Lélek

Offline vakáció

8107

„Amikor szabadságra megyek, szeretnék kikapcsolni mindent, mert azért mentem szabadságra, hogy pihenjek. De mindig olyan szállást választok, ahol van wifi, így időnként ránézek a céges leveleimre vagy felnézek a közösségi oldalakra, hogy lássam, mi újság a barátaimmal.” – mondja egy mérnök. Nincs egyedül ezzel, ugyanis egy közvélemény-kutatás nemrégiben publikált eredményei szerint a munkavállalóknak mindössze 15 százaléka ragaszkodik az offline üzemmódhoz a szabadsága alatt, a többiek szinte bármikor elérhetők telefonon vagy online.

Úgy tűnik hát, hogy a nyaralás és általában véve a szabadság és a munka határai kevésbé élesek, köszönhetően a kommunikációs vívmányoknak. Persze attól, hogy technikailag lehetséges, nem kell feltétlenül rendelkezésre állnunk.  Dönthetünk úgy, hogy offline üzemmódba kapcsolunk, és a szabadság idejére teljesen kizárjuk az életünkből a munkahelyi ügyeket. Így tett az egyik alanyom is, aki mindkét végletét megélte ennek a helyzetnek: „Volt egy időszak az életemben, amikor szabadság alatt sem tudtam leállni, folyton elérhető voltam telefonon és néztem az e-maileket, és ezzel rendesen vissza is éltek a kollégáim, főnökeim. Hiába voltam szabadságon, nem tudtam pihenni, töltődni, mert akkor is a céges dolgokon járt az eszem, így rendszerint ugyanolyan kimerülten mentem vissza dolgozni. A fordulópontot az jelentette, amikor egy hosszúhétvégére utaztunk, és amikor csomagoltunk, a párom gyakorlatilag elkobozta a laptopom és a mobilnetem, majd amikor megérkeztünk, megkért, hogy kapcsoljam ki a telefonomat. Akkor rossz néven vettem és első nap furcsán tehetetlennek éreztem magam, de utólag hálás vagyok neki, mert jobban éreztük magunkat, mint bármikor azelőtt, és tökéletesen kipihentem magam három nap alatt. Azóta nem vagyok elérhető szabadság alatt semmilyen formában, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy átmenetileg kiszakadjak a pörgésből.”

A helyzet azonban egyáltalán nem egyszerű, hiszen vannak olyan munkakörök, ahol szinte lehetetlen kivitelezni a világból való kivonulást. Erről számol be egy megkérdezett projektmenedzser is: „Hát ez változó. Attól függően, hogy milyen munkáim vannak épp függőben, általában megbeszélem a főnökkel, hogy legyen. Ha nincs semmi sürgős, vagy esetleg messzire megyek, és hiába hívnának, nem tudok segíteni onnan, akkor ezt előre letisztázzuk, és mindenki tudja, hogy nem vagyok elérhető. Máskor viszont, ha olyan a munka jellege vagy még annyira friss, hogy 24 órás készenlétet igényel, akkor bármikor elérhető vagyok, ha szükség van rám. Mondjuk, ez utóbbi esetben általában nem is nagyon örülnek, ha az ember szabit kér.” Hasonló helyzetben van az az üzletember is, aki egyszerűen nem teheti meg, hogy magára hagyja vállalkozását. Sikerült azonban kidolgoznia egy olyan kompromisszumos megoldást, mely lehetővé teszi, hogy egyensúlyba hozza a munkát és a pihenést. „Igen, nyaralás alatt is ellenőrzöm a munkával kapcsolatos e-maileket, és elképzelhetetlen számomra, hogy kikapcsoljam a mobilom. De törekszem arra, hogy a munka ne tegye tönkre a nyaralásomat. Általában reggel és este foglalkozom üzleti dolgokkal, a nap nagy részét viszont azzal töltöm, hogy pihenjek és jól érezzem magam.”

Legtöbben a külső körülmények hatására döntenek úgy, hogy a szabadságuk alatt is rendelkezésre állnak, de több megkérdezett is bevallotta, hogy belső kényszere van arra, hogy figyelemmel kísérje a munkahelyi ügyeket még akkor is, ha ezzel a saját pihenését ássa alá. „Mindig elhatározom, hogy nem leszek elérhető szabadság alatt, de soha nem sikerül kivitelezni. Telefonon általában mindig elérhető vagyok, mert sokszor akad megoldandó probléma, de interneten is gyakran ránézek a céges dolgokra, mert kíváncsi vagyok, hogy mennek az ügyek. Egyszerűen nem bírom ki. Általában csak akkor nem vagyok elérhető, ha olyan helyre megyünk, ahol nincs internet vagy térerő.” – meséli egyikük. Egy másik megkérdezett úgy sejti, a túlzott felelősségtudat állhat amögött, hogy szinte mindig elérhető. „Elérhető vagyok, mert kell (vagy mert túlzott felelősségtudattal rendelkezem). Sosem lehet tudni, hogy mikor üt be a ménkű, ezért a telefon általában nálam van. Ha szabin vagyok, e-mailt általában naponta egyszer nézek. Csak akkor nem vagyok elérhető, ha a családommal vagyok, mert ritkán találkozunk, ezért ilyenkor csak velük akarok lenni.”

A fenti példákból is látható, hogy sokan és sokféleképpen élnek a kommunikáció adta lehetőségekkel, és nincs is univerzális szabály arra, hogy mi az optimális megoldás ilyen esetben. Vannak olyan munkakörök, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a tartós offline üzemmódot, más esetben azonban érdemes megfontolni, hogy valóban indokolt-e a szabadság alatti készenlét. Sokan ugyanis azért nem tudnak kikapcsolni, mert úgy érzik, kimaradnak valamiből, esetleg bebizonyosodik, hogy nem nélkülözhetetlenek (megjegyzem, senki sem az, így emiatt teljesen felesleges aggódni). Olyanok is vannak szép számmal, akik nem bíznak a kollégáikban, és attól félnek, mire visszatérnek a szabadságról, minden a feje tetején áll majd. Sok esetben természetesen jogos az aggodalom, de legalább ennyiszer nem, így ez az eset is megfontolás tárgya. És persze ott van a másik oldal is: gyakran a főnökök élnek vissza az említett vívmányokkal, és elvárják, hogy alkalmazottaik mindig kéznél legyenek. Ha ilyen vagy ehhez hasonló okok állnak a háttérben, érdemes lépéseket tenni az offline szabadság felé, ugyanis hosszú távon kifizetődőbb, ha zavartalanul pihenünk és töltődünk a szabadságunk alatt. Ha pedig a külső körülmények állandó készenlétre késztetnek, akkor is érdemes az idézett üzletember példáját követni, és kidolgozni egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi, hogy időnként üzemen kívül helyezzük magunkat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások