazin. a 2004 óta megjelenő kiadvány áprilisban és októberben kerül az árusokhoz. Művészet, vizuális kultúra, divat hibátlan fotóanyagokban testesülnek meg, ahogy az alapítók - Tóth Ali, Virág Anikó és Perlaki Márton - fogalmaznak, egy határtalan képzeletvilágban. A budapesti csapat és a nemzetközi közreműködők igazi multikulturális tükröt tárnak elénk évente kétszer, s nemcsak mi magyarok, hanem Kelet- és Nyugat-Európa, valamint New York és Osaka lakói is megvásárolhatják a The Roomot. Októberben itt a tizennegyedik szám.