Mi ez?

Tömeggyilkos vagy magányos hős?

8094

Úgy tűnik, a norvégok megerősítették a róluk kialakult (pozitív) sztereotípiát higgadtságról, és józanságról: a hírek szerint döbbenetesen gyorsan túl voltak az első sokkon és már javában dolgozzák fel az eseményeket. Azaz most már a hatóságoktól kezdve a pszichológus és kriminológus szakértőkig mindenki azt próbálja megfejteni, hogy történhetett ez, ki lehet ez az ember és hogy volt képes egyedül megölni több mint kilencven embert.

Amellett, hogy az utóbbi évtizedek (sőt) tömeggyilkos-topistájának a tetejére lőtte magát (legalábbis a közvetlenül a tettes által kivégzett áldozatok számának tekintetében), sajnos nem lehet annyival elintézni, hogy egy elmeháborodott egyszeri akciójáról van szó, amely, bár tragikus, nyilván egyedi eset, meg kell büntetni, de többet sajnos úgysem tehetünk. Szóval nem ilyen egyszerű. Az lenne, ha Breivik egy összefüggéstelenül ordítozó, habzó szájú őrült lenne, aki egyszerűen csak térdig akart gázolni az emberi vérben. A helyzet sajnos az, hogy nem csak egy többé-kevésbé összefüggő ideológia mentén cselekedett, a saját kis világában következetesen, hanem úgy tűnik, súlyos hagyatékot hagyott maga után: egy tonnányi eltakarítandó szemetet. Ahogy ugyanis a dolgok most állnak, az árja arcberendezésű, átható tekintetű szőke fiú bizonyos körökben máris mártír, sőt követendő példa. A legrosszabb az egészben az, hogy ő akarta így és a jelek szerint bejött neki.

Azt már a pszichológusok is világosan látják, hogy a férfi nem egyszerűen megbolondult: bizonyos társadalmi trendek, jelenségek „segítették” őt útján. Az a fajta elidegenedés szippantotta be (próbáljuk kerülni az áldozat szót), amelyet az internet és a mai médiafogyasztási szokások kapcsán előszeretettel emlegetnek már jó ideje. Mindez kiderül – legalábbis a sorok közül – abból a monstre (1500 oldalas) kiáltványból, amit tökéletes angolsággal komponált meg, és amely azóta is kering a neten (inkább nem linkeljük, ha valakit érdekel, úgyis megtalálja). Bár a felszínen a dokumentum egyszerre terrorista-kézikönyv és egyfajta 21. századi Mein Kampf (a muzulmánok társadalmakat rohasztó hatásáról szóló ideológiával és némi személyesnapló-jelleggel), a szakértők világosan látják, hogyan veszítette el a talajt a lába alól a „valódi”, hús-vér emberek világában és hogyan helyezte át szinte teljes indentitását az internetre.

Amilyen szótlan, észrevétlen alak volt Behring az életben, akkora király a neten. A helyi szélsőjobbos orgánumok, blogok egyik fő szószólója volt, kiterjedt kapcsolatrendszerrel, Facebook-profilja is azt tükrözte, hogy komoly támogatói bázisa van. Egy klub tagja volt, amely mai kereszteslovag-rendnek nyilvánította magát, online működött, de élőben is találkozgattak. A középkori ideológiát újraélesztve háborút esküdtek a „hitetlen” muzulmánok ellen, olyan összeesküvés-elméletek mellett hitet téve, amelyek a Da Vinci kódból lehetnek ismerősek. Egyelőre nem tudni, a klub valóban létezik-e, mennyire kiterjedt, vagy egyszerűen arról van szó, hogy online szerepjátékok kedvéért találták ki az egészet (ez Breivik egyik fő hobbija volt). Most még az sem egyértelmű, hogy a férfi hivatalosan is elmebetegnek nyilvánítható-e, vagy egészséges és beszámítható.

Mindez felveti az internetes biztonság kérdését: már nem csak a személyes adatok védelméről, a szerzői jogokról és hasonlókról van szó, hanem arról, hogy beláthatatlan következményei lehetnek a Breivik-manifesztóhoz hasonló, szélsőséges, uszító tartalmak terjedésének – legalábbis a pesszimista szakértők szerint. Elképzelhető ugyanis, hogy ő maga sem ölt volna (legalábbis nem ilyen módszeresen és felkészülten), ha nem érezte volna maga mögött a támogató közösséget. Van min elgondolkodni a videojáték-gyártóknak is, a tettes ugyanis rengeteget hivatkozik a manapság sikeres realisztikus háborúszimulátorokra. Az egyik kedvenc játéka például a Call of Duty: Modern Warfare 2, amely állítása szerint komolyan segített a felkészülésben. A szoftverről egyébként érdemes tudni, hogy az amerikai haderő is alkalmazza a kiképzés részeként, továbbá az egyik pályán a terroristák oldalán kell halomra mészárolnunk több tucat ártatlan civilt egy repülőtéren. Ez a téma persze rendre előkerül minden értelmetlen mészárlás kapcsán és most sem lehet kijelenteni, hogy a játékok hibásak lennének, de az iparnak akkor is nagy csapás ez, elképzelhető, hogy szigorítás jön.

Breivik tetteinek következményei a nyilvánvaló tragédián is túlmutatnak: felhívta a figyelmet több szélsőséges iszlámellenes blogra, amelyek többsége egyébként szorgalmasan próbál elhatárolódni tőle, még a sorok között sem kommunikálva azt, hogy egyetértenének vele. A nemzetközi, a norvégnál sokkal kevésbé kulturált radikális tényezők körében viszont itt-ott megerősítésre talált: egy cseh szervezet megköszönte „az emberiség érdekében végzett tevékenységét” és egyébként is több fórum- és blogbejegyzés tanúskodik arról, hogy többek szemében ő Az Ember, Aki Tett Valamit. Talán (reméljük), Breivik az egyetlen, aki képes volt ölni, de azt ne higgyük, hogy nézeteivel egyedül van. Az egész nyugati világban egyre feszültebbek a társadalmak, (nyílik az olló, hogy a szocialista társadalomtudományban divatos kifejezéssel éljünk), nem csoda, hogy egyre hangosabbak a xenofóbiás szélsőségek. Az internetes közösségépítés és a féligazságok korában pedig rengeteg fiatalnak jelent megnyugtató menedéket az alternatív univerzum, amelyben a tiszta, fehér faj hamarosan győzelmet arat a közéjük beszivárogni igyekvő, gyanús bőrszínű és hülye ruhákban parádézó idegenszívűeken.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások