Étel+Ital

A gyümölcsök királynője

8143

Kevés olyan ember van, akinek nem homályosul el a tekintete a gyönyörűségtől, ha elképzeli, hogy beleharap egy érett, illatos és csodálatosan lédús őszibarackba. Olyan élményt nyújt ez a gyümölcs, hogy még a könyökünkig csorgó levét is elnézzük neki, ami pillanatok alatt ragacsos csíkká szárad a nyári melegben. Ez ugyanis hozzátartozik az élményhez, az élmény pedig nem csekély. Az őszibarack igazi arisztokrata a gyümölcsök körében, hiszen a gyümölcsök királynőjeként szokás emlegetni, és nem kérdés, hogy teljes mértékben rászolgált erre a címre, hiszen júniustól szeptemberig jótékonyan kényezteti az érzékeinket.

Sokan nem tudják, hogy a rózsafélék családjába tartozik, és a legközelebbi rokona a mandula, de a szilvával is egészen közeli atyafiságban áll. Sokáig úgy vélték, hogy a perzsáknak kell köszönetet mondanunk ezért a nagyszerű gyümölcsért, erre utal latin neve is, a prunus persica. Időközben azonban kiderült, hogy Kínában már jóval korábban termesztették, így jelenleg az a hivatalos álláspont, hogy Dél-Kína területéről származik, ahol vadon nőtt. Innen került Perzsiába, majd Arábián, Mezopotámián és Egyiptomon keresztül Európába. A rómaiak már öt őszibarack fajtát különböztettek meg. A mai Olaszország és Franciaország tekinthető az európai őszibarack termelés központjának, de rendkívül gyorsan elterjedt az egész kontinensen, mégpedig a kereszténységnek köszönhetően. Aki most valamilyen kultikus funkcióra gyanakszik, az téved, mindössze technikai kérdésről van szó: a szerzetesek rendkívül rátermett őszibarack termelőnek bizonyultak, így a kolostorok kertjeiben nagy gonddal és még annál is nagyobb sikerrel termesztették és nemesítették a gyümölcsök királynőjét. Munkálkodásuk sikerét jól szemléltetik a számadatok: 1604-ben Oliver de Serres 12 fajtát ír le kertészetről szóló munkájában, 1628-ban már 27 fajtát tartanak nyilván, 1667-ben pedig már 38 fajtáról tesznek említést. Ma már mintegy 500 őszibarack- és 300 nektarinfajtát termesztenek világszerte.

Ha már szóba került a nektarin, érdemes erről a válfajról is megemlékezni néhány szóban: csak külcsínében különbözik a ’hagyományos’ őszibaracktól, beltartalmát tekintve nincs különbség. Létét a természet véletlen játékának és néhány élelmes kertésznek köszönheti, ugyanis pályafutása génmutációként kezdődött. Nem számít ez rendkívüli jelenségnek, hiszen rendszeresen megesik, hogy egy-egy őszibarackfa kopasz gyümölcsöt terem. Ezt a jelenséget aknázták ki a már említett élelmes kertészek, amikor kitenyésztették a nektarint, hogy azok is élvezhessék ezt a gyümölcsöt, akik egyébként idegenkednek szőrös héjától.

Nemcsak az élvezeti értéke kiemelkedő azonban, hanem az egészségünkre és a szépségünkre is kedvező hatással van. Mintegy 85-90 százaléka víz, így kitűnő szomjoltó a nyári hőségben. Kedvező cukor és gyümölcssav arányának köszönhetően nagyobb mennyiségben is bátran fogyasztható. Magas vitamin- és ásványi anyag tartalma miatt csökkenti a vérnyomást, kedvező hatással van a szív- és érrendszerre, kitűnő antioxidáns, javítja a közéerzetet és segít leküzdeni az idegességet. Épp ezért, ha páratlan zamata nem lenne meggyőző, érdemes egészségügyi okokból fogyasztani. És persze a szépségápolás terén sem elhanyagolható a hatása: gyönyörűvé varázsolja a bőrt és a hajunk is hálás lesz érte.

Persze kulináris szempontból legalább ilyen sokoldalú. Igaz, rendszerint az a sorsa, hogy befaljuk nyersen és meg sem fordul a fejünkben, hogy valamilyen konyhatechnikai eljárásnak vessük alá. Pedig érdemes ilyesmire is gondolni, hiszen az egyik legváltozatosabban felhasználható gyümölcsünk.

Elsősorban desszert fronton érdemes bevetni, ugyanis első osztályú cukrászati műremekeket készíthetünk a segítségével. Nagyszerűen harmonizál túróval, ahogy ez a pofonegyszerű, sütés nélkül elkészíthető túrótorta is példázza. Legalább ilyen egyszerű a grízes, őszibarackos süti, bár ebben az esetben már nem ússzuk meg a sütővel való közelebbi kontaktust.

A desszerteken túl saláták alkotóeleméül szolgálhat. Gyümölcssalátákból kihagyhatatlan tétel, de pikánsabb megoldásokkal is érdemes kísérletezni, ugyanis az őszibarack meglepően sok alapanyaggal párosítható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a különleges káposztasaláta, melynek összetevőit látva hitetlenül csóválja a fejét az ember lánya, aztán ha elkészíti, nem győz újraszedni belőle. Ha hagyományosabb ízvilágban gondolkodunk, érdemes sárgadinnyével párosítani, ugyanis a végeredményt kizárólag a mennyei jelzővel lehet illetni, ahogy ez az őszibarack saláta is bizonyítja.

Krémleves formájában is abszolút nyerő választás. Érdemes kipróbálni ezt a joghurtos-pudingporos verziót. Aki egy kicsit tovább bolondítaná, annak ajánlom a pisztáciás-mentás változatot.

Húsokkal és tengeri herkentyűkkel is jól harmonizál. Itt van mindjárt az őszibarackos vegyes saláta zöldchilis rákkal, ami elsőre igen vad kompozíciónak tűnik, másodikra viszont a mindenképpen ki kell próbálni kategóriába utalandó. Sültekhez is kínálható, rendkívül pikánssá és különlegessé teszi ugyanis a húst. Leginkább a kacsahús édeskés ízével alkot jó párost, de minden sülttel jól harmonizál.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások