Étel+Ital

Ráérős reggeli, gyors ebéd

8091

Szégyen vagy sem, eddig nem láttam fantáziát az omlettben, az utóbbi néhány hétben azonban elkezdett foglalkoztatni ez az ételféleség, és egyre többször kapom magam azon, hogy a ’mit kéne főzni?’ klasszikus kérdésére az omlett a válasz. A ráérős reggelik klasszikus műsorszáma ez a fogás, de többször bizonyult már életmentőnek ebédidőben is. Egyszerű, tápláló és a végtelenségig variálható, és ha körültekintően választjuk meg az alapanyagokat, még egészséges is. Mindenképpen ki kell hát próbálni, aztán pedig jól rászokni.

Úgy hírlik, a Közel-Keletről származik ez az ételféleség, ahol a feltört tojásokat összekeverték aprított fűszernövényekkel, lepényt sütöttek belőlük, majd cikkekre vágva elfogyasztották. Ez az étel került aztán Európába, ahol a legtöbb nemzet saját szája íze szerint módosította az alapreceptet és kitermelte a maga verzióját. Így született meg a spanyol tortilla, az olasz frittata és a francia omlett, hogy csak a legismertebbeket említsem. Az omlette szó a 16. században bukkant fel a francia nyelvben, de egyéb variációi már a 14. századi forrásokban is szerepelnek. Eredetére vonatkozóan nincs egyértelmű magyarázat, de valószínű, hogy a latin lamina (lemez) szóból keletkezett bonyolult hangátvetéses fejlődéssel.

A jó omlett titkát nehéz megmondani, sokan nekirugaszkodtak már, de egyetemes törvényszerűségeket nem sikerült megfogalmazni. Van, aki szerint akkor lesz jó, ha felverjük a tojást, mások szerint épp ezzel rontjuk el, de vannak olyanok is, akik a tojásba kevert tej vagy tejszín mennyiségében látják a titok nyitját. És persze ott van az a szegmens is, akik szerint egy kis lisztet kell keverni a tojásba a tökéletes eredmény érdekében. Tapasztalataim szerint édes mindegy, hogy mit csinálunk a tojással, ahogy a tejtermékek és az esetleges liszt sem hat ki látványosan a produkció minőségére, a legkardinálisabb pont ugyanis a sütéshez használt edény. A teflonbevonatú öntöttvas serpenyővel eddig még soha nem fogtam mellé, és csodálatos aranysárga, ínycsiklandóan illatozó lepények csusszantak ki belőle a procedúra végén. Kísérletezéseim során arra jutottam, hogy az alapanyagok és a konyhatechnikai eljárások más-más jellegű omlettet eredményeznek, de az élvezeti értékre nincsenek befolyással. Ez sem tekinthető persze egyetemes törvényszerűségnek, de mint gyakorlati tapasztalatot érdemes megfontolni.

Célszerű az alaprecepttel kezdeni az omlettel való ismerkedést, és innen kiindulva megcélozni a gasztronómiai kreativitás különböző régióit. A kiinduló pont pedig a következő: végy két tojást, adj hozzá két evőkanál tejet, ízlés szerint sózd és borsozd, majd egy serpenyőben süsd ki lehetőleg vajon úgy, hogy csinos lepény legyen a végeredmény. Nagyon eltérő ízhatást érhetünk el, ha kipróbálunk többféle fűszerezést. Mivel a tojás viszonylag semleges ízű, széles mozgásteret kínál ízesítés terén. Bármit is választunk, a friss zöldfűszeres variációt mindenképpen érdemes bevállalni legalább egyszer, mert mennyei. Ha már unjuk a sós ízvilágot, bepróbálkozhatunk az édes verzióval is, ugyanis nagyszerű desszert válhat belőle.

Nemcsak ízesítés vonatkozásában élhetjük ki kulináris hajlamainkat, hiszen kis túlzással bármivel gazdagíthatjuk a tojásos alapot. Kézenfekvő megoldást jelentenek a zöldségek. Ezeket többféleképpen is beépíthetjük a kompozícióba: legegyszerűbb, ha apróra vágjuk őket, majd belekeverjük a tojásos alapba és együtt kisütjük. Kevésbé elterjedt megoldás, ám jóval kisebb hibafaktort tartalmaz, ha az apróra vágott zöldségeket fedő alatt megpároljuk, és ha elérték a megfelelő állagot, egyszerűen rájuk öntjük a felvert tojást. Ha desszertben gondolkodunk, ugyanezeket a műveleteket elvégezhetjük gyümölcsökkel és édes alaprecepttel, ahogy ez az epres verzióban történik. Természetesen hússal és/vagy sajttal is feljavíthatjuk az alapomlettünket, és ha így teszünk, pillanatok alatt a hard kategóriában találhatjuk magunkat.

A vizuális tuning lehetőségével is legalább ilyen korlátlanul élhetünk. Olvaszthatunk a tetejére sajtot, fűszervajat, nyakon önthetjük különféle szószokkal, az igazi hedonisták pedig tehetik mindezt egyszerre. Ha pedig kellőképpen vékonyra készítjük, megtömhetjük tetszés szerinti finomsággal és feltekerhetjük. Nem kell azonban ragaszkodni az eredeti formájához, ugyanis ha feldaraboljuk vagy pogácsaszaggatóval kiszurkáljuk, remek partifalatokhoz juthatunk. Ha jól eltaláltuk a fűszerezést, önmagukban is megállják a helyüket, de jó szolgálatot tesznek alapként is. Haladóknak pedig kihagyhatatlan a muffinomlett, ami igazi gasztronómiai dizájndarab, bár felveti azt az elméleti problémát, hogy esetében beszélhetünk-e még egyáltalán omlettről. Ez a kiválóság egyébként úgy készül, hogy serpenyőről muffinsütőre váltunk, és a tojásos masszát abban sütjük ki.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások