Közösség

Te is túlpakolsz?

8043

Gondolom, mindenki átélte már legalább megfigyelőként azt a helyzetet, amikor a nyaralásra készülődvén tanácstalanul álldogál az összekészített ruhák, kozmetikumok, kiegészítők és egyéb nélkülözhetetlennek ítélt holmik halma felett és kétségbeesetten próbálja racionalizálni a felhalmozott javakat. Minden eshetőségre felkészülni, ugyanakkor kezelhető méretű pakkal útnak indulni megvalósíthatatlannak tetsző kompromisszum. Az átlagos nő ugyanis kétszer annyi holmit visz magával egy nyaralásra, mint amire valójában szüksége van, így a csomag fele érintetlenül érkezik vissza a kiindulópontra – derült ki egy körkérdésből, melyet egy utazási portál intézett felhasználóihoz.

A kérdőívet kétezer nő töltötte ki, tehát bőven reprezentatív. 77 százalékuk tisztában van azzal, hogy olyan holmikat is becsomagol, amikre nincs feltétlenül szüksége, legfőképpen azért, mert nem tudják eldönteni, hogy mit fognak felvenni az utazás során. Ennek folyományként 72 százalékuk rendszeresen túlpakolja a csomagjait, és minden ötödik válaszadó fizetett már extra díjat a repülőn a csomagok súlya miatt.

A legszebb az egészben, hogy számszerűsítették is, hogy pontosan mit jelent a túlpakolás. Ha egyhetes utazást veszünk alapul, a megkérdezett nők átlagosan 19 felsőt csomagolnak, amiből végül tízet vesznek fel a nyaralás folyamán. Szoknyából, sortból, nadrágból és leggingsből 16 kerül a csomagba, amiből nyolcat öltenek magukra ténylegesen. Ennél is mostohább sorsra jutnak a kiegészítők, melyekből átlagosan kilencet visznek magukkal a megkérdezettek, de többségüket elő sem veszik.

Nemcsak a ruhák terén hajlanak a túlzásokra a válaszadók, ugyanez a helyzet a kozmetikumokkal és az elektromos szépészeti eszközökkel. A megkérdezettek 73 százaléka ipari mennyiségű naptejet csomagol, 53 százalékuk ugyanígy jár el a dekorkozmetikumokkal is, 41 százalékuk pedig a kütyük terén nem ismer mértéket, és teletömi csomagjait hajszárítóval, hajvasalóval és epilátorral. És akkor még nem szóltunk a telefonról, MP3 lejátszóról, kameráról és könyvekből, melyekről szintén nem tudnak lemondani az utazók.

A túlpakolás okaként elsősorban azt jelölték meg a megkérdezettek, hogy képtelenek egy hétre előre eldönteni, hogy mit viseljenek, ezért több variációt is bepakolnak. Mivel jómagam a racionális pakolók táborát erősítem, körkérdést intéztem a környezetemben székelő csajokhoz, hogy mi a helyzet cuccolás ügyben. Megjegyzem, elég nehezen találtam alanyt, ugyanis többségük éles helyzetben gyakorolja a pakolást, mert szabadságon van. Első áldozatom teljesen azonosult a problémával: „Amikor eldől, hogy egy hétre megyünk, és nekem csomagolnom kell, nagyon ideges leszek, össze-vissza kapkodok, mindent összehordok egy kupacba. Aztán persze rájövök, hogy túl nagy a kupac, de minden kell, hiszen minden eshetőségre fel kell készülni. Ilyenkor két lehetőség van: vagy kevesebb ruhát visz a párom, vagy megpróbálom racionalizálni, hogy az legyen a végeredmény, hogy egymással jól variálható darabokat vigyek magammal. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az embernek gyereke is van, mert neki szinte mindenből duplát kell pakolni, hiszen történnek balesetek. Mindennek ellenére állandóan rájövök, hogy valami otthon maradt.” Rögtön támogatóra is talál egy másik notórius túlpakoló személyében: „Sajnos nem tudok keveset pakolni. Ha tuti jó idő várható, nálam akkor is van egy hétre elegendő meleg ruha. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem mindenhova lehet slamposan menni, így erre külön kell készülni. De a legmacerásabb az, hogy reggel mindig aszerint öltözöm fel, hogy mihez van kedvem, milyen a hangulatom. És hát honnan kellene tudnom előre, hogy mihez lesz kedvem, mondjuk, az ötödik napon? Ezek ismeretében, gondolom, nem meglepő, hogy ritkán mozdulok ki.”

Kezdem magam deviánsnak érezni, amikor egy racionális és tervszerű elme is megnyilvánul: „Vannak bennem ilyen hajlamok, de megtanultam racionalizálni a csomagolást, így ma már képes vagyok viszonylag szolid csomaggal útnak indulni. Általában átgondolom, hogy milyen programok várhatók és milyen időjárási viszonyok, és ehhez válogatom össze a ruhákat némi ráhagyással, hiszen előfordulhatnak váratlan események. A kozmetikai szereken szoktam helyet spórolni, ugyanis amiből csak lehet, beszerzek kis kiszerelésű, egy hétre elegendő adagot, így minden ott van, amire szükség lehet, viszont alig foglalnak helyet. Általában nem stresszelem túl a csomagolást, úgy vagyok vele, ha valami mégis otthon marad, majd beszerezzük a helyszínen.”

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások