Mi ez?

Majdnem híres

8150

„Jaj tudom, ez az a csávó az izéből!” – ez a felkiáltás nagyjából mindenkinek ismerős, aki legalább egy pár évadnyi tetszőleges amerikai sorozatot, vagy pár tucat filmet lenyomott életében. Ismerjük az emlékezetes, mégis nevenincs színészt, aki annyira szuggesztív és olyan energiákkal tölti meg a szerepét – még ha az csak pár sornyi szövegből áll is -, hogy évek múlva is biztosan beugrik, hogy láttuk már valahol. A nevét viszont nem tudjuk, egyrészt azért, mert kizárt, hogy valaha is kiírják a cím előtt – vagy akár az elejestáblistán -, másrészt azért, mert a hollywoodi marketinggépezet ügyet sem vet rá.

A „színészek, akiknek sztárnak kellene lenniük” nevű liga már csak azért is külön figyelmet érdemel, mert az álomgyárban jelenleg lassan elfogynak az igazi (!) sztárok, a tátongó űrt pedig erre teljességgel alkalmatlan arcokkal igyekeznek betömni. Számtalan arc köszön vissza a magazincímlapokról, akikről tudjuk, hogy látnunk kellett volna valahol, tudjuk, hogy meg kellene jegyeznünk a nevüket – különben miért nyomatnák őket ennyire? -, a filmográfiájukat megnézve azonban kiderül, hogy éppen most vannak túl az első nagyobb szerepükön. És máris sztárok – állítólag.

Maradjunk abban, hogy nem kell velük foglalkoznunk. Az alábbiakban tehát azoknak az idősebb (legalább negyven éves) színészóriásoknak állítunk emléket, akik a plakátokon is legfeljebb kicsiben kapnak helyet (általában úgy sem), viszont miattuk megéri megnézni az adott filmet. És ha már itt tartunk, megjegyezhetjük a nevüket is. Később sorra vesszük a hasonló kvalitás-siker arányú színésznőket is.

Chris Bauer

A True Blood detektívje a HBO házi színészének számít, azaz elsősorban tévés szerepeket kap – ami ma már semmilyen szempontból sem kevesebb, mint a mozis jelenlét. Már a rendkívül népszerű vámpíros sorozat depressziós, alkoholista nyomozója előtt megalapozta szakmai hírét: a világ legjobb tévésorozata, A Drót (Wire) második évadában játszott lengyel származású, megszállott szakszervezeti vezetőt. Már megjelenése is meggyőző: ránézésre átlagos, köpcös, kopaszodó, mégis olyan jelenléte van, hogy nem lehet nem rá figyelni. Pszichopata bűnöző, gyengéd férj, őrült katona, korrupt zsaru – a szerep szinte mindegy is, ő alámerül.

Philip Baker Hall

Idős fazon, látszik rajta, hogy iszonyú nehéz élete lehetett – szívesen látott vendég az ilyen mindien krimi- vagy thrillerrendező forgatásán, de a dráma is nagyon jól megy neki. Mégsem lett olyan kultikus figura, mint például Max Von Sydow vagy Christopher Plummer. (Utóbbival játszott is együtt A bennfentesben.) ’85-ben eljátszotta Nixont (hasonlít is), majd eltelt több mint tíz év, mire újra felfedezték. Paul Thomas Anderson filmjeiben láthattuk: a Sydneyben megcsömörlött bérgyilkost, a Boogie Nightsban pornómogult, a Magnoliában szörnyű titkot cipelő, haldokló tévés műsorvezetőt alakított. Tökéletesen.

Stephen Lang

Őt aztán tényleg mindenki ismeri. Nem? Dehogynem. Ha a Kecskebűvölők című bizarr háborús szatírából nem is (ő bűvölte a kecskéket), az Avatar főgonosz katonájaként biztosan mindenkinek a retinájába égett. Szegény Stephen Langot katonaszerepekre predesztinálta az arcberendezése, no meg az, hogy általában keményen ki van gyúrva. Sármos, de nem szép, bármit is tesz, azt megszállottan teszi. Ő volt az egyetlen, aki James Cameron rekordfilmjében képes volt valódi élettel megtölteni a szerepét – és talán egy kicsit Sigornuey Weaver -, pedig nem volt sok mozgástere jellemfejlődésre és ilyesmikre. Ugyanilyen meggyőző cowboy volt a Tombstone-ban és ugyanígy elhittük, hogy asszonyverő látens meleg a Last Exit to Brooklynban. A Conan, a barbár készülő remake-jében is hasonlóan sablonos szerepe lesz, de éppen ebben profi: egyébként unalmas figurákat izgalmassá tenni.

David Morse

A csendes pszichopata. Arcra és testalkatra ő az örök „szomszéd fickó”, akit nehéz észrevenni a tömegben, és még nehezebb megjegyezni. Egészen addig, amíg meg nem szólal. Metsző tekintetével, búgó hangjával és rezzenéstelen arcával ugyanúgy alkalmas jószívű, nagylelkű hősnek (Táncos a sötétben, Kapcsolat, Halálsoron), mint kíméletlen gyilkosnak (Disturbia, 16 utca, Kiképzés). Felsorolásunkból ő került a legközelebb a sztársátuszhoz, de valahogy mindig sikerült elkerülnie. Talán jobb is így: ha valaki nézi, nem azt gondolja, „milyen jó színész”, hanem azt: „milyen érdekes figura!” Ha Morse egy kicsivel tehetségtelenebb lenne, valószínűleg nagyon híres lenne.

Pete Postletwaithe

Nem véletlenül vele zárjuk a listát: a kivételes angol színész idén év elején meghalt. Nem csak kiejthetetlen neve állt a hírnév útjába, hanem a furcsa, rendkívül markáns arca is, amely öröké mellékszerepekre kárhoztatta. Nagyon sokat és nagyon jól dolgozott. Ő  volt a Rómeó és Júlia papja, Az elszánt diplomata vezeklő orvosa, az idén pedig az Eredetben és a Tolvajok városában láthattuk – az előbbiben haldokló cégvezetőt, az utóbbiban kíméletlen ír gengszterfőnököt játszott, természetesen teljes hitelességgel. Volt Lear király és börtöntöltelék egy elhagyatott bolygón (Alien 3).

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások